HALOTTAK NAPJA – HELOVÍN

2008. november 2.

– Komoly(talan)zenei ajánlatunk az ünnepi operahallgatáshoz – FÜLÖP KÁROLY

halloweenRégi sorozatunkat újítjuk fel jelen írásunkkal: talán emlékeznek kedves olvasóink a Challange-dayhez, pedagógusnaphoz vagy éppen május elsejéhez kapcsolt zenei ajánlónkra. Egy ideig szüneteltettük a sorozatot, hogy ne váljék egysíkúvá, unalmassá. Most azonban feltámadunk – ha szabad ilyet mondani ezen a napon. Kérjük, ne tekintsék szentségtörésnek jelen írásunkat; lapunk rendszeres olvasói nyilván tudják, mindig kellő méltósággal és kegyelettel emlékezünk meg az operaélet veszteségeiről, s mindannyian őrzünk kedves családi emlékeket is szívünkben, amelyekre szeretettel gondolunk vissza ilyenkor. Vagy az év bármely más napján.

Nézzük ezek után az opera- és a másvilág kapcsolatát!

A holtak ugyebár sok kalamajkát tudnak okozni amúgy is szenvedő operahőseinknek. Ezen axiómát világosan alátámasztja A végzet hatalma (Verdi) nyitójelenete. A szerelmes Alvaro és az apafób Leonóra addig tépelődik és énekel lányszöktetés előtt, míg Calatrava papa rajtakapja őket in flagranti épp, mikor Alvaro fegyvere elsül. Már csak egy rövid átkozódásra futja az öregtől, de ez elég lesz ahhoz, hogy a halott papa mozgassa ezután a szálakat: a testvéreket egymás ellen fordítsa, és vérfürdőt idézzen elő a kolostorhegyen. Csak a bűnös – korábban halottnak hitt – Alvaro ússza meg a dolgot. Hasonló expozícióból indul Mozart Don Giovannija: ott is minimálisra redukálják egy öreg életjelenségeit, aki ettől kőszoborrá válik. A címszereplőnek később meggyűlik a baja a holttal: egy temetőben döbben rá, hogy vacsorájához még kő’ vendég, meghívja hát a sírszobrot, de arra azért nem számít, hogy az meg is jelenik. Pokoli sztori lesz a vége.

Kedves Olvasó! Ha eddig nem fagyott meg a vére, meghívjuk egy másik vacsorára… Macbeth királynál van még egy üres hely az asztalnál… A pohárköszöntőt Lady Macbeth mondja, de ura egy halott árnyával viaskodik. Lady Macbeth persze született feleség, még egyszer eldalolja a trillázó dalocskát, hogy a vendégek gyanúját eloszlassa, de Banquo szellemesen megspórolta az aznapi vacsoraköltséget a felséges párnak. (VerdiMacbeth)

Verdi másik hőse, a piknikus Falstaff piknikezni megy a Windsor-parkba: szerelmi tanácsadója, követe, Mrs. Quickly rútul rászedi. Persze úgy kell annak, aki éjfélkor elmegy a kísértetfához, ahol a Fekete Vadász anno felakasztotta magát. Hősünk majdnem becsinál Annuska gyönyörűséges tündérdalától. Az álarcosbál Améliája is ismeretlen utakon jár, éjfélkor füvezik az akasztófadombon, s persze halálra dermed a zajtól, amit kedves csap: azt hiszi, valamelyik kivégzett szelleme közelít hozzá a lidérces órán. Persze igaza lesz, csak a kivégzés később lesz végrehajtva, egy bálon… (Verdi: Az álarcosbál). Puccini Angelica nővérét halott kisfia hívja a mennybe, a Madonna égi trónja mellé.

Hoffmann meséiben (Offenbach) az ördögi Miracle doktor idézi meg Antónia halott édesanyját, hogy segítségével jobb létre énekeltesse a sápatag leányt. Csajkovszkij operájában pedig a hajdani „Moszkvai Vénusz”, a kártyanyereményeiről híressé vált Pikk dáma támad föl halottaiból, miután Hermann a nyertes lapok titkát fürkészve halálra rémítette. A bábuska – aki éltében is elég ijesztő, lidérces jelenség volt, most kóbor lélekként rábízza a kártyatitkot Hermannra, persze a csinos Lizával való házasság fejében. Hermann azonban önfejű, csak a nyeremény érdekli, a játékszenvedély, így életre szóló leckét kap a halott nagyitól.

Vannak beteges darabok is: János vitéz nekrofil varázsló, feltámasztja kedves Iluskáját hamvaiból: „Gyere ki, galambom, gyere ki, főnixkém…” – szólítgatja Tündérország tavánál. A hideglelős című A csavar fordul egyet (Britten) megfejthetetlen történetében a pedofil nevelőnő óvja a gyermekeket az ártó szellemektől, vagy a pedofil kísértetek környékezik a nevelőnőt vagy a gyerekeket, vagy a pedofil gyerekek szellemeskednek a nevelőnővel.

Más darabokban egész seregnyi kísértet és zombi ijesztgeti a hősöket és a nagyérdeműt. Puccini korai operájában (A lidércek) a villik, az elhagyott menyasszonyok kísértetei táncoltatják halálra a hűtlen vőlegényt. Wagner szellemhajójának személyzete dalra fakad a szomszéd hajó legénységének unszolására. A bolygó Hollandi zseniális jelenetében a két kórus egymást túllicitáló énekkel küzd meg egymással, a földi legénység kilátástalan kísérlete a kísértetek énekének túlharsogására démoni hatású zenei élmény. Reméljük, olvasóink még nem rettentek el tőlünk.

Thomas Hamletjét is ajánlhatjuk a krimik és a kísértethistóriák kedvelőinek: Helsingőr bástyáján éjjelente rejtélyes alak jelenik meg, szörnyű titkok tudója, lelke háborog. Úgy is mondhatnánk: nem tud átkelni. Fiához fordul segítségért, mivel akkoriban még nem volt Melinda Gordon, aki ugyebár szellemekkel suttogó… A Ravenswood-birtokon sincs nyugalom: a Lammer murira készülő Lucia – aki egyébként nem boldog – , éjszakánként a kastélypark forrásvizénél egy ősi családi sztori lekaszabolt asszonyát látja felbukkanni, akinek „a forrás maradt is a sírja”. Addig járkál a kertben, míg végül ő is kedvet kap a kaszaboláshoz: nászéjszakáján leszúrja boldogtalan vőlegényét. Szerelme, Edgár pedig az ősi családi sírboltban vet véget életének, mikor a vár harangja Lucia őrületes halálát jelzi (DonizettiLammermoori Lucia).

Orrore! De ne ily szörnyűségekkel fejezzük be! Vannak tetszhalottak is az operairodalomban, s ezek a művek is jó szívvel ajánlhatók igényes zenehallgatóknak. Verdi Rigolettójában a herceget megölik – a címszereplő kérésére és szerint. „Mezzanotte!” – mondja, és bekopog a zsákos hulláért. Már épp bedobná a közeli folyóba, mikor meghallja a „halott” herceg kísérteties énekét: „La donna e mobile…” . Hát, még mobil, amikor kinyitja Rigoletto a zsákot, s megpillantja leányát: egy búcsúkettősre még futja, aztán beteljesül a szörnyű átok. A zeneszerző másik darabjában Desdemona szintén meghal, mert megfojtja férje, a címszereplő, Otello. Aztán hogy a drámai szituáció folytatódhassék, Emiliával még vált pár szót arról, hogy Otello ölte meg. Ezután már tényleg meghal. Buoso Donati szintén meghal Puccini Gianni Schicchijében. A darab elején. Mivel a rokonokat kisemmizte, feltámasztják Gianni Schicchi alakjában, s új végrendeletet alkotnak. Mindenki jól jár – igaz legjobban Gianni, aki a többieknek azt mondja frissen örökölt házában: siccki! Verdi nagyoperáját, a Don Carlost, egy szerzetes éneke nyitja meg. Hangja kizeng a kolostorénekből, V. Károly sírjánál, a néhai császárról dalol. Aki meghalt. A darab végén azonban kiderül: ő maga az, nagyon is él, a világtól visszavonultan, a kolostor mélyén. Fia, Fülöp és az inkvizíció haragjától megmenti Carlos nevű unokáját, amikor comming out-ol, és magával viszi a fiút a kolostorba.

A Mezzo operaversenyén nemsokára A vámpírral találkozhatnak olvasóink. Készítsék fokhagymafüzéreiket! Ma éjjel meg faragjanak töklámpást! Jó zenehallgatást!

Végezetül: műfajidegen, de nem hagyhatom ki, ezért a könnyebb múzsa hódolóinak ajánlom Webber musicaljét, Az operaház fantomját. Állítólag az Andrássy úti palotában is van valaki… Ha találkoznak vele, forduljanak bizalommal Melinda Gordonhoz!