„Isten veled hát, János vitéz…”

– Búcsú Kaszás Attilától – FÜLÖP KÁROLY

KaszasAÉletének 48. évében, néhány nappal születésnapja után elhunyt Kaszás Attila, a Nemzeti Színház társulatának tagja. A színművész hétfő este lett rosszul a Tizenkét dühös ember előadása előtt. Az Országos Idegsebészeti Tudományos Intézet intenzív osztályán napok óta kómában feküdt, s minden orvosi erőfeszítés ellenére sem sikerült életét megmenteni. 2007. március 27-én hunyt el 19 óra 40 perckor.

Kaszás Attila pályája során a legkülönbözőbb műfajú szerepekben mutatta meg tehetségét filmen és színpadon egyaránt. Jelenleg a Nemzetiben öt darabban játszott: a Tizenkét dühös emberben, a Holdbeli csónakosban, a Mesél a bécsi erdőben, a Farsangban és a III. Richárdban.

Korábban 15 évig volt a Vígszínház tagja, játszott a Katona József Színházban, az Új Színházban, a Budapesti Kamaraszínházban, a Rock Színházban, valamint Győrben, Kecskeméten, Sopronban és Szegeden is. Drámai szerepben láthattuk őt többek között a Koldusoperában, a Macbethben, a Leonce és Lénában, a Bűn és bűnhődésben, a Faust Mefisztójaként vagy Mrozek Tangójában.

A zenés szerepek sem álltak távol egyéniségétől, játszott operettben, musicalben: A padlásHairMiss SaigonMágnás MiskaWest Side StoryCsókos asszonyA Montmartre-i ibolya

Számos film is őrzi emlékét, szerepelt többek közt az Érzékek Iskolájában, a Cha-cha-chában és az Üvegtigrisben.

Kaszás Attilát 1988-ban Hegedüs Gyula-emlékgyűrűvel, 1990-ben Jászai Mari-díjjal, 1992-ben Ajtay Andor- és Ruttkai Éva-emlékdíjjal tüntették ki.

Nagyjából ezeket az információkat találjuk Kaszás Attila pályájáról dióhéjban a különböző honlapokon. Mi is úgy éreztük, meg kell emlékeznünk a művészről, hiszen az Operaház János vitéz-előadásainak visszatérő vendégművésze immár négy éve, 2003-as decemberi beállása óta. És vártuk őt most áprilisban és májusban is, mert Jancsiként egy új irányvonalat képviselt a mű operaházi előadás-történetében: fess kiállású – énekelni is tudó – prózai színészként remek játékával hitelesítette Kukoricza Jancsi históriáját, s ezáltal közelebb hozta a művet gyermekek sokaságához, s így pont a zenés színpad szeretetének lehetőségét hintette el szívükben. Sokáig mély, fájó űrként fog tátongani az Opera honlapján, amikor a darab szereposztásánál Kaszás Attila nevét kicserélik a rideg, tanácstalan N.N. megjelölésre. Beleborzong az ember, hogy miközben gyermekek egész hada láthatta János vitézként Kaszás Attilát, addig saját, nem egészen egy éves gyermeke már csak videofelvételekről ismerheti meg édesapját. Tán ez az előadást is felvette az Operaház, reménykedjünk benne…

Kaszás Attila királynők és tündérek közt járt a színpadon, most az angyalok közé viszi útja: Pávaszem királykisasszony vágyódva sóhajtott utána, a francia királykisasszony pedig bánatosan, könnyek közt engedte útjára. Mi is ezt tehetjük csupán: „Isten veled hát, János vitéz! Áldjon meg Isten, bármerre mész…”