Schönberg- és Rahmanyinov-operák foglalkoztatják Kocsis Zoltánt

2016. május 27.

A művész a MTI-nek nyilatkozva kifejtette: pesszimista az európai kultúra jövőjét illetően

Kocsis Zoltán (Fotó: Müpa)

Kocsis Zoltán (Fotó: Müpa)

A kétszeres Kossuth-díjas és Liszt-díjas zongoraművész, karmester és zeneszerző immár hagyományos május 30-i koncertjének apropóján nyilatkozott a Magyar Távirati Irodának. A művész az Országos Gyermekmentő Szolgálat javára ad koncertet minden évben születésnapján. Idén Bartók, Kodály, Rahmanyinov és Kreisler művei csendülnek fel a Müpában, Pasztircsák Polina szoprán és Kelemen Barnabás hegedűművész közreműködésével.

„Bőven van tennivaló” – hangsúlyozta Kocsis Zoltán az interjúban, utalva a rá váró feladatokra és az őt foglalkoztató tervekre. Kiemelte: újra szeretné elvezényelni Arnold Schönberg Gurrelieder című monumentális kantátáját, melynek annak idején ő dirigálta magyarországi bemutatóját. De más Schönberg-művek is foglalkoztatják: a szerző Von heute auf morgen című 1930-as operáját is szeretné előadni, méghozzá Richard Strauss Intermezzo című darabjával egy estén. Hogy miért? A kapcsolat nyilvánvaló: mindkét mű a családi konfliktusokat helyezi középpontba. De természetesen más Richard Strauss-operák is előadásra várnak még a Müpával több éve futó együttműködés keretében: többek között a Guntram, a Feuersnot és a Danaé szerelme is – ezek egyik sem hangzott még fel Magyarországon. Úgyszintén foglalkoztatják Rahmanyinov operái: a szerző három egyfelvonásosát szeretné egy estén megszólaltatni. Az Aleko pár hete felhangzott már a Tavaszi Fesztivál keretében (kritikánk az előadásról itt olvasható), de a másik két mű is megérdemelné a figyelmet – a terv megvalósításához azonban partneri együttműködésre lenne szükség.

Kocsis Zoltán interjújában hangsúlyozta, hogy soha nem vonzották az olyan feladatok, amelyeket más már sikerrel megoldott. Nem akar beállni negyvenkettediknek előadni Schumann Kreisleriana című művét, amikor előtte negyvenegyen már jól, vagy nagyon jól eljátszották. Inkább Schumann kevésbé ismert szimfonikus és vokális műveit mutatja be, vagy Brahms szerenádjait, amelyek bizonyos szempontból sokkal közelebb állnak hozzá, mint a szimfóniái.

Úgy vélte, hogy sok mindent elmulasztott az életében, így például komolyabban kellett volna az alkotói pálya felé fordulnia. Vannak olyan zongoraművek, amelyeknek a lemezfelvételéről le kell mondania, mert az ízületei már nem egészen úgy működnek, mint régebben. Sajnálja, hogy Szergej Rahmanyinov első szonátáját nem vette föl 2011-ben, mert most már valószínűleg nem tudja majd. Jelenleg a Bartók Új Sorozat a legfontosabb számára, ennek befejezése egyik fő célkitűzése.

„Mindig azok a feladatok vonzottak, amelyek mást nem, mert esetleg egy kevésbé ismert szegmensére vonatkoztak az illető szerzőknek, vagy kevésbé látványos eredményekkel kecsegtettek” – mondta, hozzátéve: azért is kezdett el átdolgozásokkal foglalkozni, mert úgy érezte, hogy sok olyan mű van, amelyek méltatlanul háttérbe szorulnak. Ezek közé tartoznak Bartók nagy kórusművei is, és ezért volt jó alkalom a legutóbbi lemezfelvétel a Bartók-sorozatban a Nemzeti Énekkarral, hogy felhívják rájuk a figyelmet.

Beethoven egyes mesterművei valamilyen okból szintén ritkán szólalnak meg Magyarországon, holott a szerző nagy vokális darabjai sokkal nagyobb jelentőségűek, mint amilyennek el vannak könyvelve – mondta Kocsis Zoltán. A Nemzeti Filharmonikusokkal Martonvásárban előadták például Beethoven Csataszimfóniáját, amely a zeneszerzőnek nem a legjelentősebb műve ugyan, de véleménye szerint ennek is el kell hangoznia. A Napóleon dicsőítésére készült Eroica sokszor hallható, de a Napóleon bukása felett érzett diadalt is dokumentálni kell – fűzte hozzá.

A közeljövőről szólva Kocsis Zoltán elmondta: születésnapi jótékonysági estje mellett készül a május 27-i Kertész Imre-emlékestre, amelyen Bartók, Kodály, Kurtág és Rahmanyinov műveit adja elő Pasztircsák Polina közreműködésével. Kitért arra is: nagyon sajnálja, hogy megszűnt a Holmi című folyóirat, mert az egyetlen olyan lap volt, amelyben terjedelmi kötöttségek nélkül publikálhatott, mivel gyakran ír értekező prózát. „A gondolkodás, az agy frissen tartása mindennél fontosabb, ezt segíti elő a zenéről való írás.” Az európai kultúra jövőjét nagyon pesszimistán látja: nem jósol hosszú időt neki, s ezt a folyamatot visszafordíthatatlannak tartja. Nem látja a megújításra irányuló tendenciákat, amelyek révén sikerrel lehetne fölvenni a harcot a kultúránkat elsöprő jelenségek ellen. „Ha őszintén szembenézünk a helyzettel és önmagunkkal, akkor azt láthatjuk, hogy a keleti kultúrák – beleértve az arabot – nekünk sokkal többet jelentenek, mint a mi kultúránk nekik” – mondta Kocsis Zoltán.

Fotó: Müpa

Forrás: MTI

Hasonló bejegyzések