Június 23-án az Operaház Székely Bertalan termében pályatársai, tisztelői és a sajtó képviselőinek részvételével köszöntötték Melis Györgyöt, a Magyar Állami Operaház Örökös Tagját és Mesterművészét 85. születésnapja alkalmából.
A művész iránti szeretetet és az esemény rangját jelzi az is, hogy az ünneplők táborában is kiemelkedő művészeket láthattunk, többek között Kalmár Magdát, Kukely Júliát, Mészöly Katalint, Tokody Ilonát, Kováts Kolost, Miller Lajost és Rozsos Istvánt.
A vendégek nagy tapssal köszöntötték a terembe lépő ünnepeltet, a hazai operajátszás élő legendáját, doyenjét. A művész töretlen humorára jellemző, hogy ifjúkori tanárát idézve bölcsességként az alábbi mondatot hagyományozta az egybegyűltekre: „Én előbb átugrom az árkot, s csak utána mondom, hogy hopp”. Humorosan jelezte ezzel azt is, hogy születésnapja valójában csak néhány nap múlva lesz.
Az ünnepség Donizetti A csengő című vígoperájának részletével kezdődött, hangfelvételről megidézve Melis György legendás alakítását. Ezt követően Uzoni Mária köszöntötte az ünnepeltet, majd átadta a szót az Opera korábbi, immár nyugdíjas gazdasági vezetőjének, Szirtes Györgynek, aki meleg hangon méltatta Melis munkásságát, s beszédének összegzéseként jó egészséget kívánt: „Gyurka maradj még nagyon sokáig közöttünk, elvégre az Operaház Örökös Tagja vagy!”
Melis György 1988-ban díjat alapított azok számára, akik énekművészetükben is fontosnak tartják az anyanyelv szavainak érthetőségét, s törekednek ennek színpadi megvalósítására. A célkitűzés nem véletlen, hiszen az alapító – operaházi művészeink közt egyetlenként – Kazinczy-díjat kapott a magyar nyelv ápolásáért. A Melis György-díjban részesültek immár húszan vannak – ezúttal közülük ketten köszöntötték az ünnepeltet. Először a kétszeresen is díjazott Berkes János énekelte Maurizio áriáját Ciléa Adriana Lecouvreurjéből, s egy frázissal Tokody Ilona is kiegészítette a tenorista produkcióját.
Ezt követően Kalmár Magda emelkedett szóra, miután Uzoni Mária felsorolta Melissel közös szerepeinek hosszú sorát. Kalmár Magda nagyon bensőséges szavakkal fordult partneréhez: nem a szerepeket sorolta, hanem a színpadon együtt megélt éveket, érzéseket, hangulatokat idézte, a nagy művészegyéniség fegyelmezettségét, pontosságát és felkészültségét, a fiatalokat is megszégyenítő alázatát. Az érzékenyebb hallgatóságot bizony megríkatta: az évek múltak, az egész életüket végigénekelték, s a Három a kislány Tschöll papájának és mamájának árvaságához hasonlította művészi helyzetüket. Ezzel is zárta szavait: „Az előadáson háromszor ismételték meg a híres Árva a ház-kettőst, s a közönség tombolt. Ezt akkor nem rögzítették a technikusok. És azóta ez már elmaradt. Úgyhogy, Gyurikám, szedd össze magad, jövőre ezt még pótolhatnánk…”
A Melis-díj történetének legfurcsább díjazottja következett: Fokanov Anatolij. Magyarul!!! Volt is mulatság! Mókázó jókedvvel, egészen jó magyarsággal elénekelte Marci bácsi dalát a Háry Jánosból. Még az egyik ünneplő borát is elemelte, s vitte Gyuri bácsinak: „Igyál jóbarátom, tőled nem sajnálom, sokáig éhéréhéréhéhélj!”
Vass Lajos Melis 13. igazgatójaként stílszerűen felsorolta azokat az intézményvezetőket, akik segítették vagy nehezítették a baritonista pályáját. Nagy nevek itt is elhangzottak, mint Tóth Aladáré, Palló Imréé, Lukács Miklósé, Nádasdy Kálmáné, Mihály Andrásé, Petrovics Emilé… Az Oktatási és Kulturális Minisztérium nevében Hiller István levelét szintén Vass Lajos olvasta fel. Hiller emlékeztetett Melisnek a hazai operaéletben elfoglalt helyére, jelentőségére és legfontosabb szerepeire: Figaróra, Almaviva grófra, Falstaffra – valamint furcsa módon a sosem énekelt Sarastróra…
Képernyőn még a Don Pasquale dallamai alatt megtekinthettünk egy összeállítást Melis szerepfotóiból, s az ünnepelt azzal köszönte meg a jókívánságokat, hogy ő nem tud nagy szónoklatokat tartani, de mindig ezt a kis országot szolgálta művészetével, s bár lettek volna nagy külföldi ajánlatok, ő mégis ezt a sorsot választotta.
Pohárköszöntővel, tortával és állófogadással zárult az ünnepség.
Szerkesztőségünk nevében mi is jó egészséget kívánunk Melis Györgynek!
(Fotók: Éder Vera)