Vendégünk volt Elena Zhidkova

2011. február 24.

Február 10-12. között a Budapesti Fesztiválzenekar vendégeként lépett fel napjaink egyik legkeresettebb orosz mezzoszopránja, Elena Zhidkova. Két próba között örömmel adott rövid interjút lapunknak. JÁNOSI ILDIKÓ interjúja

Elena Zhidkova (fotó: Joern Kipping)

Elena Zhidkova (fotó: Joern Kipping)

– Szentpétervárott született, operai karrierje azonban Berlinben indult, ahol jelenleg is él. Mit jelent ez a két város az ön életében?

– Szentpétervár a szülővárosom, ott él a családom, ott nőttem fel, ott tanultam, zenei tanulmányaimat a Rimszkij-Korszakov Konzervatóriumban végeztem. Még utolsó éves főiskolásként meghívtak Hamburgba, így Oroszországban nem is énekeltem. Hamburg után Berlinbe kerültem, ahol első szerepem az Anyegin Olgája volt Götz Friedrich rendezésében, olyan világhírű partnerek mellett, mint Mirella Freni, Thomas Hampson, Nyikolaj Gyaurov. Velük egy színpadon énekelni rendkívüli megtiszteltetés volt számomra. Berlinből aztán többfelé hívtak Európába és Japánba is, tehát a karrierem felívelését köszönhetem Berlinnek. Évente néhány alkalommal hazautazom, hogy találkozzam a szüleimmel. Szerencsére tavaly már nemcsak családlátogatásra utaztam Szentpétervárra, hanem debütálásomra is sor került, a Fehér éjszakák fesztiválon.

– Jelenlegi repertoárja Mozarttól Wagnerig ível. Hogyan lehetséges technikailag egymástól ilyen távol álló szerepeket ugyanazon torokkal megoldani?

– Mozart gyógyír a toroknak, az ő szerepein keresztül – miközben érett, fejlődött a hangom – fokozatosan jutottam el Wagnerig. Számomra nagyon érdekes többféle stílusban énekelni.

– Számos orosz énekes kifejezetten az orosz repertoárra specializálódik a nemzetközi színpadokon, ön azonban nem ezt az utat választotta. Ezt tudatos elhatározás, vagy a felkérések hozták így?

– Nem tudnék csak az orosz repertoárra specializálódni, mert a mezzo hangfajra kevés orosz opera főszerepe íródott. Eddig csak Olgát énekeltem az Anyeginben. Érdekes, hogy Oroszországban sem orosz operákban mutatkoztam be, a moszkvai Bolsojban a Wozzeck Marie-jaként, Szentpétervárott A kékszakállú herceg vára Juditjaként debütáltam.

– Több alkalommal is alakította már Juditot A kékszakállú herceg várában. Hogyan közelített ehhez a szerephez? Hogyan építette fel a figurát, milyen az ön Juditja?

– Sokszor énekeltem már Juditot, koncertszerűen és színpadi előadásban is, és egyre érdekesebb számomra a figurája. Soha nem tudom megunni, mindig újabb és újabb aspektusból közelítem meg a szerepet, a rendezői elképzelések függvényében. Judit alakja sokrétű, a nő sokszínűségét, különféle arcait lehet megmutatni benne. Bartók operáját mesterműnek tartom. Ez az opera sok lehetőséget ad arra, hogy mindig felfedezzek benne valami újat. Minden előadás más – a rendezéstől, a pillanatnyi állapotodtól, a partnertől függően. Sok múlik azon, hogyan játszik a partner, és rá tudsz-e hangolódni a hullámhosszára, ő pedig a tiédre. Az opera mindössze 50 percig tart, de nekem olyan érzésem van, mintha  ötórás lenne, mert egy másodpercre sem lehet lazítani benne, vagy kiesni a szerepből. Szívesen veszek részt mindenféle rendezésben, nyitott vagyok a rendezői koncepciókra. 2009-ben Willard White-tal énekeltem a művet Londonban, Gergijev vezényletével, amiből lemez is készült. Tavaly Pétervárott adaptálták Daniel Kramer londoni rendezését, aminek döbbenetes hatása volt a közönségre. A kissé horrorisztikus rendezés szinte sokkolta a nézőket, a darab végén nem is keztdtek rögtön tapsolni, kis idő kellett, amíg úgymond magukhoz tértek, de aztán nagy sikert aratott a mű. Ezt a változatot adtuk elő idén január végén is Moszkvában az Arany Maszk Fesztiválon, ahol ismét Gergijev vezényelt, és White volt a partnerem. Ő rendkívül energikus, szuggesztív énekes, a legemlékezetesebb Kékszakállú számomra.

– Hogyan találta meg a szerep, s milyen segítséget kapott a magyar szöveg elsajátításához?

– Hamburgban egy magyar anyanyelvű kórustag segített a szöveg betanulásában, de amikor magyar karmesterrel vagy énekessel kerültem össze, ők is csiszoltak még a kiejtésemen. Életem első Juditját Bolognában énekeltem, Polgár Lászlóval. Először nagyon megijedtem, hogy ilyen híres művész lesz a partnerem, aki rengetegszer énekelte már a Kékszakállút. De nagyon kedves volt hozzám, és a szövegejtésben is segített. Aztán Gergijev kért fel a szerepre, az ő zenei irányításával Londonban, Szentpétervárott és  Moszkvában is megformálhattam Juditot. Magyar karmesterrel is énekeltem már, tavaly Amszterdamban Fischer Ádám vezényletével, Bretz Gábor partnereként, nagyon emlékezetes előadás volt.

– Mostani fellépésén Chausson-dalokat énekel. Énekelte-e már korábban ezt a dalciklust? Hogyan viszonyul a dalműfajhoz?

– Most énekelek először Chausson-dalokat, és rendkívül szépnek tartom őket, nem is értem, miért ilyen ritkán tűzik műsorra. Igazi romanikus művek, érzelmesek, szenvedélyesek, a lélek minden rezdülését kifejezik. Szeretem ezeket a dalokat, de sajnos ritkán kapok felkérést daléneklésre. Ezért is örülök, hogy most Budapesten ebben a műfajban mutatkozhatom be. Remélem, valamikor majd Juditot is elénekelhetem Önöknél!

(Elena Zhidkova művésznő nevét személyes kérésére írtuk az angolos átírás szabályai szerint  a szerk.)