Közeledik a Sztravinszkij-bemutató a Tháliában

2007. október 12.

Az Operaház sajtótájékoztatón mutatta be közelgő – idei első – premierjét, Sztravinszkij három egyfelvonásosát.

Az előadás plakátja

Az előadás plakátja

Nemrég beszámoltunk a szereposztásokról és ismertettük a három darab cselekményét, így ezúttal a rendezői gondolatokat közöljük, illetve a sajtótájékoztatón elhangzott hasznos információkat.

A három rövid egyfelvonásos szünet nélkül és magyar nyelven hangzik majd el a Thália Színház színpadán, a következő sorrendben: A rókaMavra és A katona története. A róka és a Mavra Oberfrank Géza, A katona története Lackfi János fordításában kerül színre.

Az Operaház művészei mellett közreműködnek a Színművészeti Egyetem hallgatói – a rendező, Vidnyánszky Attila tanítványai: Fekete Linda, Hajdú Melinda, Molnár Gyöngyi, Mózes Anita, Trokán Anna, Valentin Titánia, Bakos Kiss Gábor, Csórics Balázs, Fejszés Attila, Gulyás Balázs, Horváth Andor, Kis Domonkos.  

A díszletek és jelmezek most is Alekszandr Belozub munkái, aki három korábbi operarendezésében is Vidnyánszky Attila munkatársa volt.

A premiert Kovács János vezényli, a további előadásokon – megfogalmazása szerint – lehetőséget kíván adni a színházban korrepetitorként dolgozó, karmester végzettségű művészeknek: Köteles Gézának és Sándor Szabolcsnak.

A két bemutató időpontja: 2007. október 26., 27.
További előadások: 2007. október 28., 30., 31., november 6., 7., 8.

A Sztravinszkij-egyfelvonásosok plakátja

A Sztravinszkij-egyfelvonásosok plakátja

Vidnyánszky Attila gondolatai:

„Nagy öröm számomra, hogy Stravinsky zenéjére rendezhetek. Eddigi találkozásaim a szláv zeneszerzőkkel nem a belőlem fakadó tudatosságnak köszönhetők, mind felkérésből adódott, ahogyan a mostani is. Ukrajna felől jöttem, s így a színházigazgatók azt gondolják, hogy közöm van ehhez a világhoz. Örülök neki, Isten tartsa meg a szokásukat. A Stravinsky egyfelvonásosok megrendezése egészen különleges kihívás, semmihez sem hasonlítható. Három különálló történet kerül egy estén színpadra, de a sorrendet én határoztam meg. Nem véletlen, hogy A katona történetével fejezem be az estét. Ez a mű a legmélyebb gondolatokat kifejező példabeszéd, s igazából ebből van megfejtve az első két történet is. A katona története az ördög játékáról, kísértéseiről és csábításairól, a világunkban jelenlévő uralmáról szól. Ebből próbáltam az első két fricskát, A rókát és a Mavrát színpadra állítani – ezekben is jelen van a csábítás, a kísértés, a bosszú és a csalás –, így fogtam össze a történeteket. A három mű együtt fokozatos elmélyülés, amely lassan vezet rá a lényegi témára. Az első két történet komikus voltát azonban megőriztem, nem akartam áthangolni, de a keretjátékban már itt is jelen van az ördög, igaz, a nézők számára még nem egyértelműen azonosítható módon.
A figurák átúsznak egyik történetből a másikba. A harmadik részben a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatói, a növendékeim lépnek fel, akiknek semmi közük az opera világához, bár zenei kötődésük van. Az első történetben a szerző szerint, ők illusztrálni, „letáncolni” hivatottak azt, amit az énekesek a zenekari árokból felénekelnek a színpadra. Nos, én felemeltem az énekeseket az árokból és a színpad szélére tettem őket azért, hogy még erőteljesebben meghúzzam azt a vonalat, amely a színpad és a zenekari árok között van. Ezzel a feszültséggel – amely az árok és a színpadi világ között húzódik – kezdődik az előadás. Lassan ez a határ mosódik el és szűnik meg az este végére úgy, hogy a zenekari árok felemelkedik, s a zenészek is felkerülnek a színpadra. Az említett konfliktushelyzetből is megközelítem az ördög problematikáját, ami műfaji játék részemről.”

további részletek

Hasonló bejegyzések