Félkomoly Mozartok

2019. június 20.

Wolfgang Amadeus Mozart: Titus kegyelme, Idomeneo – Operavizsga a Zeneakadémián. KONDOR KATA írása a június 14-i előadásról

A Zeneakadémia év végi operavizsga-előadásának alapjául ismét klasszikus operák szolgáltak. Két Mozart-művet láthattunk, természetesen rövidített formában, ám a cselekmény főbb pontjai nem maradtak ki, a produkciók a történetet nagyjából a maga teljességében adták vissza.

Fiatal művészek gyakran szólaltatják meg Mozart darabjait, hiszen azok többségében nem terhelik meg túlságosan a hangot, ezzel együtt azonban igen távol állnak attól, hogy könnyűnek lehessen nevezni őket. Így jelen esetben amellett, hogy az est során a fiatal énekesek arról adhattak számot, mennyire sikerült elsajátítaniuk az egyik leggyakrabban játszott operaszerző által megkövetelt énektechnikát, a választás egyben veszélyeket is rejtett, hiszen az összehasonlítási alap miatt sokkal feltűnőbbek az előadói hibák, illetve nem megfelelő vokális produkciók következtében ezek a darabok nagyon könnyen ellaposodhatnak.

Operavizsga 2019 (fotó: Fazekas István / Zeneakadémia)

Utóbbit elkerülendő, Almási-Tóth András a tőle megszokott módon igen mozgalmasra rendezte az előadást. Természetesen a növendékeknek is hasznos, ha megszokják az éneklés közbeni extrémebb aktivitást: hanyatt fekvés, dulakodás, földön vergődés – a mozdulatok igen széles skálát láthattuk. Az előadás rendezésére is a szélsőséges jelzőt használhatnánk: a karakterek sokszor eltúlzottak voltak, a zene által indokoltnál erőteljesebb módon jelenítettek meg egy-egy viselkedési formát. Az eredmény ellentmondásos lett: akadtak remek megoldások – például bármennyire radikális végkifejlet is a Titus kegyelme Publiusának tömeggyilkossá válása,

az idoljában csalódó bizalmas karakterét a rendező nagyon szépen felépítette, és a gondolatmenet pontosan illeszkedett az opera középpontjában álló „jó uralkodó” kérdésköréhez,

hiszen előfordulhat, hogy valakinek épp a bölcs, megbocsátó vezér alakja nem felel meg, sokkal inkább erőt várna tőle. Hasonlóképpen remek lett Titus játéka a halálos ítéletből készített papírrepülővel, mely jól leképezte a király bizonytalanságát, és vágyát, hogy megszabaduljon a döntéskényszertől.

Operavizsga 2019 (fotó: Fazekas István / Zeneakadémia)

Kevésbé éreztem sikeresnek a karikatúraszerű figurák megjelenítését. Bár a rendező nem maradt adós Vitellia lelki fejlődésével, a nő cicababaként való ábrázolása érzésem szerint helyenként mégis lebutította a figurát (hasonló történt a bugyuta kislánnyá alakított Serviliával is).

Egyfelől érthető, hogy a fiatal művészeknek tudniuk kell erőteljes gesztusokkal is dolgozni, másfelől ízlés és arányérzék nélkül ezek a megoldások éppen azokat az árnyalatokat fedik el, amelyektől a Mozart-művek igazán értékesek.

Hasonlóképpen félmegoldásnak éreztem az Idomeneo drogos látomássá fokozását: a műben valóban elég rendkívüli és nehezen elképzelhető események történnek, de az egészből annyit kihozni, hogy ilyen képtelenségek csupán az ember legvadabb fantáziájában lehetségesek, megint csak nem túl előremutató értelmezés.

Operavizsga 2019 (fotó: Fazekas István / Zeneakadémia)

A fiatal énekesek nagy részét hallhattuk már különböző vizsgaprodukciókban. Estefania Avilez többször bizonyította már, hogy a koloratúrszólamok énektechnikai nehézségei nem állnak útjába – most Vitelliaként szuggesztív egyéniségét és színészi képességeit is megmutatta, érzelmi állapotok egészen széles skáláját vonultatta fel.

Többen rendelkeznek nagyon értékes hanganyaggal, még ha nem feltétlenül tudják is mindannyian kellően jól használni:

Fürjes Anna dús mezzoszopránja még kissé kilóg Sextus szólamának kereteiből, Megyimórecz Ildikó egyre nagyobb, egyre teltebb szoprán hangja Elektraként is lenyűgöző volt. Biztató, hogy az évfolyam két jó tenorral is rendelkezik: Ninh Đức Hoàng Long kiegyenlített hangja széles körben ismert, Miloslav Sykorának még csiszolni kell a magasságain, de ő is jó adottságokkal rendelkezik. A bariton Azat Malik rendkívül sokat fejlődött az utóbbi időben, ezért mindenképpen elismerést érdemel, a szoprán Katoh Hiroko pedig kellemesen csilingelve szólaltatta meg Servilia és Ilia szólamát. Bár a művész még csak harmadéves, maradandó emléket hagyott a mezzoszoprán Topolánszky Laura éneke, aki Anniust szólaltatta meg – a fiatal énekesnő pontosan tudja, hogyan kell Mozartot énekelni, szép színű, kimunkált hangja és stílusérzéke nagy jövőt jósol neki. Már most érdemes megjegyezni a nevét!

Operavizsga 2019 (fotó: Fazekas István / Zeneakadémia)

A vizsgaelőadás méltatása nem lenne teljes anélkül, hogy kiemeljük a Budapesti Vonósok és Hamar Zsolt szerepét a produkció sikerében. Nagy öröm, hogy a fiatal énekesek újabb jelentős karmester-egyéniséggel dolgozhattak együtt. Akárcsak az, hogy a produkció nem csupán vizsgaként, hanem előadásként is megállta a helyét, s azt megszorítások és viszonyítások nélkül is jónak nevezhettük.

Fotók: Fazekas István / Zeneakadémia

Hasonló bejegyzések