Konzervek a Tubusban I. – Boleyn Anna az Operaházban

2010. december 6.

Új sorozatunkban a Youtube egyre gyarapodó „archívumában” böngészünk, emlékeket idézve az Operaházból, régi magyar előadásokról. Nosztalgiázzanak velünk, és – ha kedvük tartja – gondolataikat osszák meg velünk fórumainkon! – FÜLÖP KÁROLY ajánlója

Pitti Katalin és Fried Péter a Boleyn Annában (Fotó: Mezey Béla)

Pitti Katalin és Fried Péter a Boleyn Annában (Fotó: Mezey Béla)

„Egy letűnt szép korszak az Operaházból… Pitti Katalin és egy gyönyörű bel canto opera…” – olvasható az Anna Bolena egyik részletéhez, az „Al dolce guidami” kezdetű áriához fűzött megjegyzés a feltöltött videót tartalmazó Youtube-oldalon. Ez volt az egyik legkorábban felkerült részlet az 1987-ben bemutatott produkcióból, egy 1995-ös felvételről. Aztán következtek továbbiak, többek között ugyanez az őrülési jelenet Csavlek Etelka előadásában 1987-ből! S néhány napja immár a harmadik Anna, az első szereposztásbeli Szűcs Márta felvétele is megtekinthető a fájlmegosztó oldalon. Együtt van hát a három egykori Annánk, akik sok éven át felejthetetlen élményt adtak nekünk, akiket szerettünk, elsirattunk, s a technika jóvoltából most felváltva élvezhetjük művészetük emlékeit.

Al dolce guidami (Szűcs Márta)

Al dolce guidami (Csavlek Etelka)

Al dolce guidami (Pitti Katalin)

A felvételek csak homályosan idézik meg Székely László nyomasztó, de praktikusan működő börtöndíszleteit, Makai Péter csodálatos korhű jelmezeit, és a Békés András által rendezett koncepciós per, pszichológiai krimi is csak töredékeiben jelenik meg a feltöltött kép- és hanganyagon. Aki nem látta az előadást, így csak impulzusokat kaphat, de azok, akiknek színházi élmény is kapcsolódik a nézegetéshez, emlékeikkel könnyen kiegészíthetik a videótöredékeket. S nem kizárt, hogy idővel újabb részletek is előkerülnek akár a feltöltött, akár máskori előadásokból.

Három Anna, három kimagasló énekesnő: a nyolcvanas-kilencvenes évek Operaházának emblematikus művészei, meghatározó arcai. A produkció életének három különböző pontján rögzített felvételek is sokat sejtetnek Békés András minden részletében átgondolt rendezéséből, a drámai ellenpólusok kiváló színreviteléből: az ilyen felejthetetlen pillanatok köze tartoztik az első felvonás fináléja (Giudici ad Anna!) felpattanó ajtóival, a hátsó színpadról beömlő vakító fénnyel.

Az I. felvonás fináléja (Szűcs Márta, Csák József, Clementis Tamás)

Az I. felvonás fináléja (Pitti Katalin, Albert Tamás, Clementis Tamás)

Szűcs Márta és Sánta Jolán

Szűcs Márta és Sánta Jolán (Fotó: Mezey Béla)

Vagy a zárókép, ahol Anna a bakó pallosa elé hajtja fejét, s közben ugyanilyen mozdulattal a bevonuló Henrik elé térdel Jane Seymour. Érdekes, hogy Szűcs Márta őrülési, fehér hálóingében ment a vérpadra, de akik látták az előadást másik szereposztásban, emlékezhetnek rá, hogy Csavlek és Pitti királynéi díszruháját öltötte magára. A rendezés mindkét esetben stimmel: a fehér hálóing színben, a királynői dísz pompában idomul az új ara és Henrik jelmezéhez.

Az opera fináléja (Szűcs Márta)

Az opera fináléja (Csavlek Etelka)

A videók is tükrözik a három énekesnő eltérő szerepformálását – a rendező által kialakított kereteken belül. A legtökéletesebb, a belcanto énekmódhoz leginkább illő vokális teljesítményt Szűcs Márta nyújtja. Sajnos csak visszamenőleg jön rá az ember, mekkora kincse is volt ő a Háznak, nagyobb népszerűséget, szélesebb ismertséget is megérdemelt volna. Csavlek Etelka különleges, egyedi hangszínével szintén csodálatos dolgokat produkált, őrülési jelenetét ő maga koreografálta, s bár legdrámaibb részlete nincs fent a videón, örökre emlékezetembe vésődött, amint őrületében az egyik díszletfal sarkába kucorodik, összehúzza magát a padon… nem lehet nem megsiratni. Az ő felvétele a bemutatón készült; kár, hogy még nem került fel több részlet ebből az előadásból – úgy gondolom, ez lenne a legautentikusabb lenyomata az rendezésnek. Pitti Katalin felvétele a széria vége felé, 1995-ben készült, s bár a művésznő már a zeniten túl járt ekkor, valamelyest képet kaphatunk az ő Boleyn Annájáról is. A felvételek erőteljes drámaiságot mutatnak, a karakter lázadó volta Pittinél a leghangsúlyosabb, és Anna elesettségét is könnyeket fakasztóan formálja meg. Jómagam a ’90-es évek legelején láttam Bolenáját, elementáris erejű alakítás volt, erőteljes fortékkal – az első fináléban a zene- és énekkaron diadalmasan áttörő kitartott hangon – s gyönyörű pianókkal és koloratúrákkal az őrülési jelenetben. 

Come, innocente, giovine (Szűcs Márta)

Come, innocente, giovine (Pitti Katalin)

Come, innocente, giovine (Csavlek Etelka)

Pitti Katalin Boleyn Annaként (Fotó: Szilágyi Gábor)

Pitti Katalin Boleyn Annaként (Fotó: Szilágyi Gábor)

A bemutató utáni kritika így jellemezte a három művésznő alakítását: „Szűcs Márta, Csavlek Etelka és Pitti Katalin színészi felfogása egyébként már a mű kezdetén igen jellegzetes módon eltér egymástól. Itt Anna az udvaroncoktól hallja, hogy férje mást szeret. Akik a színpadhoz viszonylag közel ültek, láthatták, hogy Szűcs Márta szemében rémület tükröződik – talán már azonnal halálfélelem? –, de mozdulatlan marad; Csavlek Etelka finom megoldáshoz folyamodott: szép kezének hosszú ujjai idegesen fonódtak egymásba; Pitti Katalin villámló szemekkel felugrott, asszonyi és királynői méltóságában sértetten fenyegető mozdulatot tett az udvari pletykálkodók felé. Ennek jegyében alakult aztán a figura további sorsa. Pitti valósággal tombolt az első felvonás fináléjában, s széttárt karokkal szinte nekiment az udvar megdöbbent népének, amikor Henrik bíróság elé küldte őt, a királynét! Csavlek Etelka nagyszerűen építette fel színpadi játékában a börtönkettőst Seymourral és az őrülési jelenetet.” (Batta AndrásMuzsika – 1987.)

Csavlek Etelka és Csák József

Csavlek Etelka és Csák József (Fotó: Mezey Béla)

 Tercett, II. felvonás (Szűcs Márta, Clementis Tamás, Csák József)

Tercett, II. felvonás (Pitti Katalin, Clementis Tamás, Albert Tamás)

A jelenleg fent lévő videók megőrizték Balatoni Éva és Sánta Jolán Seymour-alakítását, utóbbi Smetonként is szerepel az egyik felvételen. Az 1995-ös felvétel viszont a rendezés megkopottságáról is tanúskodik. Emlékszem, a másodpremier Seymourja, Pánczél Éva a nyitóképben furcsa, sóvárgó tekintettel, szinte misztikus extázisban adta tovább az Anna fejéről levett koronát a szolgálóknak – 1987-ben. 1995-ben ennek már nyoma sincs, pedig az ilyen apró részletek kidolgozottságától volt remek ez a rendezés. Anna bátyja Fried Péter, illetve Berczelly István a felvételeken, Henrikként már csak Clementis Tamást láthatjuk, de az emlékeinkbe feltöltött videókon Kováts Kolos robosztus basszusa és Begányi Ferenc félelmetes Henrikje is ott van. S Percyként Szűcs Márta mellett látható az egyik premier főszereplője, Csák József, 1995-ben Pitti Katalinnal pedig a nemrég elvesztett Albert Tamás énekel.

 Percy áriája (Csák József)

Anna és Percy kettőse (Szűcs Márta, Csák József)

Henrik és Jane Seymour kettőse (Balatoni Éva, Clementis Tamás)

Henrik és Jane Seymour kettőse (Sánta Jolán, Clementis Tamás)

Jólesett felidézni emlékeimet a felvételek segítségével. S ha a Kedves Olvasó is velem tartott az időutazáson, nagyon köszönöm. Mindenkinek jó böngészést!

Hasonló bejegyzések