Közel harminc év szünet után kerül vissza a Magyar Állami Operaház műsorára Richard Strauss egyfelvonásos tragédiája, az Élektra.
A produkcióval kapcsolatban összehívott sajtótájékoztatón többektől elhangzott: az évad legnagyobb kihívást tartogató premierjét láthatja a közönség november 24-én és december 8-án. (További előadások: november 28., december 1., 11., 15., január 6., 10.)
Kovalik Balázs művészeti igazgató hangsúlyozta: vezetőként voltaképpen korlátoznia kellett volna saját rendezői elképzeléseit, ám szerencsére inkább meggyőzte vezetőtársait azok fontosságáról. Az Élektra rendkívüli kihívás az egész társulat számára, megvalósítása ugyanakkor megérdemelten kelthet nemzetközi érdeklődést. A rendező hozzátette: a két vendégénekes meghívása nem csupán közönségcsalogató tényező, de reményei szerint az első lépés azon az úton, amely valóban nemzetközi találkozóhellyé teszi az Operaházat, és ezáltal Budapestet.
Az Élektra szerepét alakító Nadine Secunde elmondta: egyáltalán nem érték meglepetésként Kovalik rendezői elképzelései. Eddig huszonöt különböző Élektra-produkcióban szerepelt, nagyrészt német nyelvterületen, de még egyszer sem találkozott a színpadon görög oszlopokkal – így lesz ez most is. Ugyanakkor hangsúlyozta: örömmel tapasztalta, hogy a monumentális, fürdőszobát formázó díszlet az akusztikai szempontok maximális figyelembevételével készült – és emellett külön hangsúlyozta, mennyire örül, hogy szép ruhában lehet. A rendezői elképzelés szerint ugyanis Élektra éppen választékos öltözködésével is hangsúlyozza, hogy ő hűséges az Agamemnón halálával kizökkent, régi világrend tradícióihoz.
Agnes Baltsa, aki Klütaimnésztrát formálja meg az új produkcióban, már nem először dolgozik az Operaház társulatával: egy japán turnén Carment alakította a színházban jelenleg is futó produkció keretei között. Budapesten ugyanakkor egy koncertfellépéstől eltekintve ez lesz az első komolyabb szereplése. Elmondása szerint örömmel fogadta, hogy a rendező elképzelése szerint Klütaimnésztra nem egy csúnya öregasszony, ahogy általában ábrázolják, hanem egy méltóságteljes királynő. „Görög vagyok, számomra rendkívül izgalmas feladat, hogy görög királynőt formálhatok meg. Sosem hittem a vénasszonynak ábrázol Klütaimnésztrákban, kell, hogy legyen valami, amivel ez a nő magához tudja láncolni a férfiakat.”
Kovács János, az első szereposztás karmestere megemlítette: noha harmincegy évvel ezelőtt korrepetitorként már dolgozott a darabon Erdélyi Miklós irányítása alatt, most lényegében elölről kellett kezdenie a művel való foglalkozást, amiben nagyon sok segítséget kapott a szereplőktől. Emellett megosztotta velünk, hogy noha ezúttal az egész zenekar elfér a zenekari árokban, a létszámot illetően mégis szükség volt bizonyos kompromisszumokra, mert a Strauss által előírt vonóskart lehetetlen oda begyömöszölni – ez pedig egyensúlyproblémákat idézhet elő a zenekari hangzásban, ami kihívás a karmester számára.
Az alkotók kiemelték, hogy a sztárvendégek mellett kiváló hazai erők is fellépnek az első szereposztásban, valamint hasonlóan nagyszerű művészekkel találkozhatunk a december 8-án, Oberfrank Péter vezényletével bemutatkozó másik csapat előadásain is.
Szó esett még az Operaház főbejáratánál három hétig (a második premier napjáig) látható piros csomagolásról, amelynek megítélése a jelek szerint már most megosztotta a sajtót – de ami ezzel együtt kiváló reklámnak is tűnik.
Az görög nevek látszólag következetlen helyesírásáról a rendező annyit mondott: Hoffmannstahl németes-latinos következetlenségét próbálták átültetni magyarra, de mindenki kedve szerint úgy mondhatja őket, ahogy akarja (s ezzel a joggal a továbbiakban az Opera-Világ szerkesztősége is élni fog).
A szereposztások:
Klütaimnésztra: Agnes Baltsa, Kovács Annamária, Balatoni Éva
Élektra: Nadine Secunde, Rálik Szilvia
Krüszothemisz: Bátori Éva, Bazsinka Zsuzsanna
Aigiszthosz: Gulyás Dénes, Wendler Attila
Oresztész: Perencz Béla, Szvétek László
Karmester: Kovács János, Oberfrank Péter