Életének nyolcvanharmadik évében elhunyt Lukács Ervin Kossuth-díjas karmester.
1928-ban, Budapesten született. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Somogyi László tanítványaként 1956-ban szerzett diplomát. 1957-től a Magyar Állami Operaház karmestere, 1987-90 között főzeneigazgatója. 1991-94 között a Magyar Állami Hangversenyzenekar zeneigazgatója. 1982-től a Zeneakadémia Karmesterképző Tanszakának tanára. Nemzetközi karrierje az 1962-es Római Nemzetközi Karmesterverseny első díjának megnyerésével indult. Rendszeresen dirigált Európa, Ázsia és az Egyesült Államok dalszínházaiban, koncerttermeiben. 1989-től a Japán Filharmonikus Zenekar első állandó vendégkarmestere. 1965-ben Liszt Ferenc-díjat, 1973-ban Érdemes-, 1984-ben Kiváló művész kitüntetést kapott. 1994-ben Bartók Béla–Pásztory Ditta díjjal, 1992-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti Keresztjével, 1996-ban Kossuth-díjjal tüntették ki. A Magyar Állami Operaház Örökös Tagja és Mesterművésze.
Lukács Ervint a Magyar Állami Operaház saját halottjának tekinti. Temetéséről később intézkednek.
Richard Strauss: Négy utolsó ének – Im Abendrot (km. Sass Sylvia, vezényel: Lukács Ervin)
(Fotó: Mezey Béla)