Mozgásszínház az operaszínpadon – villáminterjú Várhelyi Évával

Várhelyi Éva pályafutásának meghatározó állomásához érkezik: ő alakítja a címszerepet az Operaház november 8-án bemutatásra kerülő rendhagyó Carmen-felújításán a Thália Színházban. A Telihay Péter rendezte CarmenCET címe a Bizet operájában rejlő új interpretációs lehetőségek felé mutat. – PÉTERFI NAGY LÁSZLÓ interjúja

Várhelyi Éva
Várhelyi Éva

– A fiatal közönséget megcélzó, kamaraszínházi jellegű bemutató Carmen belső, lelki drámájára helyezi a hangsúlyt. Carmen tragédiája az, hogy képtelen kompromisszumot kötni: a boldogságot keresi, de elvárásinak senki sem tud megfelelni. Don José az első olyan férfi Carmen életében, aki képes áldozatot hozni érte. Nem csak a vágy hajtja, hanem az őszinte szerelem, tiszteletből nemet tud mondani Carmen csábításának. Sajnos, értékrendjeik annyira különböznek, hogy a kölcsönös szerelem ellenére kapcsolatuk nem életképes. Az operát szünet nélkül, rövidített változatban, pl. a Seguidilla, a csempészkép és a kártyaária elhagyásával játsszuk a Thália Színházban. A dramaturgiai változtatások következtében a drámai folyamat íve így nem törik meg, melynek következtében egy nagyon tömör, intenzív, a lelki folyamatokra koncentráló előadás születésének lehetünk közreműködői. Telihay Péter koncepciója a mai fiatalsághoz próbálja közelíteni a színház világát, s ez a jelmezekben és a díszletben is kifejezést kap. Daróczi Sándor jelmeztervező kész ruhákat vásárolt, s ezt variálta a szereplők egyéniségének megfelelően. Menczel Róbert díszlete egy arénát szimbolizál, ahol a Carmen és Don José, ill. a Carmen és a többi szereplő között lezajló „bikaviadaloknak” lehetünk tanúi. Az értelmezés a periférián élő emberek életét mutatja be, gyári munkásokkal, katonákkal és egy médiasztárként beállított Escamillóval. Lehántva a látványosságokat visszatalál az igazi mondanivalóhoz, egy jellegzetes prolitörténetet mesél el, az emberi jellemek és kapcsolatok történelmi koroktól független mivoltára világítva rá.
Telihay Péter a színpadi figurát mindig a színész egyéniségéhez igazítja és ezzel a szerepformálás természetes mivoltát, hitelességét segíti elő. Nagy kihívást jelent számomra Ladányi Andrea koreográfiája is, aki igazi mozgásszínházat hoz létre az Operaház társulatával. Gyakran tánc közben vagy tánc után kell énekelnem és ennek megfelelően energiáimat is megfelelő módon kell beosztani. Az egyik kiemelt pillanat Carmen és Don José izgalmas, erotikus tánca lesz. Bár számos kiváló modern rendezésben énekeltem, legutóbb Kovalik Balázs által a Kiscelli Múzeumban színre vitt Hoffmann meséiben, ilyen sokrétű mozgásszínházban még nem vettem részt. Kedves kollégáimmal, a fő- és mellékszerepekben egyaránt egy egymást inspiráló, jó hangulatú csapatmunkában vehetek részt: Don Josét Vadász Dániel, Escamillót Káldi Kiss András, Micaelát Fodor Gabriella alakítja, a karmester Török Géza, a januári előadásokon pedig Szennai Kálmán lesz.

Carmenként
Carmenként

– Carmen szerepével, bár most énekli egy teljes produkcióban először, már korábban, különféle kísérleti színházi előadások keretében többször is találkozott. 

– Diploma-előadásom a Carmen monodráma-változata volt, Kovalik Balázs rendezésében. Ez is egy végsőkig koncentrált előadás volt, amelyet Kovalik Balázs rendkívüli módon épített fel pszichológiailag. A darab végén a zárókettőst tenor nélkül énekeltem, ugyanis itt a főhősnő megőrült, majd önkezével vetett véget életének. Pályafutásom kezdetén, 2002-ben egy másik Carmen-értelmezés is sokat hozzátett szerepfelfogásomhoz. Almási-Tóth András rendezésében Nyíregyházán és a Thália Színházban prózai színészek társaságában formáltam meg a címszerepet. Inspirálóan hatott rám Oberfrank Pál Don Joséként, aki miután megölt a színpadon, félig prózában, félig énekelve előadta a virágáriát, ami óriási katarzist idézett elő. A jelenlegi Carmen-bemutatónak is mélyen megrázó dramaturgiai pillanati lesznek.

– A Carmen mellett más szép szerepekben is találkozhat Önnel a közönség. Májusban a Cosí fan tutte Dorabelláját alakította első alkalommal, amelyet az idei évad elején is nagy sikerrel formált meg.

– A Cosí fan tutte egészen eltérő megközelítést igényel, mint a Carmen. Szinetár Miklós klasszikus színrevitele is közel áll hozzám, mivel lehetőséget nyújt az önfeledt komédiázásra és egy vígoperai hősnő életre keltésére. Az idei évadban ismét éneklem a Denevér Orlovszkyját, ez szintén egy különleges szerep. Második premierem pedig Händel Xerxese lesz: nagy várakozással tekintek Kovalik Balázs sziporkázóan szellemes rendezése elé…