Az égbolt színpadán

Verdi Nabuccóját mutatta be a közelmúltban a Miskolci Nemzeti Színház. VONA ILDIKÓ írása a február 22-i és 23-i premierekről

Abigél és Zakariás: Herczenik Anna és Gábor Géza
Abigél és Zakariás: Herczenik Anna és Gábor Géza (fotó: Bócsi Krisztián)

Kesselyák Gergely rendezéseit a szokatlan és különleges értelmezési, szcenikai megoldások jellemzik. Most ismét gondolt egy merészet, és egészen új, ezoterikus közegbe helyezte Verdi Nabuccóját Miskolcon. A történet egy óriási méretű, a színpad teljes hátsó részét elfoglaló dimenzió-, vagy csillagkapu előtt játszódik. Az építmény közepében csillagképek láthatók: skorpió, bika, vízöntő, mérleg. A zodiákus aztán tárgyak formájában is felfedezhető a színpadon: Abigél skorpió formájú fejdíszt visel, Baál istenének szimbóluma a bika, Zakariás imája alatt egy mérleget tartó férfi jelenik meg, a Rabszolgakórus valamennyi tagja egy-egy óriási vizeskorsót tart a kezében – utalva ezzel a vízöntő csillagjegyet ábrázoló korsós alakra. Érdekes és bonyolult rendszer alapján lett színpadra állítva az opera, persze a rendező is tisztában van azzal, ha nagyon belemélyed a transzcendens részletekbe, akkor azok a nézők, akik kevésbé járatosak az ezotériában, nem fogják érteni. Ezért a családi szálat hozza előtérbe, és a királyi család tragédiáján keresztül fejti ki véleményét a hitről, valamint arról a küzdelemről, ami egy új világrend beálltakor a régi és az új hívei között zajlik.

Zeke Edit díszletei nem kötődnek korhoz. Mivel a cselekmény ki lett emelve a történelmi közegből, így a jeruzsálemi templom és a babiloni palota illúzióját csupán néhány, méretes fekete oszlop adja, amik a színpad két oldalán állnak. Jellemző az előadásra, hogy kevés díszlettel dolgozik. Ami van, az viszont praktikus. Több funkciót ellát például az a mutatós aranyozott gömb, amit hol trónusnak, hol oltárnak használnak és a belsejében öt-hat férfi rabszolga foglal helyet – ők mozgatják, görgetik látványosan keresztül a színpadon. Papp Janó jelmezei sem kötődnek konkrét korhoz, hangulatukban inkább az Ezeregyéjszaka meséinek világára emlékeztetnek. A jeleneteket profi fénytechnikával teszik mozgalmassá: a villámláson kívül fejgépek, színes fények, füstgép segíti a hatást, és a II. felvonás kvintettjénél a forgószínpad is elindul. A látvány mindvégig fontos eleme az előadásnak.

Rabszolgakórus
Rabszolgakórus (fotó: Bócsi Krisztián)

Méretét tekintve a miskolci színpad eléggé kicsi, ezért a nagyszínház teljes belső terét használják játéktérként. A kezdő jelenetben a kórus egyik fele a színpadon, a másik a nézőtér két oldalán felsorakozik, és – szinte körbeölelve a közönséget – különleges hanghatást keltve énekel. Szintén kivételes élmény, amikor a nézők feje fölött megszólal az énekhang. Nabucco – első megjelenésekor – a karzatról énekel, míg a kórus és a többi szereplő a színpadon áll. Ez a térbeli elhelyezés még tovább képes fokozni a Nabucco és Zakariás között lévő feszültséget. Kesselyák az előadás során többször alkalmazza a figurák közti viszonyrendszer ábrázolására azt a módszert, hogy az egyik szereplő magasabban van a jelenetben, és lenéz a másikra.

Nabucco: Cseh Antal
Nabucco: Cseh Antal (fotó: Bócsi Krisztián)

Az újszerű rendezői koncepció mellett más szempontból is érdekes a miskolci bemutató. Nemcsak új világrend született, hanem egy új Nabucco is. A pénteki premieren Massányi Viktor alakította a címszerepet, aki már nem számít kezdőnek, viszont szombati váltótársa, Cseh Antal most énekelte először. Noha életkora alapján fiatal még ehhez a szerephez, mégis figyelemreméltó teljesítményt nyújtott. Elementáris erővel énekelt, és magas színvonalú színészi játékkal volt képes megmutatni a Nabucco jellemében történő változásokat. Remekül sikerült a debütálás, és talán nem túlzó az a kijelentés, hogy ebben Herczenik Annának is volt egy kis része. Ő alakította ugyanis a női főszerepet. Abigél hataloméhes, nagyravágyó, törtető, majd őszinte lelkiismeret-furdalást érző, megtört, összességében szélsőséges alakját nagy kifejezőerővel formálta meg, és közben sikeresen eleget tett az énekszólam rendkívüli elvárásainak is. Az első szereposztásban Rálik Szilvia játszotta Abigélt. Őt tavaly júniusban Toscaként láthatták a miskolciak, és akkor élete egyik legjobb alakítását nyújtotta. Abigél viszont halványabbra sikerült. Bizonyára túlterhelt a hangja, ezért nem tudta azt az énekesi bravúrt megismételni, amit az Operafesztiválon hallottunk tőle. Zakariást Rácz István, majd Gábor Géza alakította. Mindketten bírták hanggal a magasra komponált szólamot, és mindketten maradandó élmény nyújtottak, csak másképp: Rácz Istvánnál egy súlyos tekintélyű pap-próféta állt a színpadon, míg Gábor Géza képes volt megmutatni Zakariás forradalmi lényét, sőt egy rövid időre félelmetes oldalát is. Izmael szerepében Horváth Istvánt, illetve Alessandro Codeluppit üdvözölhette visszatérő vendégként a miskolci közönség, akik most is hozták a tőlük megszokott színvonalat. Balga Gabriella kellemes, finom jelenség, míg Busa Gabriella Fenénája tüzesebb, temperamentumosabb volt. Baál főpapját mindkét szereposztásban Kincses Károly énekelte.

Abigél: Rálik Szilvia
Abigél: Rálik Szilvia (fotó: Bócsi Krisztián)

A premieren Kesselyák Gergely dirigálta a Miskolci Nemzeti Színház Zenekarát, mely összefogottan, tisztán szólt, csupán apróbb intonációs hibák fordultak elő. A színház Énekkara ezúttal kiegészült a Debreceni Csokonai Színház Kórusával. Közös produkciójukat egységes, tömör hangzás jellemezte, bár a szöveget (a darabot magyarul, Anger Ferenc új fordításában játszották) nem mindig lehetett érteni. Sajnos a miskolci színház akusztikája nem a legjobb, a szólisták esetében is elvesztek szavak, félmondatok. Az univerzális keretek közé emelt Nabuccót másnap Cser Ádám dirigálta nagy kifejezőerővel, érzelemgazdagon. Látványos, színvonalas előadás született Miskolcon. A rendezés újszerű koncepciója ráadásul pozitív kicsengésű: az új és a régi világrend harca szerencsésen zárul, mivel az emberiség megtalálja a továbblépéshez szükséges helyes utat.

Jelenet az előadásból, elől Rálik Szilvia (Abigél) és Massányi Viktor (Nabucco)
Jelenet az előadásból, elől Rálik Szilvia (Abigél) és Massányi Viktor (Nabucco) (fotó: Bócsi Krisztián)

Kesselyák Gergely mélyen hisz az opera popularitásában, és komolyan elkötelezte magát a műfaj népszerűsítése mellett. Többféleképpen igyekezett most is a hallgatóság kedvében járni. A szórakoztatáson túl közös éneklésre is meginvitálta a közönséget, amikor a darab végén megismételtette a Va pensierót. A nézők papírlapon előre megkapták a szöveget, így a szereplőkkel együtt tudták énekelni a Rabszolgakórust. Miközben hallgattam a közös produkciót, eszembe jutott: eredetileg ez egy hazafias, „risorgimento”-opera – ilyenkor szokott megtörténni, hogy az emberek kimennek az utcára, és forradalmat csinálnak.

Fotók: Bócsi Krisztián /Miskolci Nemzeti Színház