„Nem vagyok szigorúbb tanítványaimhoz, mint saját magamhoz…”

Marton Éva és első végzős opera-osztálya a Zeneakadémián – NAGY LÁSZLÓ interjúsorozata a végzősökkel és Marton Évával

A XX. század második felének meghatározó szopráncsillaga, Marton Éva Richard Strauss Elektrájának Klütaimnestrájaként negyvenéves pályafutás után márciusban vonult vissza az operaszínpadtól. Az operatörténeti jelentőségű barcelonai búcsúelőadáson olyan nemzetközi sztárok működtek közre, mint Deborah Polaski, Albert Dohmen, Graham Clark és a dirigens, Sebastian Weigle.
A művésznő a Zeneakadémia magánének- és opera tanszékének vezetőjeként most már teljes idejét a pedagógiai hivatásnak szenteli, s idén diplomázott a teljes egészében végigvitt opera-tanszakos osztálya is. Az ifjú tehetségek Offenbach Hoffmann meséi című operájának adaptációját adták elő a Kiscelli Romtemplomban, Kovalik Balázs rendezésében. Olympiát Rácz Rita, Antoniát Balog Tímea, Giuliettát Polyák Valéria, Miracle-t és Dappertuttót Szegedi Csaba, Lindorfot, Coppeliust és Crespelt Geiger Lajos énekelte. A címszerepet és Miklóst már végzett művészek, Vadász Dániel és Várhelyi Éva, Ferenc inast a harmadéves akadémista Kiss Tivadar alakította, a BM Duna Zenekart Oberfrank Péter vezényelte. 

– A fiatal énekesek, akik közül Rácz Rita és Polyák Valéria a tanítványom, kiválóan helytálltak a bemutatkozó előadáson. Az osztály reményteljes basszistája Cser Krisztián szintén növendékem, ő a különleges tehetségek számára hirdetett programunkban vesz részt. Mivel júniusban a Spoletói Fesztivál együttesével Japánban Rossini Hamupipőkéjének Don Magnificójára kapott meghívást, vizsgaelőadására az Operaházban, Pomádé királyként októberben kerül sor. A Hoffmann meséire a Kiscelli templom csodálatos épületében ideális helyszínt is sikerült találnunk. Az elkövetkezendő években itt szeretnénk tartani az év végi operavizsgákat, jövőre a Múzeumok Éjszakáján nagyszabású happeninget is tervezünk a Zeneakadémia más tanszékeinek bevonásával. A későbbiekben azt is meg szeretnénk valósítani, ne csak egy alakommal, hanem legalább három előadás erejéig jöjjön létre egy vizsgaprodukció. Elengedhetetlennek tartom, hogy végzőseink a korábbi gyakorlattal szemben ne zongorával, hanem zenekarral mutatkozzanak be. Az előadás legfontosabb embere a karmester, aki az énekeseket és a zenekart irányítja. A próbafolyamat alatt egyenrangú a rendezővel, akinek személye szintén kulcsfontosságú, de ha készen van már egy produkció, a dirigens lép előtérbe.  

– Művészi igényessége, állandó tökéletességre való törekvése tanszékvezetői munkájában is megnyilvánul. Egy fiatal énekes helyes önértékelésében fontos szerep jut a tanárok őszinte véleményének is. 

– Sokan mondják, milyen magas követelményeket állítok fel, de nem vagyok szigorúbb tanítványaimhoz, mint saját magamhoz. Egész életemet az állandó tanulás és munka kísérte végig, szinte három-négy emberre méretezett feladatot valósítottam meg. Most jutottam el egy olyan korba, amikor úgy érzem, vissza kell adnom mindazt, amit pályafutásom alatt kaptam. A következetes hozzáállás mellett azt szeretném átadni a fiataloknak, hogy megtanuljanak tanulni. A lustaságra, az állandó „hat-hetekre” és „volnákra” nem épülhet sem egy élet, sem egy előadóművészi pálya. A Zeneakadémia művészeti egyetem, fontos a kreativitás, nem olyan, ahol a diák felmondja az anyagot. Az ének pedig ezen belül is az egyik legnehezebb, mivel az énekes nem egy hangszer: nem lehet belülről kicserélni, csak képezni lehet. A legfontosabb a veleszületett hangi adottság, ehhez járul a tehetség, amely nemcsak muzikalitásból, szorgalomból, kitartásból tevődik össze, hanem abból is, hogy a tanároktól képes legyen átvenni az instrukciókat és emberként is folyamatosan képezze magát. Manapság a legtöbben leülnek a TV elé, gondolkodás nélkül mindent elfogadnak és nem jönnek rá az önképzés fontosságára. Ha elmarad a kívánt fejlődés, sokszor egészségügyi, mentális okokra, pl. depresszióra is visszavezethető. Tanárként nekem erre nincsen jogom rákérdezni, csak akkor tudok segíteni, ha magától mondja el a diák a problémáját. Sokan azonban csak egyszerűen lusták, el akarnak öt évet tölteni az egyetemen, diplomát szeretnének, de ehhez én nem asszisztálok. Nem lesz mindenkiből operaénekes, viszont kellenek jó tanárok, igazgatók is, akiknél a zenei intézmények, iskolák, színházak vezetése megfelelő kezekben van. Előfordult az is, hogy valakit lebeszéltem a pályáról, ennek hatására olyan hivatást választott, ahol valóban kiteljesedett emberileg.  

– Az akadémiai képzésben számos újítást vezetett be, aminek az eredménye már most kezd beérni.

– Tanítványaimon kívül minden növendékünk fejlődését figyelemmel kísérem tanszékünkön. Véleményüket is kikérem, megkérdezem őket, miben segíthetek, mivel mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy jó kapcsolat alakuljon ki tanár és növendék között. Ugyanakkor a diákokban is ki kell alakulnia egy alkalmazkodóképességnek, mivel a színpadon is különféle emberekkel fog majd együtt dolgozni. Az osztályzáskor sem én döntök egyedül, egyik tanár sem vizsgáztathatja a saját növendékét, így én sem, a nagy vizsgákon pedig átlagot vonva közösen osztályozunk. Így közösen állunk a hallgatók mögött, senki sincs csupán a tanárára korlátozva. Minden évben négy főszerepet kell a diákoknak megtanulni eredeti nyelven, ha ez nem történik meg, pótvizsgázniuk kell. A szigorú számonkérést eddig mindenki komolyan vette, csak ötös eredmény született. Az egyetem elvégzése után így nyolc szerepet tudnak, amelyekbe bármikor, kis próbával be tudnak állni. Kész művészeket szeretnénk képezni, ezért miután befejezték tanulmányaikat, én sem tanítom őket tovább. A Zeneakadémiát követően egyetlen énektanárom sem volt, a tanulás számomra a fellépések során karmesterektől, rendezőktől és pályatársaimtól megszerzett tapasztalatot, tudást jelentette. Én magam például nem értem azokat, akik negyvenéves fejjel énektanárhoz járnak. Mindenki a saját maga tanára kell, hogy legyen. Képzésünk eredményességét mutatja az is, ifjú művészeink iránt egyre több színház érdeklődik. A Gyulai Várszínházban és a Margitszigeti Színpadon Erkel Bánk bánjának főszerepeire hárman kaptak meghívást, Rácz Rita, Potyók Dániel, aki most nyert felvételt az opera-szakra és szintén igen figyelemreméltó tanítványom, illetve Geiger Lajos. 

– A Miskolci Operafesztivál művészeti vezetőjeként lehetősége volt tanítványaival színpadon is együtt énekelni. 2006-ban Giordano Fedorájának címszerepét alakította Giuseppe Giacomini oldalán, a kisebb szerepeket Wagner Adrienn, Potyók Dániel, Szigetvári Dávid és Tihanyszegi Zsolt szólaltatta meg. 

– Mindig szerettem volna tanítványaimat magam köré gyűjteni, hogy színpadi partnerként is együtt tudjunk dolgozni. A Fedora zenei világa, a verista stílus komoly kihívást és tapasztalatszerzést jelentett számukra. Sajnálom, hogy a miskolci fesztivál vezetéséről kénytelen voltam lemondani, mivel az akadémiai vizsgákat időben átfedi. Tisztességtelennek tartom, hogy olyanhoz adjam a nevem, amiben nem tudok teljes egészében részt vállalni. Miskolc városával továbbra is jó a kapcsolatom, büszke vagyok díszpolgárságára és arra a nagy megtiszteltetésre, hogy aranykönyvében Kossuth Lajos után került be a nevem… 

Rácz Rita

Rácz Rita művészi pályafutása a Szegedi Nemzeti Színházban kezdődött, ahol már húszévesen jelentős szubrett-főszerepeket alakított. A csárdáskirálynő, A víg özvegy, a Marica grófnő, a János vitéz és A padlás sikersorozata után az opera világa találta meg: kis- és középszerepeket énekelt a Varázsfuvola, a Carmen, a Hamupipőke és A windsori víg nők előadásaiban. Minden regiszterben kiegyenlített, szép színű koloratúrszopránja igazi felfedezés, virtuozitásban és művészi kifejezésben egyaránt meggyőző erejű. A gyulai és a margitszigeti Bánk bán-előadások után ősztől az Operaház ösztöndíjasa, ahol Ránki György Pomádé királyának premierjén fogja Dzsufit megformálni a Carmen, a Figaro házassága, a Rigoletto és Haydn Orfeusz és Euridikéjének szopránszerepei mellett. 

– Gyermekkorom óta elhivatottságot érzek a színpad iránt, szüleim, Fekete Gizi és Rácz Tibor a szegedi színház művészei. Kislányos babahangom szegedi mesterem, Andrejcsik István irányításával forrt ki, s amikor kiderült, hogy hangom operai irányba orientálódik, azonnal lemondtam korábbi szerepeimet. A szegedi Simándy József Énekversenyen két évvel ezelőtt elért győzelem és Marton Éva mesterkurzusa igazolta elhatározásomat. Marton Éva művésznő munkamódszere nagy hatást tett rám és tanácsot kértem tőle a jövőre vonatkozóan. Akkor ajánlotta, próbáljam meg a Zeneakadémiát. A sikeres felvételit követően nem volt lehetőség nála tanulni, így egy évig Halmai Katalin tanítványa voltam, s csak a második évben kerültem át hozzá. Emberileg és lelkileg sokat fejlődtem a két év alatt, Kovalik Balázs vezetésével minden egyes operavizsga színészileg is komoly felkészülést jelentett. Ez lehetőséget adott ahhoz, hogy kipróbáljuk magunkat, feszegessük határainkat és személyiségünk mélyebb rétegeit is felszínre hozzuk. A Hoffnann meséi intenzív próbafolyamata során az operai sablonoktól teljesen elrugaszkodva nekünk kellett kitalálni, mi a saját történetünk a darabban. Egymásért, közös célért, közös energiáinkat megmozgatva valóban együtt alkottunk, s sajnálom, hogy bemutatkozásunkat nem követték további előadások. Hiányozni fog ez a csapatszellem, de keresni fogom a jövőben azokat a lehetőségeket, ahol elmélyült műhelymunkára lesz lehetőség. 

Polyák Valéria

Polyák Valéria igazi sokoldalú tehetség: gyermekkorában hegedű-, zongora- és csellótanulmányai mellett újságírással, versírással és képzőművészettel is foglalkozott. A fiatal, ígéretes drámai szoprán 16 évesen megnyerte az első szegedi Simándy József Énekversenyt, gimnáziumi tanulmányai után rögtön felvették a Zeneakadémiára. Nagy terjedelmű, kiegyenlített hangja, biztos technikája a súlyos drámai szerepek (Turandot, Abigél, Brünnhilde, Elektra) lehetőségét rejti magában. 

– Nagyon köszönöm ezt a küzdelmes két évet az opera-tanszakon és azt hiszem, hosszú távon is sokat fog jelenteni ez az időszak. Isteni áldás, hogy ilyen művész közelében lehettem, mint Marton Éva, gimnáziumi éveim alatt nem gondoltam, hogy ez megvalósulhat. Először Keönch Boldizsár, majd Sólyom-Nagy Sándor és Marton Éva tanítványa voltam. Tanulmányaim kezdetén a neves karmester, Ács János jóvoltából elnyerhettem egy olaszországi ösztöndíjat, ahol Anita Cerquetti az olasz bel-canto hagyomány világába vezetett be. Fejlődésemre nagy hatással volt Kovalik Balázs, Oberfrank Péter, Medveczky Ádám és Békés András is. 2005-ben, amikor summa cum laude végeztem az ének-szakon, lehetőség nyílt, hogy Szöulban taníthassak. Ezt a tevékenységet szintén örömmel végeztem. Úgy éreztem, mintha növendékeim a gyermekeim lettek volna, mind a mai napig küldenek üdvözlőleveleket. Az Operaházban tavaly az Elektrában mutatkoztam be, Klütaimnesztra bizalmasát és Uszályhordozóját alakítottam felváltva. Kovalik Balázs rendezésében olyan művészekkel állhattam egy színpadon, mint Nadine Secunde és Agnes Baltsa. A második szereposztás címszereplője, Rálik Szilvia is elemi hatást tett rám. Első alkalommal tapasztaltam meg élőben, hogyan működik egy profi színház. Eddig is sejtettem, hogy ez a hivatásom, de az Elektra előadássorozata tudatosította bennem, akkor vagyok boldog, ha a színpadon vagyok. A Hoffmann meséi is meghatározó művészi élményt jelentett, mivel úgy érzem, most érlelődtünk össze főiskolai társaimmal egységes csapattá… 

Balog Tímea

Balog Tímea is érett művészegyéniség, Rácz Ritához hasonlóan ő is a színház világából érkezett. Hét éve a Madách Színház tagja, ahol többek között Kocsák Tibor Anna Kareninájában és Götz Nándor Antonius kardja című musicaljében mutatkozott be. Ez utóbbiban a zeneszerző a fiatal lírai szoprán hangjára írta Kleopátra szerepét. Győrben a Chigagóban vendégszerepelt, Morton mamát formálta meg rendhagyó módon, Korcsmáros György rendezésében. Vizsgaelőadásán bebizonyította, operaszínpadon is meggyőző hatással van a közönségre. 

– A zene gyermekkorom óta életem meghatározó része, negyedikes koromtól a Magyar Rádió Gyermekkórusában énekeltem. Először karvezetés szakon diplomáztam a Zeneakadémián, de már ekkor egyértelmű volt, a színház és az éneklés az a terület, amiben igazán ki tudom fejezni magam. Pályaválasztásomat inspirálta a jászberényi Székely Mihály Énekversenyen aratott győzelem 2001-ben, ahol Gregor József volt a zsűri elnöke, és 2002-ben a Simándy József-versenyen elért III. helyezés is. A Zeneakadémián az ének-szakon Pászthy Júliától, majd opera-szakon Halmai Katalintól tanultam. Mindketten emberileg is sokat törődtek velem a technikai tudás átadása mellett. Marton Éva a kötelező vizsgák előtt rendszeresen meghallgatott és előadói oldalról megközelítve nagyon sok interpretációs megoldásra vezetett rá. Művészi kibontakozásomban sokat segített Kovalik Balázs, aki nemcsak vizsgaelőadásainkra készített fel, hanem operaházi Elektra-rendezésében Klütaimnesztra bizalmasa szerepét is megkaptam. Ez egészen másfajta feladatot jelentett, mivel konkrét mű és valódi előadás lévén egy precíz, alaposan kidolgozott koncepció részese lehettem. A Hoffmann meséi is jelentős kihívást jelentett, de mindenki megtalálta saját magát szerepében és én is úgy érzem, a felszabadult energiák valóban összeadódtak. Hozzáállásunk az volt, a hagyományos operai sémákat felejtsük el, hiszen valódi emberek élethelyzeteit kell megélnünk a színpadon. Előadásunk rendhagyó címet is kapott: Hoffmann meséi – adaptáció Offenbach operájára. Ez azt jelentette, továbbgondoltuk a dalművet, és olyan kapcsolatok is kialakultak a szereplők között, ami egy nagyszínházi előadásban nem jöhetett volna létre. A legjellemzőbb példa erre a három főhősnő folyamatos jelenléte és az Anya szerepe, ami itt nem egy misztikus figura volt, hanem az emberi gonoszság megtestesítője, amit szinte az összes szereplő együtt énekelt. És ez mennyivel realisztikusabb, életszerűbb megoldás, mint a megszokott. 

Szegedi Csaba

A fiatal énekesgeneráció egyik legígéretesebb baritonistája Szegedi Csaba, aki a jövő évadban ösztöndíjasként több operaházi premieren is bemutatkozik. Rossini Sevillai borbély című operájának címszerepe mellett Kreont formálja meg Haydn Orfeusz és Euridikéjében, Rost Andrea társaságában, Fischer Ádám vezényletével. Az ifjú művész árnyalatgazdag hangja minden regiszterben átütő erővel szól, a lírai és drámai részeket egyaránt meggyőző erővel, hitelesen interpretálja. Színészileg átélt, összetett jellemábrázolásról tesz tanúbizonyságot, művészi alázata, hivatásszeretete példaértékű. Szülőfaluja egy kis borsodi település, Perkupa, ahol gyermekkora a természettel kialakított összhang jegyében telt el. A miskolci református gimnázium elvégzése után lelkésznek készült, de a miskolci jogi karra nyert felvételt. Megkezdett tanulmányait egy év után megszakította, mert a Miskolci Nemzeti Színház kórusához került. 

– A színpadon döbbentem rá, meg kell tanulnom énekelni, ezért az első évad végén felbontottam szerződésemet és a budapesti Bartók Béla Konzervatóriumba jelentkeztem. Itt drákói szigorral készültem fel az akadémiára: mivel gyermekkoromban nem tanultam zenét, másfél év alatt tanultam meg a kottaolvasást, az összhangzattant és a zongora- alapismereteket. A Zeneakadémián Sólyom-Nagy Sándor tanítványa lettem, aki a szó igazi értelmében mentorom volt és a zene, a színpad, illetve a kollégák iránti tiszteletre nevelt. Édesapámként szeretem, őszinte hálát érzek önzetlen támogatásáért: talán saját fiatalkori énjét látta meg bennem, aki nem találja helyét a világban. Marton Évával először mesterkurzusán találkoztam és kisugárzása, ereje egy életre szóló élménnyel ajándékozott meg. A tűz a szemében, a szenvedély, amilyen intenzitással megfogta a kezemet, a karomat, ahogyan rávezetett a hitelességre, mind-mind beépültek művészetembe. Vásáry Tamás mesterkurzusán is hasonló folyamaton mentem végig. Kovalik Balázsnak köszönhetően is döntő változáson estem át: sokkal bátrabb, nyitottabb vagyok, mélyebben közelítem meg az életet is. Csodálom intelligenciáját, hatalmas műveltségét. Úgy érzem, mindent tud, az összes kérdésemre megkapom tőle a választ. Operaházi bemutatkozásomra is az ő rendezésében került sor, Richard Strauss Elektrájának Öreg szolgáját alakítottam. Idén tavasszal a Mozart-maraton keretében a Don Giovanni Masettóját is közösen dolgoztuk ki. A Hoffmann meséi előadását követően hivatalos operaénekesként első koncertemet a hozzám legközelebb álló helyszínen, Perkupán adtam. Innen indultam el, s szerettem volna beavatni az itt élő idős embereket is abba a misztériumba, ami a hivatásom. 

Geiger Lajos

Az osztály másik baritonistája, Geiger Lajos is figyelemreméltó tehetség. Művészi habitusa elsősorban a vígoperák főszerepeire predesztinálja: nagyszerű karakterhang, de kiművelt technikája és biztos muzikalitása révén a drámai hangvételt is megtalálja. Gyulán és a Margitszigeten a Bánk bán II. Endréjét alakítja, szeptembertől pedig az Operaház ösztöndíjasa. Bizet, Puccini, Richard Strauss, Weil operáinak kis- és középszerepei mellett a Pomádé király bemutatóján Béniként láthatja a közönség. Jövő februárban énekli élete első abszolút főszerepét, Rossini Sevillai borbélyát a miskolci teátrumban. 

– A zene szeretetét családomtól örököltem, édesanyám zongoristának készült, én tizenkét éves koromtól tanultam zongorázni. A Bartók Béla Konzervatóriumot orgona szakon végeztem, majd az ELTE-n szereztem énektanári és karnagyi diplomát. Az egyetemi évek alatt hallott énekelni Keönch Boldizsár, az ő ösztönzésére jelentkeztem a Zeneakadémiára. Itt Sólyom-Nagy Sándor és dr. Pogány Imola lettek a mestereim, akik kezdetektől művésznek neveltek. Példa nélküli az odafigyelésük és szinte szülői gondoskodásuk, amiben engem és más növendékeiket mindvégig részesítettek. A kezdeti nehézségeket a Kodály Zoltánné Péczely Sarolta által szervezett országos Kodály-koncertsorozat törte meg 2005 februárjában, amikor a Levéltöredék barátnémhoz, és az Élet dele című dalokat adtam elő. Ezek a dalok oly mértékben érintették meg a lelkem, hogy a túlzott akarás és az ebből fakadó görcsök teljesen szertefoszlottak. A mai napig hálás vagyok ezért ennek a bölcs Öregúrnak és a Jóistennek, hogy 2008 augusztusában Vásáry Tamással dolgozhatok együtt a Hungaroton készülő Kodály-összkiadásában. Marton Éva folyamatosan végigkísérte fejlődésemet; senkit, így engem sem ringatott abban a hitben, hogy operaénekes lehet belőlem, amíg nem látta bennem az eltökéltséget. Több mesterkurzusán is részt vettem, ahol kíméletlenül szembesített hiányosságaimmal, de mindig kész volt segíteni. Másokat talán összeroppantott volna a Művésznő megalkuvást nem tűrő racionalitása, de nekem hihetetlen erőt és inspirációt adott. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy az opera-szakon olyan művésztanáraim voltak, mint Békés András, Medveczky Ádám, Oberfrank Péter valamint Kovalik Balázs, aki által megtapasztalhattam az előadást igazán hitelessé tevő, külsőségektől mentes realista színjátszást, kemény műhelymunkát és koncentrációt. Külön örömet és megtiszteltetést jelentett számomra az is, hogy tavaly Oresztész nevelőjeként debütálhattam az Operaház színpadán az általa rendezett Elektra-premieren, és az ő művészeti vezetése alatt kezdhetem operaénekesi pályámat az Operaházban. 

Cser Krisztián

– Marton Éva művésznővel először szegedi mesterkurzusán találkoztam, s ő adta az inspirációt, hogy felvételizzem az operaszakra. Itt úgy érzem, a nyitott gondolkodásra való késztetés révén kitágult addigi életem: a legmagasabb szintű képzés mellett egy önismereti tanfolyammal is felért ez a két év. Marton Éva és Kovalik Balázs egészen más szempontból közelíti meg a pályát, de a követendő út mégis megegyezik: a maximális igényességre való törekvés, mind a művek értelmezésében, mind pedig azok előadásában. Tanáraimnak köszönhetően a legegyszerűbbnek tűnő kérdés: „a miért énekelek?” kérdés lényegi megválaszolásának kísérlete most már végérvényesen a pályám része lett. Megtanultam, hogy ha erre a kérdésre nem keresem a választ, akkor a legtökéletesebbnek tűnő alakításom is hiteltelenné válhat. Tavaly ősszel meghívást kaptam Spoletóba, ahol Rossini Hamupipőkéjének Don Magnificójaként mutatkoztam be, most júniusban pedig Japánban vendégszerepeltünk a produkcióval. Fellépéssorozatom teljes egészében érintette a második év operavizsgáit, így sajnos nem tudtam társaimmal együtt diplomázni. Tavaly az Elektra nagy hatású produkciójában Orestes nevelőjeként debütáltam a Magyar Állami Operaház színpadán, ami óriási élmény volt. A kiváló magyar énekesek mellett olyan hírességekkel léphettem fel, mint Nadine Secunde és Agnes Baltsa. Jövőre az Operaház ösztöndíjasaként Pomádé király mellett főleg kisebb szerepeket fogok alakítani, s ennek nagyon örülök, mert kiváló karmesterek és rendezők keze alatt szerezhetek tapasztalatokat az ország első operaszínpadán.