Erkel Ferenc is elégedett lenne

2018. december 21.

VONA ILDIKÓ írása a december 10-i miskolci Erkel-gálaestről

A zeneszerző halálának 125. évfordulója alkalmából a Bartók Plusz Operafesztivál és a Miskolci Szimfonikus Zenekar gálahangversenyt rendezett, amit a Bartók Rádió egyenes adásban közvetített. Az est karmestere Medveczky Ádám volt, énekes szólistaként közreműködött Rálik Szilvia, László Boldizsár és Kelemen Zoltán.

Nagy érdeklődés kísérte az eseményt a közönség részéről, rengetegen eljöttek a Művészetek Házába. A koncert átfogó képet adott Erkel életművéből, ugyanakkor a program összeállítói ügyeltek rá, hogy megfelelő arányban csendüljenek fel a kevésbé ismert és a közkedvelt operarészletek, így

a kuriózum miatt érkező nézők ugyanúgy megtalálták a maguk számítását, mint akik a nagy Erkel-slágerek kedvéért ültek be a hangversenyre.

Az Ünnepi nyitánnyal indítottak a Miskolci Szimfonikusok, majd részlet következett a Bánk bán, a Névtelen hősök, a Hunyadi László, a Brankovics György, a Bátori Mária és a Dózsa György című operákból. A Sarolta vígoperát csak közvetve érintette a koncert, hiszen önálló számként nem hangzott el belőle semmi, vidám dallamai azonban jól felfedezhetők voltak az Ünnepi nyitány zenei anyagában.

Rálik Szilvia és Medveczky Ádám (fotó: Rogosz Péter / Miskolci szimfonikus Zenekar)

Medveczky Ádám kezei alatt összefogottan és magabiztosan szólt a zenekar. Apróbb intonációs hibák akadtak ugyan, de ezek nem veszélyeztették az előadás szépségét. Érezhetően minden szólam igyekezett a lehető legjobban teljesíteni; a karmester jelzéseire azonnal reagáltak, és gyönyörű hangszeres szólókat is hallottunk. Ezúttal nem a szokott földszinti helyemen ültem, hanem az erkély középre kaptam jegyet, így jól ráláttam a színpadra.

Még nézni is élmény volt, ahogyan a hegedűsök a virtuóz futamokban maszatolás nélkül kijátszották a hangokat.

Hat zenekari szám csendült fel az est folyamán. Erkel egyetlen önálló szimfonikus alkotását, az Ünnepi nyitányt öt operarészlet követte: Verbunkos (a Névtelen hősökből), Magyar tánc (a Bánk bánból), Palotás (a Hunyadi Lászlóból), Fegyvertánc (a Dózsa Györgyből) és a Bátori Mária nyitánya. Életteli muzsika, igazi örömzenélés volt valamennyi tánc a Miskolci Szimfonikus Zenekar előadásában, az Ünnepi nyitány pedig (benne a Himnusz és a Szózat dallamaival) emelkedett hangulatban indította a gálakoncertet.

Rálik Szilvia számára nem okozott gondot sem Szilágyi Erzsébet La Grange-áriája a Hunyadi Lászlóból, sem Ilonka románca a Névtelen hősökből. Külön értéke előadásának, hogy éneklés közben igyekezett érzékeltetni azt a lelki hullámzást, amin a két szereplő keresztül ment.

Medveczky Ádám és Kelemen Zoltán (fotó: Rogosz Péter / Miskolci Szimfonikus Zenekar)

Kelemen Zoltán kellemes meglepetést szerzett. Halottuk tőle Petúr Keserű bordalát (Bánk bán), Brankovics György, majd Gara nádor (Hunyadi László) áriáját, legnagyobb hatású alakítása azonban Tiborc figurája volt. László Boldizsárral énekelték a Bánk bán II. felvonásbeli duettjét, ahol egészen különleges Tiborcot hallottunk tőle. Pályája során sok „rosszfiút” megszemélyesített már, ám a mostani koncert bebizonyította, hogy

olyan alakok megformálásában tud igazán kibontakozni, akik érzelemdús, szenvedni tudó karakterek.

Átéléssel énekelte Tiborcot, és mimikával, apróbb gesztusokkal még rá is segített a mondanivalóra. Remekül sikerült a szerep. Színházi nyelven erre szokták mondani: „jól elkapta a figurát”.

Egy másik duett is elhangzott az esten: a Brankovics György c. operából Mara (Rálik Szilvia) és Murát (László Boldizsár) kettőse, sőt a három szólista még a Hunyadi László ún. Börtön-tercettjével is megörvendezte a közönséget. Rálik Szilvia (Gara Mária) gondosan figyelt kollégáira, az – egyébként picit „hasítós” – szopránja itt szépen belesimult Kelemen Zoltán (Gara nádor) és László Boldizsár (Hunyadi László) szólamába.

László Boldizsár és Medveczky Ádám (fotó: Rogosz Péter / Miskolci Szimfonikus Zenekar)

László Boldizsár, ahogy két mankóval megérkezett a színpadra – egyik lábán volt cipő, míg a másikon csak zokni – kétségtelenül a legdizájnosabb Hunyadi László, akit eddig láttunk. De mielőtt kritizálni kezdeném a teljesítményét, el kell mondani, hogy az énekes a közelmúltban balesetben megsérült, ezért be kellett gipszelni a lábát. A koncertet „félfenékkel” egy bárszéken ülve énekelte végig, a sérült lába pedig lógott a levegőben. Ezt azért említem, mert ilyenkor az énekléshez elengedhetetlen támasz nincs meg, vagy máshová esik. A koncert elején voltak hamiskás magas hangjai, de aztán bemelegedtek a hangszálai, és Bánk bán II. felvonásbeli áriája méltó zárása volt az Erkel-gálahangversenynek. Olyan „Hazám, hazám”-áriát hallottunk tőle, amire csak azt lehet mondani: aki tud, az tud! S ez egyaránt vonatkozik szerzőre és előadóra.

(A miskolci Művészetek Házában elhangzott koncert felvételről meghallgatható a Bartók Rádióban december 22-én, szombaton 12 óra 35 perctől.)

A hangverseny itt található meg a médiatárban

Hasonló bejegyzések