Apollón és Dionüszosz

Karol Szymanowski: Roger király – az Opus Arte DVD-kiadványáról BODA BENJAMIN GÁBOR írását olvashatják

Roger király
Roger király

A közelmúlt DVD-újdonságainak egyik legérdekesebb darabja kétségkívül Karol Szymanowski lengyel zeneszerző Roger király című operájának londoni előadása. A 2015. májusi Covent Garden-beli előadás optimálishoz közeli szereposztásával és izgalmas rendezésével hívja fel magára a figyelmet: egy viszonylag ritkán hallható operakülönlegesség referenciaértékű felvétele lehet.

Szymanowki 1924-ben írta a Roger királyt; a mű bemutatójára két évvel később, 1926-ban került sor. A darab korának jellegzetes alkotása, nevezhetnénk akár a lengyelek Kékszakállújának is. A két mű között természetesen jelentős eltéréseket is megállapíthatunk, ám zenei világuk rokon, s a Roger király a lengyelek azon operája, mely egyedüliként van jelen rendszeresen a világ operaszínpadain, akárcsak a mi Kékszakállúnk.

Szymanowski operája három felvonásos, körülbelül másfél órás darab. Zenei világa alapvetően lírai, kontemplatív, de nem nélkülözi a zaklatott részeket sem, miközben hihetetlen fülledt hangulatot kelt, egyszerre idézve meg a cselekmény tulajdonképpeni terét, az antik, a bizánci és az arab kultúrák találkozásának helyt adó különleges középkori Szicíliát, s keletkezésének korát, az 1920-as évek identitásválsággal terhelt közegét is. A főszereplő maga Roger király, a központi téma pedig az életközépi válsággal küszködő férfi, Roger belső vívódása a nietzschei apollói és dionüszoszi én között, saját identitásának keresése egy válságos időszakban. A másik három főszereplő (Roxana, Edrisi és a pásztor) funkciója nem más, mint közelebb juttatni a befogadót a Roger pszichéjében lejátszódó problémához. Az opera hátterében végig ott húzódik a politikum, a hatalom kérdése is, ám a műben a pszichologizálás dominál.

Az első felvonásban a hatalma teljében lévő Roger király a palermói katedrálisban vesz részt misén. Az egyház tekintélyét védő érsek s a diakonissza arra kérik a királyt, büntessen meg egy eretneket. Roger legfőbb tanácsadója, az arab tudós, Edrisi közli, hogy egy fiatal pásztorról van szó, aki egy új, furcsa vallásról prédikál. Roger felesége, Roxana királyné arra kéri férjét, hallgassa meg a pásztort. Az érkező pásztor szépnek és ifjúnak festi le istenét, Roxana pedig a szabadságról éneklő pásztor bűvkörébe kerül. Roger habozik. Miközben az érsek halált kér az istenkáromlóra, Roxana és Edrisi nyomására szabadon engedi, ám azt kéri tőle, este keresse fel őt a palotában.

A második felvonás kezdetén Roger szorongásáról és zavartságáról tesz vallomást Edrisinek. Roxanát teljesen megbabonázta a pásztorfiú, férjétől azt kéri, legyen nagylelkű vele. A pásztor a palotába érkezve ismét a szabadságról és a gyönyörről prédikál. Mindenkit elbűvöl, és önfeledt, eksztatikus táncra perdíti az udvar népét, melyhez Roxana is csatlakozik. Roger hiába próbálja megállítani a pásztort, az követői tömegével, köztük Roxanával távozik. Roger tudja, követnie kell őket. Útjára Edrisi kíséri el.

A harmadik felvonásban Roger és Edrisi egy ősi amfiteátrum romjainál keresik Roxanát. Edrisi azt javasolja a királynak, hívja feleségét. A nő megjelenik, s közli Rogerrel, hogy csatlakozzék a pásztorhoz, mert csak ez szabadíthatja meg gondjaitól. Megjelenik maga a pásztor, immár Dionüszoszként, a mámor isteneként. Arra szólítja fel híveit, hogy mindenki vakon kövesse őt. Hívei áldozati tüzet gyújtanak, és elragadtatva imádják az istenséget. Hajnalra véget ér az eksztázis, a pásztor és hívei eltűnnek. Roger, aki egyedüliként állt ellen a pásztornak, a felkelő naphoz, ezáltal Dionüszosz ellenpólusához, Apollónhoz intézi dalát. Reménnyel telve határozza el, hogy a romokon új életet kezd ahelyett, hogy behódolna a pásztornak.

A londoni előadás rendezője a dán Kasper Holten, s ez önmagában izgalmas, elgondolkodtató színrevitelt ígér. A koppenhágai Ring rendezője követi a mai operarendezés egyik trendjét, mely az adott mű cselekményét annak keletkezése időpontjába helyezi. Ez sok, a Roger királynál híresebb, gyakrabban játszott operánál nem sokat tesz hozzá a mű értelmezéséhez, itt azonban kiválóan működik. A jelmezek az 1920-as éveket idézik, a díszlet pedig megadja a kulcsot Holten értelmezéshez.

A színpadot az első felvonásban egy hatalmas fej uralja. Ezáltal nyilvánvalóvá válik, hogy pszichologizáló rendezésről lesz szó: az események tulajdonképpen Roger elméjében játszódnak. Az első felvonásban Roger hatalma teljében van, tekintélye megingathatatlannak látszik, s ezt jól támasztja alá a hatalmas fej jelenléte, mely a második felvonásban megfordul, s belsejében Roger dolgozószobáját látjuk; ha tetszik, Roger elméjét belülről, melynek legalsó emeletén meztelen táncosok vonaglanak, akik a pásztor érkezése után fenyegetőn feljebb mennek, s átveszik az uralmat a tér, így Roger elméje felett is.

A harmadik felvonásban a fej már porig égett, ahogy Roger hatalma és tekintélye is. A pásztor által manipulált tömeg Kasper Holten víziójában az áldozati tűzön könyveket éget, s ezzel el is jutunk a Roger király zenei szerkesztésével is igazolható pásztor-értelmezéshez: nyilvánvaló, hogy a pásztor Roger király másik énje, a szabad szerelmet és gyönyört hajhászó én, mely szembekerül a normák szerint élő, fegyelmezett király énjével, s azt szinte meg is semmisíti, hogy az opera végén Roger végül az apollói életszemléletet követve döntsön önmaga újrafelépítéséről.

A pásztor zenéje az első felvonásban még lírai, behízelgő, vonzó. A második felvonás eksztatikus tánca után, mikor Roger és a pásztor összecsapnak, a pásztort lefestő zene fenyegetővé válik, hogy a harmadik felvonásban, mikor teljesen átveszi a hatalmat, már önfeledt, minden bensőségességet nélkülöző félelmetes orgiává, kavalkáddá váljon. Holten rendezésében a könyvégetéssel egyértelművé válik a pásztor manipulatív, tömegeket hipnotizáló diktátor volta.

Mi mondható el az előadás zenei megvalósításáról? A DVD egyik extrájában a karmester, Antonio Pappano ismét bizonyosságot tesz arról, hogy bármilyen mű kerül kezei közé, nem nyugszik, míg a partitúrát precízen meg nem ismeri. Zongora előtti elemzését élmény hallgatni, s a zenekar teljesítménye magán az előadáson is kifogástalan, bizonyítja a karmester megszokott, alapos munkáját. Hasonló mondható el az énekkarról, amelyre nagy feladat hárul. Nagyszabású, a görögkeleti liturgiát mesterien megidéző kórussal kezdődik az opera. Az énekkar ebben, s a jóval kényesebb, kaotikusabb hangzású eksztázis-zenékben is összeszedetten teljesít.

A négy főszereplőt összeköti egy közös nevező: azon túl, hogy figurálisan tökéletes, a rendezéshez illeszkedő karaktert hoznak, egyikük sem behízelgő hang tulajdonosa. Ez leginkább a pásztor esetében lehet problematikus: Saimir Pirgu, az albán lírai tenor ezúttal inkább száraz hangú karaktertenornak hallatszik. Az előadást csupán hallgatva nem is lehet mindig megkülönböztetni az Edrisit éneklő Kim Begleytől, aki viszont adekvát módon idősebb karaktertenorként énekli az arab tudós szólamát. Pirgu hangütése a második felvonás második felére, de főként a harmadik felvonásra így is megfelelővé válik, eddigre a pásztor már fenyegető, félelmetes is lehet.

Roxanát amerikai szoprán, Georgia Jarman énekli korrekt módon. Roxanáé az opera legismertebb részlete, a második felvonásbeli koloratúrária, mely önálló számként koncerteken is hallható. Egyedül ebben a részletben lehet a hallgatónak hiányérzete, itt kevesellheti a hang érzékiségét, ami az énekesnő szerepformálásából más tekintetben nem hiányzik. Ha a Roger királyt a világ bármely nagy operaházában műsorra tűzik, a lengyel Mariusz Kwiecień ideális választás a címszerepre. A hatalma teljében lévő királytól a tépelődő, identitását kereső férfin keresztül a romokban heverő, majd önmagát újra felépíteni vágyó emberig az egész szerepet határtalan, egyben érzékeny férfiassággal formálja meg. A lengyel sztárbariton anyanyelvén énekel, s érződik, hogy százszázalékosan bírja a szerepet: nincs egyetlen kis részlet se, melyről ne lenne gondolata, s ez túlmutat az adott rendezésen.

A DVD rendkívül gazdag extrákban. Az egész előadást meg lehet tekinteni Kasper Holten és Antonio Pappano közös audiokommentárjával; rövid werkfilmben megszólal Kwiecień, Jarman és Pirgu; Kasper Holten a díszlettervezővel beszélget az előadás látványvilágáról; arról pedig, hogy Pappano rövid, ámde tartalmas bevezetőt ad a Szymanowski-opera zenei világába, már szóltunk.

Szymanowski operája a 20. századi operairodalomnak valóban a Kékszakállúhoz mérhetően fontos darabja; helye van a korszakot kedvelő operarajongók gyűjteményében. Habár a Roger királyból létezik másik DVD is (egy bregenzi előadás), a kettő közül, már csak a címszereplő autentikussága miatt is, a londoni előadást ajánlom jobb szívvel.

Karol Szymanowski: Roger király
Mariusz Kwiecień, Georgia Jarman, Kim Begley, Saimir Pirgu – ének
A Londoni Covent Garden Opera Ének- és Zenekara
Vezényel: Antonio Pappano
Rendezte: Kasper Holten
Opus Arte, 2015.