Koccintsunk!

Komoly(talan)zenei ajánlatunk az újév-hajnali operahallgatáshoz – FÜLÖP KÁROLY

buek2012Ünnepi sorozatunk legutóbbi részében így köszöntünk el: „Koccintsunk!” Most újra egy pohár italra hívjuk olvasóinkat, hogy – míg a pezsgő buborékja elszáll, a sör habja leül vagy épp a forralt bor gőze elpárolog – végiggondolhassák kellemes zenehallgatás közben, mi minden történt a 2011-es évi operaéletben. Gyanítom, tán egy pohárka elég sem lesz. Azt még megsaccolni sem merem, hány pohárra lesz szükség felmérni, vajon mi is vár ránk az előttünk álló esztendőben. Lehet, hogy legjobb jó előre leinni magunkat és mámorban átaludni az egészet? Vagy inkább legyünk optimisták? Nos, ki-ki el(vagy be-)döntheti: az új esztendő mindenesetre egy fergeteges alaptörvény-ünneplő gálával indul. Addig is, míg kiderül, mi is zajlik a székely fonóban vagy a Csitári hegyek alatt, míg megtudjuk, hány negyvenéves hadkötelest toboroznak Háry seregébe, s egyáltalán Háryjánosok miket lódítanak nekünk, hörpintsünk egyet poharunkból, s koccintsunk operahőseinkkel az újév hajnalán! BÚÉK! Lássuk, ők mikor, miért is nyúltak a pohár után. Mire, s kire emelték?

Kézenfekvőnek tűnik a sort Strauss Denevérjével kezdeni, ez afféle szilveszteri mulatság; hagyomány szerint minden valamire való operaház ezt tűzi műsorra. A miénk is. Mire e sorok megjelennek, már lezajlott az extrákkal hirdetett produkció. Jelenleg Frosch börtönőr szerepében Koltai Róbert neve szerepel a színlapon, korábban egy rejtélyes Fábry név volt feltüntetve. Nos, a mindig jókedvű börtönőr is gyakran nyúl a pohár – vagy inkább a laposüveg – után. Neki alkalom sem kell. Pontosabban mindig van alkalma. Ő talán az átalvós típus előző gondolatmenetünkben. Mámor az egész élete. Koccintania sincs kivel, magában iszik. Mint egyre többen… Akinek viszont a darabban alkalma adódik a koccintásra, az egy Alfréd nevű tenorista. Pásztorórára indul, börtönben végzi. Közben azért eldalolja az alábbiakat, és nem is bán semmit, az édes nőért minden áldozat megéri:

„Inni édes, inni jó, szemed attól csillogó… Inni kell, higgyed el, boldog csakis így leszel…”

Rosalinda és Alfréd duettje – Kukely Júlia és B. Nagy János

A darab végén minden tisztázódik, a féltékenyek megenyhülnek, s mindenki együtt ünnepel, élteti I. Pezsgő hatalmát. Aki vidám, könnyed darabot szeretne hallgatni újévkor, az válassza a Denevért!

S ha már pezsgő: ajánlhatjuk mindenkinek a TraviatáVerditől. Van benne Pezsgő-duett. MásképpenBordal. Vagy Brindisi. A fene érti ezt. Ez amolyan sírva vigadós dalocska. Bár a főhősnő az igazi nagy szerelem kapujában áll, mégsem túl optimista a jövőt illetően:

„Az ifjúság gyorsan elröpül,
Mint rózsáról az illat,
És hűvös mélyén a sírnak
Vár ránk a bús, nagy éj.
Hát élvezzünk, ebben a hitvány életben
Egyetlen jó a kéj!”

És sajnos be is jön neki. Nagyon hamar.

Brindisi – Pitti Katalin – Kelen Péter

Egy másik szerencsétlen hősnő Puccini kis Pillangója. Még be sem lép a színpadra, már mást éltetnek helyette. Pinkerton – más forrásokban Linkerton, nomen est omen – Sharpless konzullal (na meg whiskyvel, naná, a milkpancs nem kell neki!) koccint jövendőbeli amerikai felesége egészségére:

„És rá ki igazán majd nőm lesz egyszer talán…
Egy bájos leány, otthon Amerikában.”

Dovunque al mondo – José Carreras

America forever! Hogy Butterfly mit érez, az már csak későn válik egyértelművé a tengerésztiszt számára. Közös gyermekükért kaptat fel a dombra, de Butterfly fogadja. Vérbe fagyva. Pesszimista olvasóinknak ideális újévi köszöntő.

Egy igazán lendületes, pezsgő ária Don Giovannié. Szerelmi ars poeticáját is megfogalmazza benne, könnyedén omlanak karjaiba a megbabonázott hölgyek. Igaz, a pokol is megnyílik előtte, na de addig… Carpe Diem! Akinek szimpatikus az életet nagyvonalúan élvező hős figurája, az ünnepeljen vele. Mozartsem rossz választás.

„Míg csak a bortól nem
forró a fejük, —
Nagy mulatságot
készíts elő! …

S én ezalatt
egy kissé odébb
ezzel is, azzal is
szerelmeskedni fogok.
Ah, az én listám
holnap reggelig
vagy tízzel is
kell, hogy szaporodjék stb.

Pezsgőária – Peter Mattei

A viharos szenvedélyek kedvelőinek ajánlott bordal Mascagni Parasztbecsületében hallható. A szerelmes típusú parasztlegény, Turiddu érzi a közelgő bajt:

Az óbor nagyon erős volt!
Bizonnyal én most, kedves anyám,

Sokat is ittam,

Megyek friss levegőre!

Előbb azonban

Arra kérlek, áldj meg,

Mint aznap, melyen katonának vittek…

Búcsú az anyától – Jussi Björling 

Érzi, hogy hibázott: megbántotta Santuzzát, Lola felé kacsingatott, amiért aztán a férj, Alfio nem fogadja el a borból való szíves kínálást:

„Tüzes ez a bor, nincs párja,
Szíved-lelked általjárja…”

Ez aztán vért kíván: Vendetta. Turiddu Alfio fülébe harap. Aztán meg fűbe. Csak erős idegzetűeknek.

Viva il vino – Jonas Kaufmann

Ha fokozhatjuk, íme egy igazi őrült bordal, oroszul: vot. Vagy inkább dalocska: vot-ka.
A német nevű Hermann, aki oroszul Germán – őrület, már ez sem egyszerű! – a téli éjszakában pezsgője helyett kedvesét jegeli, majd elrohan a Néva-partyra a kaszinóba, ahol is nem csupán alkohollal lövi főbe magát. Jáguska-bábuska, a szellemes öregasszony, a moszkvai vén úsztatta el őt: ugyanis becsapta a három kártya titkával.
A halálos lövés előtt Hermann így dalol:

„Mi hát az életünk? Játék!
Erény és bűn álom csupán!
Munka, becsület? – dajkamesék!
Ki jó, ki boldog itt e földtekén?
Ma még te, de holnap én!
Hát hagyd a harcot,
És szerencsét várva reszkess!
Hadd sírjon hát a vesztes!”

Hermann Bordala – Bándi János

S ha már a túlvilágot érintettük előbb, haladjunk is tovább ezen a vonalon. Verdi Macbethjében szellemek, boszorkányok és jelenések zaklatják a főszereplőket, de az igazi szörnyetegek az emberek közt vannak. Egyikük, a Lady épp vidám köszöntőt énekel, míg férje a legyilkolt Banquo árnyával viaskodik. Orrore.

„Ha telt a serleged, nem érhet bánat;
Jókedv ha támad, bú messze hagy.
Harag és gyűlölet jóságra válik,
Tüzétől világít a szívben a vágy.
A bor ad balzsamot szíved sebének,
Ha nincs reményed, a bórtól várj…
Ha vágyad, óhajod nem vált valóra,
Vigasztalóra a borban találj!
” 

Macbeth – Bordal – Fekete Veronika 

Verdi másik Shakespeare-operájában, az Otellóban egy másik szörnyeteg énekel vidám bordalt:

„Ha telt a kancsó, ne bánja senki,
Ha rút az élet.

Hajtsa ki így!

Rajta, rajta!

Igya ki mind!
” 

Jago Bordala  – Thomas Hampson, Stefan Pop

Jago aztán Credójában kifejti később, hogy nemcsak az élettől, a haláltól sem remélhet semmi jót, csak a pusztulásban hisz. Ezért hát ő is pusztít: Otello szívét féltékenységgel mérgezi meg, mire az elveszejti ártatlan hitvesét, Desdemonát. A jagoista tanok híveinek ajánljuk újévi köszöntésül.

Végezetül a magyar vonal kedvelőinek: Petur bordala Erkel Bánk bánjából. Mindazoknak, akik az éjféli Himnuszt is meghallgatják – viszonylag tiszta fejjel. Nem is beszélve a köztársasági elnöki köszöntőről!

„S ha bánat és a bor
Agyadban frigyre lép,
S lassankint földerül
Az élet puszta kép,
Gondolj merészet és nagyot,
És tedd rá éltedet:
Nincs veszve bármi sors alatt,
Ki el nem csüggedett.
Gondold meg és igyál:
Örökké a világ sem áll;
De amíg áll és amíg él,
Ront vagy javít, de nem henyél,
Ront vagy javít, de nem henyél.
Igyál, igyál, igyál!
” 

Petúr bordala – Fodor János 

Akárhogyan is: bármelyiket választja, Kedves Olvasó – akár egymás után az összeset vagy bármi mást – mi 2012-ben is számítunk Önre olvasóink táborában és a Facebookon. Olvasson minket, lájkoljon, játsszon és nyerjen velünk! Találkozzunk az Operában!

Boldog új esztendőt kívánunk!