Pamina – a Scalától az Erkel Színházig

Mozart- és Verdi-operákban, valamint jótékonysági koncerten lép fel a következő hetekben itthon Rost Andrea – erről és a közelmúlt amerikai fellépéséről is beszélgettünk. TÓTH ÁRON interjúja

Három héttel a New York-i Carnegie Hallban történt fellépése után Rost Andrea operák és koncertek hosszú sorával érkezik haza Magyarországra, amelynek köszönhetően decembertől egészen februárig minden hónapban lehetősége lesz a budapesti közönségnek hallani az egyik legelismertebb magyar operaénekest. A Kossuth-, Liszt- és Prima Primissima-díjas szopránénekesnő decemberben indítja maratoni fellépéssorozatát Mozart A varázsfuvola című daljátékával az Erkel Színházban. Ezt követően a Semmelweis Egyetem Pető András Karának, ismertebb nevén a Pető Intézetnek Jószolgálati Nagyköveteként jótékonysági hangversenyt szervez a Pesti Vigadóban. Az új évet Puccini Tosca című operájával nyitja, amelyet az ország négy különböző pontján énekel. Később Verdi Simon Boccanegra című grandiózus operájában debütál a Müpában, végül februárban Haydn A teremtés című oratóriumában hallhatjuk őt.

Rost Andrea

– Számos New York-i fellépést követően három héttel ezelőtt ismét visszatért az amerikai közönséghez. Ezúttal a Carnegie Hallban énekelt Plácido Domingo vezénylete alatt. Milyen érzéssel tért vissza az amerikai kontinensre?

– Több mint tíz évig énekeltem New Yorkban, ezért nagy öröm volt egy olyan kollégával együtt dolgozni, akit a világ egyik legnagyobb tenoristájaként tartanak számon, és az operavilág megkerülhetetlen szereplőjévé vált. Domingo olyan gigantikus művész, akihez senki más nem hasonlítható az opera világában. A Carnegie Hallban énekelni pedig azért volt meghatározó lépés az életemben, mert amikor kicsi gyermek voltam, vasárnap délelőttönként innen közvetítették Leonard Bernstein koncertjeit. Bernstein hat- és tizenkét éves gyermekeknek magyarázta el az összefüggéseket a zenében úgy, hogy zongorán eljátszotta nekik a fő motívumokat. Amikor kinéztem a Carnegie Hall színpadára, arra gondoltam, lehet, hogy ezek a hangversenyközvetítések indították el a pályámat.

– Plácido Domingo számos alkalommal volt partnere az operaszínpadon. Ezúttal karmesterként dolgozott vele. Milyen újdonságokat hozott ez az Önök között már hosszú ideje meglévő művészi kapcsolatba?

– Érdekes szituáció volt. Ez a hangverseny is csak azt erősítette meg bennem, hogy mekkora muzsikus is ő!

Domingo pontosan tudja, hogy egy énekesnek mire van szüksége a zenekar felől: figyel az énekesre, és vele együtt vesz lélegzetet.

Ugyanakkor most egyfajta szigorúságot is tapasztaltam, amely partnerként nem szokott rajta látszani. Karmesterként viszont mégiscsak száz embert kell a zene és az énekszólam szolgálatába állítania.

Pamina szerepében az Erkel Színházban (fotó: Vermes Tibor)

– December 2-án indul A varázsfuvola sorozata az Erkel Színházban, amelyben Pamina szerepét fogja énekelni. Pályája során többször bújt már ebbe a szerepbe, a Riccardo Muti dirigálásával a milánói Scalában készült felvételt pedig egyenesen etalonként szokás említeni. Az évek során milyen irányba fejlődött az Ön Pamina-felfogása? Milyen karakterű Paminát hallhat a magyar közönség a decemberi előadásokon?

– A Szinetár Miklós-féle rendezésnek csak néhány évvel ezelőtt volt a bemutatója, tehát sok idő nem telt el az első előadás óta. Viszont sok idő telt el, amióta a milánói Scalában, Bécsben, Los Angelesben, Washingtonban és a Thália Színházban énekeltem. Úgy gondolom, hogy az évek során Pamina karaktere alapvetően megmaradt számomra ugyanolyannak, így ő továbbra is határozott, eltökélt és hűséges. Mivel egy mese fiatal szereplőjéről van szó, ezért kicsit el kell tudnunk vonatkoztatni a hús-vér karaktertől. Ettől függetlenül továbbra is egy nőt kell színpadra állítanom. A decemberi előadásokon Pamina egy kicsit álmodozóbb lesz, mint korábban volt, tehát egy még inkább álomvilágban élő és emelkedettebb, filozofikus lélekkel megáldott Paminát fogok életre kelteni az Erkel Színházban.

– A varázsfuvolát Szinetár Miklós rendezte, aki az egyik legünnepeltebb rendező a magyar kulturális életben. Milyen részleteket tud elárulni a rendezővel való együttműködésükről?

– Szinetár Miklós nagy alázattal fordul a zene felé, különösen Mozart zenéje felé, de ha operettet rendez, akkor az operett felé. Ő egy alázattal a művészet felé forduló rendező. Nem akarja kerékbe törni az énekest: mindig megkérdezi, hogy az adott szituációban jól érezzük-e magunkat. Ez azért fontos, mert

ha kellemetlenül vagy nem jól érezzük magunkat szerepformálás közben a színpadon, akkor ez visszavetheti a hangi teljesítményt.

Miklósnak fontos, hogy a zene a lehető legszebb formájában szólaljon meg, és ő ne álljon ennek az útjában. Mindent meg lehet vele beszélni. Olyan emberről van szó, aki nem ragaszkodik csökönyösen az elképzeléseihez, mégis van iránya a rendezésének. Hűséges az elgondolásaihoz, de nem erőszakos azok megvalósításában.

Rost Andrea

– Ön sokszor énekli Desdemona, Tosca és Pillangókisasszony szerepét. Mennyiben igényel Mozart klasszikus zenéje eltérő énekesi technikát, mint Verdié és Puccinié? Hogyan tudja felkészíteni a hangját e különböző szerepekre egy évadon vagy akár néhány hónapon belül?

– Nagyon szépen köszönöm a kérdést! Azon énekesek közé tartozom, akik énektanárhoz járnak. Korábban Bende Zsolt volt a tanárom, viszont már egy ideje Bikfalvy Júliával, a legelső énektanárnőmmel dolgozom együtt. Puccini zenéje teljesen más hangvételt és hangszíneket igényel, mint Mozarté. Mozartnál egy kicsit vissza kell vennem a hangerőből, hiszen a zenéje puhább hangokat, több pianót és több decrescendót igényel. Természetesen Mozart zenéje egy percig sem finomkodó. Mégis az énekesnek finoman kell hozzá közelednie, hiszen A varázsfuvola nem verismo. Ebben az esetben az énekesnek nagyon áttetsző és szép íveket illik énekelnie. Amikor Tosca vagy Pillangókisasszony szerepe után ismét Pamina szerepébe bújok, nagyon sokat kell gyakorolni az említett technikák megvalósításához.

– December 19-én jótékonysági hangversenyt szervez a Pető Intézet gyermekei és a Pető-módszer támogatása céljából a Pesti Vigadóban. Milyen indíttatásból választotta ezt a célt?

– Mivel a lányom koraszülött volt, egy rövid időre olyan veszély lebegett a fejünk felett, hogy esetleg  baja lehet. Ezért borzasztóan át tudom érezni ezeknek a szülőknek és gyermekeknek a gondját. Éppen ezért döntöttem úgy, hogy jószolgálati nagykövetként melléjük állok, és felhívom a figyelmet a fantasztikus és egyedülálló Pető-módszerre itthon és külföldön egyaránt. Amikor a Pető Intézetben jártam, a személyes találkozás megerősített engem abban, hogy a zenei tehetségek közöttük is meg tudnak mutatkozni.

A nehezített hétköznapjaik ellenére e gyermekek lelke hihetetlenül fogékony a zenére, és – ellentétben a kortársaikkal – nagyon őszintén tudják élvezni azt.

Megható, ahogy figyelnek és reagálnak a zenére, amely láthatóan nagy boldogságot tud nyújtani számukra. Azt hiszem, hogy jó helyre kerültem.

Főpróbán a Carnegie Hallban – Plácido Domingóval (fotó: Nagy Attila / Magyar Állami Operaház)

– Mi alapján választották ki a jótékonysági hangverseny műsorát?

– Mivel a hangversenyen jelen lesznek gyermekek és szülők a Pető Intézetből, ezért szeretném, ha hallanának részleteket A varázsfuvolából. Sándor Csaba fogja énekelni Papagenót. A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara fog minket kísérni, amit Kovács Gézának köszönhetek. Szerencsére pont úgy alakult, hogy Baráti Kristóf is sokat játssza mostanában Mozart A-dúr hegedűversenyét, ezért egyértelmű volt, hogy Mozart zenéje domináljon az estén. Simic Aleksander, a Virtuózok egyik felfedezettje Popper Magyar rapszódiájával, a Magyar Rádió Gyermekkórusa pedig színesebb műsorral érkezik, így egy harmonikus programot sikerült összeállítani. Kovács János fogja vezényelni a zenekart. Boldog vagyok, hogy a művésztársaim odaálltak e kezdeményezés mellé, és első kérésre igent mondtak a fellépésre. Nagyon jó csillagzat alatt született este lesz.

Koncert a Carnegie Hallban – vezényel: Plácido Domingo (fotó: Nagy Attila / Magyar Állami Operaház)

– Januárban Verdi Simon Boccanegra című operájában énekel a Müpában. Az előadás koncertszerű lesz, amely nem ismeretlen műfaj Ön előtt, hiszen többször énekelte már Verdi Otello és Bartók Béla A kékszakállú herceg vára című operáit is ilyen formában. Mi a véleménye a hangverseny keretei között előadott operákról? Ön melyik verziót szereti jobban: a színpadi rendezést vagy a koncertszerű előadást?

– Ha mint színész válaszolom meg a kérdést, akkor természetesen élvezetesebb, ha megrendezve, ruhában és színpadon adjuk elő a darabot.

Viszont éppen az Otello koncertszerű előadása után éreztem azt, hogy ennek is van létjogosultsága, ugyanis ebben az esetben a zene jobban előtérbe kerül, mint a megrendezett verziók esetében.

Arról számoltak be az ismerőseim, hogy az Otello alatt több olyan színt hallottak a zenekarból és az énekesektől, amelyeket korábban nem, hiszen a látvány sokszor elvitte a figyelmüket arról, amit hallottak. A januári Simon Boccanegrától is azt várom, hogy Verdi zenéje még inkább előtérbe kerüljön, valamint mind a zenekarból, mind Verdi hangszereléséből többre figyeljen fel a közönség. Remélhetőleg így egészen más élménnyel fogunk tudni szolgálni. Egyébként kíváncsi is vagyok, ugyanis először fogom ezt a szerepet énekelni.

Fotók: Nagy Attila / Magyar Állami Operaház; Vermes Tibor / Opera-Világ