„Olyanok lehetünk, amilyenek az életben nem lennénk”

Gál Erika a Magyar Állami Operaház magánénekesnője. Ebben az évadban mind az Erkel Színházban, mind az Operaházban számos darabban szerepelt, nyáron pedig a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon a Sába királynője címszerepében látható – az előadás ősszel az Erkel Színházban is színre kerül. KOVÁCS ALEXANDRA interjúja

– Melyik operát látta először, és mikor?

Úgy emlékszem, hogy a Háryt láttam gyerekkoromban. Debreceni vagyok, és az osztályommal mentünk el megnézni a debreceni Csokonai Színházba.

Erda: Gál Erika (fotó: Vermes Tibor)
Erda: Gál Erika (fotó: Vermes Tibor)

– Ekkor döntötte el, hogy énekelni fog?

Nem. Gyerekkoromtól kezdve nagyon szeretek énekelni, édesapám fel is vette, egész kicsi koromtól kezdve. Úgy kezdődik ez a felvétel, hogy „Gál Erika vagyok, huszonnyolc hónapos, figyeljetek rám, énekelni fogok”. És magyar nótáktól kezdve népdalokon át mindent, amit egy kétéves gyerek el tudott énekelni, azt ő rögzítette.
Az általános iskolai énektanárom mondta, hogy szép hangom van, és az énekléssel kellene foglalkoznom. De a családunkban nem volt semmilyen előzménye a zenetanulásnak, és én is közgazdasági szakközépiskolába mentem továbbtanulni, ahol viszont nem volt énekoktatás. Mégis addig mondogatták, hogy „szép hangod van, tanulj énekelni!”, míg elmentem a Zenei Könyvtárba, és találomra kiválasztottam egy lemezt, mert az énekesnőnek olyan szép volt a ruhája. Hazamentem, meghallgattam, és azt mondtam, hogy ha ez az éneklés, akkor én énekesnő akarok lenni! Ez egy szombati napon volt; hétfőn elmentem, és beiratkoztam a zeneiskolába. A lemez Komlóssy Erzsébet árialemeze volt, aki később a mesterem lett, sőt pótanyám, családi jó barát… A lemez után azonnal eldöntöttem, hogy milyen irányba megyek: nem volt kérdéses, hogy operaénekesnő akarok lenni. Így aztán mikor leérettségiztem a közgázban, felvételiztem a Zeneművészeti Főiskolára.

Carmen: Gál Erika (fotó: Mányó Ádám)
Carmen: Gál Erika (fotó: Mányó Ádám)

– Melyik volt a legnehezebb szerepe?

Minden szerep nehéz, amikor először énekli az ember. Az első címszerep, amit az Operában énekeltem, a Carmen volt 2002-ben, akkor nyilván az volt a legnehezebb.
Aztán eljut az ember egy olyan szintre, amikor már csak nagy szerepeken tud fejlődni. Minden szerepen lehet fejlődni természetesen egy szintig, aztán ha valaki tényleg hangilag és személyiségileg főszerepek éneklésére van predesztinálva, akkor eljön az a határ, amikor tényleg már csak ezeken tud fejlődni technikailag és művészileg is.

– Hogy zajlik egy felkészülés, próbafolyamat?

Először megtanuljuk a szerepet korrepetitorral. Szeretek a rendpróbákra úgy odaállni, hogy már ne arra kelljen figyelnem, mi következik, mert akkor nem érzem biztonságban magam. Ha időben elkezdem tanulni a szerepet, az alapdolgokra már nem kell figyelni, hanem a rendezésre, a partnerekre, kollégákra, a kellékekre, a karmesterre koncentrálhassak… Nagyon sok minden másra kell figyelni, szóval a szövegnek és a zenének automatikusnak kell lennie, mire a rendpróbákig eljutunk. Természetesen vannak extrém helyzetek, amikor hirtelen be kell ugrani, és gyorsan kell valamit megtanulni; az nem is mélyül úgy el, olyankor cidrizik is az ember, de legalábbis nekem az ilyen mindig halálugrásszerű. A próbafolyamat hosszúsága változó, de általában nagyjából hat hét, ezt pedig hónapokig tartó tanulás előzi meg.

– Hogyan telt a Sábára való felkészülés? Hogyan, mennyi ideje készül?

Nagyon izgalmas volt a felkészülés, mert a Sába mellett több más szerepet is énekeltem, amelyek lényegesen mélyebb fekvésűek, ezért nagyon okosan kellett beosztanom, hogy mikor melyik szerepet éneklem hanggal, mikor tudok csak szöveget memorizálni, és mikor kell pihenni az egyes próbák, előadások között. Az év elején kaptam a felkérést, és azóta folyamatosan készülök rá. A szerep nagyon nehéz; szoprán fekvésben íródott, de mezzo hangszínt igényel.

Gál Erika Amnerisként (fotó: Nagy Attila)
Gál Erika Amnerisként (fotó: Nagy Attila)

– Hogy jellemezné Sába királynőjét, milyen a személyisége? Könnyű átérezni a szerepet?

A személyisége nagyon összetett. Először is királynő, aki messze földön híres a szépségéről. Természetes neki, hogy rajongva imádják. Játszik Asszáddal, amíg ki nem derül számára, hogy egy másik nő a menyasszonya. Ekkor működésbe lép a hiúsága, és megakadályozza az esküvőt, bár többször megtagadja Asszádot, akit már kétszer is elcsábított… Igazából nem akarja a férfit, de amikor megérzi, hogy elveszítheti, nem adja másnak sem. Tudatosan teszi tönkre az esküvőt és zavarja meg Asszádot, akit ráadásul ott is megtagad; és szándékosan teszi boldogtalanná Szulamitot is, aki imádja a férfit. Amikor a népe megátkozza és kitagadja Asszádot, úgy érzi, kicsit messzire ment, és próbálja is megmenteni. Salamontól kéri a férfi életét, aki már tehetetlen, mert a főpap ítéletet hozott. Azt hiszem, ekkor döbben rá igazán, hogy ő valóban szereti Asszádot, akivel felejthetetlen éjszakát töltött Libanonban és Salamon kertjében. Megkeresi a sivatagban; de ekkor már a férfi utasítja el őt. A szerelem, a hiúság, a hatalom nagy játszmája ez, amelyet Sába királynője, Szulamit és Asszád is nagyon megszenved.
A szerep bizonyos részeit könnyű átérezni, de amikor a királynő tudatosan árt a másiknak, Szulamitnak vagy Asszádnak, az már nem egyszerű. Az őszinte, emberi érzések a darab végén törnek elő a királynőből, addig játszik és manipulál, kihasználja a rangját és szépségét, Asszád érzéseit. Többet között az a nagyszerű a színpadi létben, hogy olyan figurákat is eljátszhatunk, amilyenek az életben nem lennénk. Ez egyszerre izgalmas és nehéz feladat.

Gál Erika Amnerisként (fotó: Nagy Attila)
Gál Erika Amnerisként (fotó: Nagy Attila)

– Mennyiben más szabadtéren énekelni, mint egy fedett színházban?

A szabadtéri éneklés nehézségét igazából a külső körülmények jelentik. A kiszámíthatatlan időjárás, a bogarak, amiket vonz a reflektor, és sokszor a szánkban kötnek ki… Vagy a madarak csicsergése, akik a legnagyobb drámai csöndben is versenyeznek a zenekarral. Azonban a hangulata fantasztikus, és a környezet is csodálatos.

Fotó: Vermes Tibor, Mányó Ádám, Nagy Attila