CarmenCET-bemutató a Thália Színházban

Bizet Carmen című operáját most CarmenCET címmel, a sokjelentésű CET rövidítés kapcsolásával mutatja be az Operaház, egy részben, magyar nyelven. 

CarmenCET
CarmenCET

Az új cím a rendező szándéka szerint egyrészt arra utal, hogy a történet a jelenbe kerül, másrészt a cselekmény módosítását, tömörítését is jelzi a közönség számára, amelyben nem a folklorisztikus motívumvilág dominál, mint a tradicionális, négyfelvonásos Carmenben. A darab interpretációjára az évtizedek során rakódott kliséket a rendező elhagyja, és a külvárosi környezetre, annak szociális vonzataira fókuszálja a befogadó figyelmét. Menczel Róbert színpadképe is ezt a koncepciót szolgálja.

Telihay Péter, a darab rendezője görög tragédiához hasonlítja Carmen történetét, aki – akár egy antik hősnő – tudatosan vállalja fel sorsát, és járja végig szerelmének végzetes útját.
A CarmenCET előadásához nem a „nagy neveket” választotta alkotótársakként és szereplőkként a rendező, hanem a fiatal operaházi művészeket, akiket még nem kötnek a Carmenhez tapadt rutin-eszközök.

Telihay Péter rendező a CarmenCET-ről:
„Az alapkoncepció Kovalik Balázsé – az Operaház művészeti vezetése egy fiataloknak szóló, rövid, egyrészes Carmen színpadra állításával bízott meg. A Central European Time rövidítése azt jelzi, hogy Carmen drámáját a mába helyeztük.”
„Török Gézával, a darab karmesterével terveztük meg, hogyan is lehet egyrészes változatot készíteni az eredeti zenei anyagból. A kiindulópont az volt, hogy a Carmenben egy antik tragédia van elrejtve. Carmen úgy van beszélő viszonyban a halállal és a végzettel, mint a nagy görög tragédiák hősei. Ha ebből az aspektusból vizsgáljuk a cselekményt, akkor észleljük, hogy a csempész szál valójában nem más, mint egy kedves karaktertörténet, amelynek alig van köze a drámához. Így aztán – az én javaslatom alapján – a teljes szálat kiemeltünk a történetből; annak ellenére, hogy nagyon híres dalok kapcsolódnak a jelenetekhez. A csempész jelenetek nélkül egy sokkal szikárabb, ugyanakkor jól érthető történetet kaptunk, amely az eredetinél erőteljesebben fókuszál Carmen, Don José, Micaela és Escamillo szerelmi négyszögére, amely valójában persze nem négyszög, mert mindvégig Carmen személyét tartja középpontban. A cselekmény sűrítése által a szerelmi vonal és a végzettel való különös hadakozás erősödött fel. A karakterszereplők eltűnése pedig sokkal feszesebbé tette az eredeti történetet.”
„Ha valaki számon kérné rajtunk a „nagy Carment”, annak csak azt tudom mondani, hogy az eredeti cél nem az volt, hogy a teljes operát eljátsszuk. Ha pedig a rövidítést a szerző meghamisításának vélik, akkor a válaszom a következő: ezen az elven számon kérhető az összes olyan előadás, amelyben a recitativókat éneklik – Bizet ugyanis nem zenésítette meg ezeket. Hogy az operaszerető közönség a műfajban nem viseli el a prózát, a konvenció hibája. Ugyanakkor senki nem hatalmazott fel arra senkit, hogy Bizet szándékaival ellenkezve zenésítse meg ezeket a részeket. Így aztán kijelenthető, hogy minden olyan előadással meghamisítják a szerzőt, amelyben a szereplők a recitativókat éneklik. Harmadrészt minden művésznek élet adta joga, hogy úgy lásson, és úgy láttasson történeteket, ahogyan az a személyes sorsának, és személyes mondandójának megfelel.”
„A maiság, a „Central Time”, látványban is megnyilvánul. A díszlet háttere egy hatalmas, modern, Keith Harring világát idéző graffiti, amely megpróbálja a történet két síkját láttatni: az arénát, ami a virtuális, metaforikus bikaviadal színtere, és a külvárosi, dohánygyári közeget, a maga szedett-vedett rongyos, diszkóruhás prolivilágával, amelyben Carmen – aki nem alkuszik, mert nincs mit vesztenie – kérlelhetetlen álmodozásával folyamatos irritációs felületet jelent.”

Premierek2008. november 8., 9. (18.00)
További előadások:  2008. november 13., 14., 16. (11.00), 16. (18.00); 2009. január 21., 22., 23., 24.

Alkotók és szereposztás:
Rendező: Telihay Péter
Díszlettervező: Menczel Róbert
Jelmeztervező: Daróczi Sándor
Karigazgató: Szabó Sipos Máté
Karmester: Török Géza

Don José: Vadász Dániel / Nyári Zoltán
Escamillo: Káldi Kiss András / Haja Zsolt
Zuniga: Horváth Ádám / Cserhalmi Ferenc
Dancairo: Hábetler András / Rezsnyák Róbert
Remendado: Boncsér Gergely / Megyesi Zoltán
Morales: Geiger Lajos / Molnár Zsolt
Carmen: Várhelyi Éva / Mester Viktória
Micaela: Fodor Gabriella / Herczenik Anna
Frasquita: Mitilineou Cleo / Rácz Rita
Mercedes: Megyesi Schwartz Lúcia / Simon Krisztina