„Summáját írom…”

2007. december 31.

Szubjektív válogatás és összegzés a 2007-es év operai eseményeiből – FÜLÖP KÁROLY írása

Bizonyos dátumokhoz érve az ember hajlamos arra, hogy számvetést készítsen a mögötte hagyott és a reá váró időszak teljesítményeiről. A születésnap egy egész élet áttekintésére, egy jubileumi évforduló a szakmai munkával való szembesülésre, az újév különféle fogadalmak tételére, majd a következő ezek megszegésének konstatálására ad lehetőséget például. Most a 2007-es operaév eseményeiből szemezgettünk…

Induljunk az Operaházból, ahol ugyan kevés bemutatót tartottak, de ezekről sokáig beszélgettünk, elmélkedtünk különböző fórumokon. Közel harminc év után került újra színre Giordano operája, az André Chénier.
Majd ősbemutatót üdvözölhettünk: Vajda János Karnyónéja szinte osztatlan sikert aratott szakmai körökben és a közönség előtt is. A kollektív művészi teljesítményt Artisjus-díjjal ismerték el, melynek díjazottjai a produkció vezető művészei lettek: Wiedemann Bernadett, Bátori Éva, Selmeczi György, Török Géza és Ascher Tamás.

Az évad nagy vesztesége – a sokakat érzelmileg felkavaró esemény – az Erkel Színház bezárása volt. A teátrumtól rendhagyó gálaműsorral búcsúztak a színház dolgozói. A bezárásnál egy fájóbb dolog van: nem tudjuk, mi lesz a folytatás – színház vagy pláza, kultúrcentrum vagy dózer… S ha lesz is valami, mikor lesz az…

Az épület bezárása repertoárszűkítést eredményezett, s az új játszóhely, a Thália Színház sem hozta meg a hozzá fűzött reményeket. A Sztravinszkij-bemutató így csendes félsiker lett, pedig tán jobb sorsra érdemes előadás a három egyfelvonásos Vidnyánszky-féle ördögös játéka.
Vidnyánszky Attila egyébként egy korábbi A végzet hatalma-rendezését is behozhatta az Operaházba, ez viszont marketing hiányában kellőképp észrevétlen maradt, a kiemelkedő művészi teljesítmények és az elgondolkodtató rendezői koncepció ellenére.

Ami viszont teljesen felkavarta az állóvizet – ha szabad egy szárazon tátongó medence kapcsán ilyet mondani egyáltalán –, az  Kovalik Balázs, az új művészeti vezető Elektrája volt. Valami megmozdult a marketingben is: becsomagolták vörös leplekbe az Operaház bejáratát, színvonalas microsite nyílt az előadáshoz (ami egyébként a Sztravinszkij-premierhez is volt, s feltételezzük, hogy a továbbiakhoz is lesznek – de jó lenne konzerválni is őket a honlapon!), a külföld figyelmét két világsztár, Agnes Baltsa és Nadine Secunde szerepeltetésével hívták fel a produkcióra. Erőteljes előadás született, s mint várható volt, élénk viták alakultak ki róla, de a tomboló siker mindkét szereposztásban elvitathatatlan. A földön is ülnek nézők, tán érdemes lenne átgondolni az évadtervet, hogy nem lenne-e szükség további előadások beiktatására.

Az Elektrával egy időben az Operaház folyóirat megjelentetésébe is belevágott: az előadás köré építette az Operamagazin első számának anyagát. Terveik szerint negyedévente jelenik majd meg a folyóirat, legközelebb februárban.

Ha elvesztettünk egy játszóhelyet az Erkellel, s pótolni nem tudtuk a Tháliával, annál nagyobbat nyertünk egy új játszóhellyel, a Művészetek Palotájával. Ez persze nem pótolja az Erkelt természetesen – más atmoszféra, más jellegű produkciók, más közönség – , de mindenképp fontos szín a budapesti operaélet palettáján. Bizonyos előadásaik művészi színvonalát tekintve többen megfogalmazták: ez jelenleg Budapest vezető operaháza. Ha ezen állítással csak részben tudunk is egyetérteni, mindenképp látni kell: a MÁO-nak versenytársa akadt, így remélhetőleg ösztönzően fog hatni az ottani művészeti törekvésekre is.

Nyilván más keretekből, jobban felépített marketinggel s kevesebb, a tradíciókból fakadó kötöttséggel kell megküzdeniük, így nagy számban jelennek meg rendszeresen a világ zenei életének élvonalába tartozó művészek a Müpa termeiben. Idén dalesten láthattuk vendégként Thomas Hampsont, a neves baritonistát és Kiri Te Kanawát, az opera új-zélandi származású nagyasszonyát.

Félig vagy teljesen szcenírozott előadásokban olyan ismert operák kerültek színre, mint Verdi trubadúrja Renato Brusonnal, vagy A végzet hatalma Michèle Criderrel. Különlegességek is szerepeltek a repertoáron: Vajda János Az öt kenyérről és Viktor Ullmann Atlantisz császára, avagy a halál nemet mond című operája, továbbá a Budapesti Kamaraopera és a Kolozsvári Magyar Opera Stúdiójának előadásában Demény Attila három egyfelvonásosa Orwell és Örkény művei alapján. Kodály Háry Jánosát pedig Fischer Ádám vezényelte.

Az év legnagyobb művészeti vállalkozása és legnagyobb művészeti sikere ugyancsak Fischer Ádám nevéhez kötődik. A Budapesti Wagner-Napok keretében a Ring első két darabját vezényelte a Müpában, A Művészetek Palotája és a Magyar Rádió közös produkciójában. A látványtervező és rendező Hartmut Schörghofer volt. Jövőre A Rajna kincse és A walkür mellé felsorakozik a Siegfried és Az istenek alkonya is, így teljessé válik ez a kivételes művészi vállalkozás.

Fontos volt figyelnünk a nyári játszóhelyekre is: Szegeden Eszenyi Enikő rendezésében aratott tomboló sikert Kálmán Imre Marica grófnője, a címszerepben kuriózumnak számító Lukács Gyöngyivel és Kentaur különös látványvilágú, nagyszabású díszletével.

A Bakáts téren pedig Donizetti Lammermoori Luciája szerepelt Selmeczi György hagyománytisztelő rendezésében, kiemelkedő szereposztásban. Kár, hogy jó ideig ez számít majd az opera utolsó előadásának, felújítását egyelőre nem tervezik. Legalább emlékeink szépek, felhívnám a figyelmet ismételten a szextett avatott tolmácsolására.

A 2007-es évben igen nagy veszteség érte a nemzetközi és a magyar operaéletet számos nagy művészegyéniség halálával. Werner Hollweg, a legendás lírai (Mozart-) tenor nevével kezdődik a külföldiek névsora január 3-ával. Gian-Carlo Menotti komponista, többek között A telefon c. opera szerzője, majd Kostas Paskalis, görög baritonista követik őt. Elhunyt Msztyisztlav Rosztropovics orosz származású csellista és karmester, majd júliusban Beverly Sills, a csodálatos amerikai szopránénekes, továbbá Régine CrespinJerry HadleyNicola Zaccaria – szintén operaénekesek. És szeptemberben elment a világ egyik legcsodálatosabb tenorhangjának birtokosa, Luciano Pavarotti.

A magyarok sorát Palánkay Klára nyitja: az Operaház legendás „Aranycsapatának” kiemelkedő mezzoszopránja január 24-én hunyt el. Pár nappal később Birkás Lilian, áprilisban Havas Ferenc balettművész, majd Csala Benedek, a Győri Nemzeti Színház vezető karmestere. Hidas Frigyes zeneszerző és karmester szintén az idén távozottak közt van, és karácsony előtt vesztettük el B. Nagy Jánost, az Operaház közelmúltjának egyik legjelentősebb tenoristáját, akinek művészi és emberi kvalitásait kollégái Optimus-díjjal ismerték el tavaly.

S e súlyos veszteséglista után mi következhetne? Nyilván a jövőbe kell tekintenünk…
Mit is várunk 2008-tól? Néhányat érdemes felsorolni a jövő év leginkább várt produkcióiból. Íme:

– A nagy tenorok éve lesz Magyarországon: kíváncsian várjuk José Cura szegedi Otellóját (április 9. és 11.), illetve Roberto Alagna Puccini-estjét (akinek nevéhez a 2007-es év nagy Aida-botránya is kötődik a Scalából) – Müpa, március 28.

– A Puccini-év keretében a Müpában félig szcenírozott operasorozat lesz a szerző műveiből. A Pillangókisasszonyra már nem is kell sokat várnunk, január 7-én és 9-én kerül színre Karine Babajanian, örmény szopránnal a címszerepben. Ezt követi a Bohémélet  május 10-én. Szvetla Vasziljeva és Massimiliano Pisapia mellett a magyar mezőny is erős lesz: Wierdl EszterPalerdi András. Vezényel: Kovács János
– A második félévben a Turandottal folytatódik a sorozat szeptember 16-án Lukács Gyöngyi , Rost Andrea és Frank Porretta főszereplésével.
– A Nyugat lánya Olga RomankoAlessandru Agache és Lee Jeong-Won főszereplésével dec. 15-én lesz
– Tihanyi LászlóAtyaisten című operájának magyarországi bemutatója (márc. 19. Fesztivál Színház, a Bordeaux-i Opera produkciója)
– Miklósa Erika és vendégei (Fabio SartoriRuggero Raimondi) ápr. 29, Müpa
– Budapesti Wagner-Napok, vezényel: Fischer Ádám művészeti vezető; Müpa, június
– MozartCosì fan tutte… (november 30, december 2, 4.)
– A Müpa Fesztivál Színházának Hangversenyek fiataloknak sorozatában SmetanaAz eladott menyasszonycímű operájának keresztmetszetét mutatják be opera tanszakos hallgatókkal. Vezényel: Oberfrank Péter, rendező-műsorvezető: Kovalik Balázs (május 18.)

– Az Operaházban februárban Tokody Ilona művészi jubileuma alkalmából mutatkozik be A végzet hatalma másik szereposztása, márciusban Puccini Edgarja hangzik el koncertszerűen a Tavaszi Fesztivál keretében. Az évad végén Jurij Szimonov vezényli Csajkovszkij operáját, az Anyegint, és a meg nem erősített hírek szerint a Puccini-év jegyében a színház decemberben műsorra tűzi a Manon Lescaut-t.

Mozgalmasnak ígérkezik tehát a 2008-as év; mindannyiunknak eseményekben gazdag, sikeres esztendőt kívánok. Találkozzunk az operaprogramokon jövőre is!

Hasonló bejegyzések