Az idei Nyárköszöntő gála egyik vendége volt a fiatal orosz szoprán, Julia Novikova, aki tavaly megnyerte a Domingo nevével fémjelzett Operalia énekversenyt. JÁNOSI ILDIKÓ interjúja
– Ön tavaly nyáron az Operalia döntőseként már fellépett Budapesten az Operaházban. Milyen érzés visszatérni győzelme színhelyére?
– Az első találkozásom Budapesttel nagyon szerencsés volt, hiszen egy rangos versenyen értem el itt első helyezést. Ezért nagyon jó érzés az önök fővárosába visszatérni, Budapest pályám egyik fontos állomása. Ezen kívül nagyon szép város, tegnap például ellátogattam a híres Gellért fürdőbe, ahol pihentető órákat tölthettem. Az Operaház épületét pedig már tavaly is megcsodáltam, és megtiszteltetés számomra, hogy immár egy neves gála résztvevőjeként léphetek fel ebben a szép színházban. Éppen most volt zenekari próba, ahol megismerkedtem Kovács János karmesterrel, és mondhatom, igazán énekesbarát dirigens. Nagyon jó vele dolgozni, érezni, hogy szereti az énekeseket és nagyon megértő velünk.
– Gyakran énekli a Lakméból a Csengettyűáriát. Az Operaliát is ezzel az áriával nyerte meg, és a gálán is ezt hallhatjuk Öntől egy Bájital-duett mellett.
– Igen, koncerteken gyakran felkérnek rá, mert ez egy népszerű ária. Ritkán van koncert Csengettyűária nélkül.
– A tavalyi Operalia verseny kapcsán milyen emlékeket őriz Plácido Domingóról? Adott-e tanácsot önöknek a verseny folyamán, illetve a zenekari próbák alatt?
– Az elődöntők alatt nem volt alkalmam konzultálni vele, de a döntő előtt már együtt beszéltük meg, ki melyik áriát énekli majd. Mivel Domingo volt a döntőn a karmester, kaptunk tőle énektechnikai tanácsot is, és segített minket a vezénylésével is. Nagyon jó volt vele dolgozni, mert énekes lévén jobban meg tudta érteni az énekesek problémáit, kívánságait, és úgy vezényelt, ahogy szerettük volna.
– A versenygyőzelemnek köszönhetően, gondolom, sok meghívást kapott, például a bécsi Staatsoperbe, ahol ebben az évadban debütált az Éj királynője szerepében, a következő szezonban pedig énekelheti Oscart és Zerbinettát is.
– A bécsi szerződés már a verseny előtt megvolt, s azokra a szerepekre is, amelyeket ebben az évadban énekeltem, még a verseny előtt szerződtem. De a győzelmem folyományaként is kaptam meghívást, például Domingo felkért Norina szerepére a Washingtoni Operába, ami nagy megtiszteltetés számomra, a jövő évadban fogok ott bemutatkozni.
– A karrierje elindult, de beszéljünk az idáig vezető útról is. Már gyerekkorától énekesnek készült?
– Tudatosan nem készültem, így alakult. Már kiskoromtól tanultam zenét, zongoráztam, fuvoláztam, zeneiskolába jártam. Kilencéves koromtól énekeltem a Szentpétervári Rádió és Televízió Gyermekkórusában, ahol kiderült, hogy szép a hangom, és jól bírom a magasságokat. Koncerteken szólókat is énekeltem, és akkor tapasztaltam meg, milyen jó érzés színpadon állni. Az énekkarban javasolták, hogy jelentkezzem a szentpétervári Rimszkij-Korszakov Konzervatóriumba, ahova rögtön felvettek, és ahol 2006-ban végeztem.
– A konzervatóriumban ki volt a mestere?
– Olga Kondina, a kiváló operaénekes és pedagógus (szoprán, a Mariinszkij Opera vezető énekesnője – a szerk.); fontos, hogy ő is azt a repertoárt énekli, amit én. Szerencsés vagyok, hogy találkoztam vele, énektechnikai és művészi kifejezés terén sokat tanultam tőle.
– A konzervatóriumi évek alatt több szerepben is bemutatkozott az Operastúdióban.
– A stúdióban közönség előtt vizsgázhattunk, ami nagyon jó gyakorlási lehetőséget jelentett nekünk. Elénekelhettem a Figaro Susannáját, Az úrhatnám szolgáló Serpináját, A cári menyasszony Márfáját és a Traviatát.
– A Mariinszkij Színházban Britten: A csavar fordul egyet című operájában Flóraként debütált, mégsem a híres pétervári társulathoz szerződött.
– Csupán erre az egy előadásra hívtak meg, szerződést nem is ajánlottak. Ahogy megszereztem a diplomámat, Németországba utaztam, mert Dortmundba hívtak szólistának az ottani operába. Azóta Németországban élek, Dortmundon kívül énekeltem Bonnban, Frankfurtban, Berlinben.
– Nem hiányzik Oroszország?
– Nagyon jól érzem magam Európában. Oroszországba azóta sem hívtak, nem is ismernek ott, a konzervatórium befejezése óta nagyon keveset voltam otthon. A szüleim Pétervárott élnek, de sajnos ritkán tudom őket meglátogatni, inkább ők utaznak hozzám. Jelenleg Bonnban lakom. Ebben az évadban sokat ingáztam Bonn és Berlin között, mert a munkáim ezekhez a városokhoz kötöttek, a jövő évadban pedig főleg Bécsben fogok dolgozni.
– Volt alkalma Európában orosz operát is énekelni?
– Sajnos csak egyszer. Az aranykakas Semaha királynőjét énekeltem Dortmundban, méghozzá németül! Érdekes helyzet volt, de örültem, hogy orosz operában énekelhetek. Nagyon szép az orosz zene, néha hiányzik is nekem. De orosz operát Nyugaton ritkán játszanak, amiket meg műsorra tűznek, azokban nincs a hangomnak megfelelő szerep. Például nagyon népszerű opera A pikk dáma vagy az Anyegin, de ezek a női főszerepei nem az én hangomra íródtak.
– Eddigi pályafutása során elénekelte Olympiát, Rosinát, Adinát, Gildát, Oscart, Juliskát, Blondét, az Éj királynőjét és Zerbinettát is. Melyek a kedvenc szerepei?
– Minden szerepem kedves, és igyekszem a lehető legjobb tudásom szerint énekelni őket. Ha mégis választani kell, a kedvencem a Rigoletto Gildája, nagyon szeretem ezt a nőalakot. Először Dortmundban formálhattam meg, ebben az évadban pedig a berlini Komische Operben.
– Úgy gondolom, Gilda karaktere nagyon közel áll az ön személyiségéhez.
– Valóban nagyon közel érzem magamhoz, bár a karakter változik a rendező koncepciója szerint is.
– Ha már a rendezői koncepciót említette, a modern vagy a hagyományos rendezés pártján áll?
– Az úgynevezett hagyományos, szép kosztümös rendezés manapság nagyon ritka. Én vágyom utánuk, mert annak idején a konzervatóriumban csak hagyományos rendezésekben szerepeltem. Ilyen Európában ma kevés van, de kezdem megszokni a modern színreviteleket is. Vannak köztük nagyon jók is, de amikor a rendező megváltoztatja a darab tartalmát, akkor az a nézőknek nehezen érthető, főleg, ha nem is ismerik eléggé a librettót, a történetet. De játszottam már remek modern rendezésben is, amiben minden logikus volt, és nem a darab ellen dolgozott a rendező.
– Mit tud tenni, ha nem tetszik önnek a rendezés?
– Igyekszem megbarátkozni vele, próbálom elfogadni a koncepciót, és egyeztetni a saját elképzelésemmel, de nem mindig sikerül.
– Melyek azok a szerepek, amelyeket mindenképp szeretne elénekelni?
– Nos, ebben az évadban már elénekeltem az egyik szerepálmomat, Adinát a Bájitalból. Szeretném a Szöktetés Konstanzáját is elénekelni, de még korai, így egy ideig még Blonde maradok a darabban. Luciára is vágyom, persze majd csak évek múlva, ha érettebb lesz a hangom. Fokozatosan szeretnék eljutni a drámai koloratúrszerepekig. Most készülök Norina szerepére és az Alvajáró Aminájára, ezeket kell most tanulnom, gyakorolnom.
– Manapság tanúi lehetünk igen rövid énekesi karriereknek. Fiatal művészként visszautasíthat-e egy felkérést, ha úgy érzi, nem önnek való vagy még korai a szerep?
– Vissza kell utasítani, mert tönkremehet a hang. Például nemrég hívtak egy német színházba Lulu szerepére, de nem vállaltam, hiszen gondolnom kell a jövőmre, arra, mi lesz a következménye, ha egy ilyen hanggyilkos szerepet eléneklek. Előfordul, hogy ha visszautasítja a művész a felkérést, nem hívják többet, nekem azonban szerencsém volt, az említett színházban felkértek egy másik szerepre. Tehát lehet okosan is karriert építeni. Néha azonban nem kell félni a kihívástól.
– Tud-e valakivel konzultálni arról, milyen szerepet vállaljon el és mit ne?
– Igen, ha szükséges, tanácsot kérek a tanárnőmtől. Rajta kívül konzultálok az ügynökömmel, aki énekes volt, így ismeri a szakma nehézségeit, és együtt hozunk döntést.
– Van énekmestere, akivel felkészül egy új szerepre, vagy aki kontrollálja a hangját?
– Most Európában nincs mesterem, általában egyedül készülök fel. Ez fontos, hiszen a színpadra is egyedül állok ki, ott már nem segít a tanár. De a karmester is segíthet, és a kollégák is, általában igyekszem megfogadni a tanácsaikat. Nehéz megtalálni a középutat, mert különbözőek az énekesiskolák, nem mindig hasznos a másik oldalt meghallgatni. Oroszországban például jobban értékelik a nagy drámai hangokat, a közönség is azokat szereti. A könnyedebb, finomabb hangokat jobban becsülik Nyugaton.
– Milyen feladatok várják a következő évadban?
– Bécsben Oscar, Éj királynője és Zerbinetta, Bonnban Alvajáró, Washingtonban Norina, Frankfurtban Olympia.
– Ha felkérést kapna a Mariinszkij Színháztól vagy a Bolsojtól, elfogadná?
– Természetesen, nagy örömmel! De eddig még nem kértek föl. Egyelőre boldog és elégedett vagyok az eddig elért sikereimmel, eddigi lehetőségeimmel, és azokkal a színházakkal, ahova eddig hívtak. Mindenkinek megvan a maga útja, remélem, az enyém csúcsokra is elvezet.