„Kevés operát szeretek”

2014. október 13.

Kerek Gábor új operája, a Parody 2014 februárjában megnyerte az Armel Operafesztivál nemzetközi operaíró-pályázatát és a vele járó hatezer eurós pénzjutalmat. A művet a pilseni Josef Kajetán Tyl Színház mutatta be október 12-én Budapesten, az Armel Operafesztiválon. A zeneszerzővel VONA ILDIKÓ beszélgetett a premier előtt

Kerek Gábor

Kerek Gábor

– Csehországban már bemutatták az operáját. Hogyan fogadta a közönség?

– Nem tudtam elmenni a csehországi premierre, mert aznap már volt egy előre lekötött koncertem, és egy zenetudományi konferenciát is tartottunk az iskolánkban, amit már előre megszerveztünk a tagintézmény vezetőjével. Részt vett rajta Szőnyi Erzsébet is, és mindenképpen ott kellett lennem, már nem tudtam lemondani; de remélem, hogy jól fogadták a csehek a bemutatót.

– Lett volna beleszólása az operája színpadra állításába?

– Nem. Semmivel kapcsolatban sem kérdeztek meg a csehek; a bemutató előtt kaptam egy telefont az Armeltől és egy levelet a kinti színháztól, hogy várnak a bemutatóra.

– Négy nappal vagyunk a budapesti előadás előtt. Abból látott már valamit? Próbát esetleg?

– Még semmit.

– Hogyan készült a Parody?

– 2010-ben volt az első operám bemutatója Borsodi Művészeti Fesztiválon, Kazincbarcikán, utána a Bartók+… Operafesztiválon. A Szelidecske terve úgy készült, hogy csak egyetlen felnőtt szereplő legyen benne. Én szerettem volna a zenekart is gyerekekkel megoldani, de nem volt lehetséges, viszont annyira jól fogadta a közönség, hogy ezen felbuzdulva úgy gondoltam, csinálok egy paródiát. Nagyon szerettem a kémiát diákkoromban, és megpróbáltam megvalósítani, hogy milyen lehet az, amikor egy kémiaóra megszólal az énekesek nyelvén. Elkezdtem írni, aztán kaptam egy levelet a Zeneszerző Szövetségtől, hogy lesz az Armel verseny.

– Ha jól tudom, a szövegét is Ön írta.

– Igen, én írtam, és egy barátom rímekbe szedte, lefordította angolra, mivel angol nyelvű operával kellett pályázni a versenyre. Ez a barátom nagyon biztatott, hogy küldjem el a jelentkezésemet, ha már ő ennyit küszködött a szöveggel. Gondoltam, nincs vesztenivalóm, és elküldtem. Aztán érdekes módon megfeledkeztem róla: Nyíregyházán voltam egy kortárs zenei konferencián, amikor odajött egy újságíró, hogy az operáról szeretne velem beszélgetni. Tőle tudtam meg, hogy nyertem a versenyen.

– A cím honnan jött? Kinek, minek a paródiája?

– Én találtam ki, de nem személyekhez kötődik. Ez egy kémiaóra paródiája. Azért kezdtem el írni, mert 2015-ben iskolánk, a kazincbarcikai Kodály Zoltán Alapfokú Művészeti Iskola ötven éves lesz, és arra gondoltam, hogy ezt a kémiaoperát megpróbálom majd megcsinálni a jubileumi ünnepségre a Borsodchemmel közösen.

Komponálás közben

Komponálás közben

– Egyfelvonásos a darab. Bővíthető lenne még?

– Eredetileg is egyfelvonásosra terveztem, ötvenperces játékidővel. Nem gondolkodtam több részben, és most is az a véleményem, hogy teljesen készen van a darab. Ez így teljes. Gyerekeknek szántam. Nem biztos, hogy egy felnőtt érteni fogja ezt a kémiaórát, de nagyon kíváncsi vagyok, milyen lesz a fogadtatása, hogyan fog megszólalni az egész mű.

– Kinek szól a zene, kinek szól a történet?

– A zene is, meg a történet is úgy készült, hogy közönségbarát legyen. Nem feltétlenül újító. Az operában elrejtettem több magyar népdalt is, amelyek szerintem felismerhetők benne: például a Süss fel nap, vagy a Szép a disznó farka mikor túr kezdetűeket.

– Mekkora zenekart igényel a mű?

– Én kamaraegyüttest gondoltam hozzá. Van benne két hegedűszólam, fuvola, klarinét, fagott, trombita, három ütőjátékos – ők nyolc hangszert kezelnek –, zongora négykezes és hárfa.

– Az énekesek között versenyszerep is van…

– Az Igazgató szerepe, ami az egész gerincét adja, lett versenyszerep. Azt hiszem, egy belga énekes nevét láttam mellette. Nem könnyű szerepről van szó, nálam domináns szerephez jut a ritmika, és gyakran váltakoznak az ütemek.

– Fog még operát írni?

– Úgy gondolom, hogy fogok. Most épp egy pályázaton veszünk részt a Vikár Sándor Zeneiskolával, ők kértek fel egy hetvenperces daljátékra. Három kis történetet szeretnék egybefűzni, kevés szereplővel, kevés hangszerrel. A nyíregyháziakkal közösen csinálnánk, és úgy terveztük, hogy akár részekre bontva is előadható legyen, de akár hangszerbemutatóhoz is használni lehessen.

– Az operaszerző elődök között van, akit különösen kedvel?

– Kevés operát szeretek, viszont azokat nagyon sokszor hallgatom. Ilyen például Mozart Don Giovannija, Puccini Turandotja, vagy a Bajazzók Leoncavallótól. A kortárs operára mindig vevő vagyok, nagyon tetszik a Wozzeck Bergtől és a Pomádé király új ruhája Ránki Györgytől.

– Fagottművész, zeneszerző, fúvós karnagy, blockflöte, régizene diplomákkal rendelkezik…

– Igen, egyik hozta a másikat. De hozzá kell tenni, amikor én jártam iskolába, még nem kellett mindenért külön fizetni.

Reneszánsz esten

Reneszánsz esten

– Ha komponál, milyen típusú műveket szeret írni?

– Nagyon sokat köszönhetek a tanáromnak, Csemiczky Miklósnak. Rengeteget tanultam tőle. Nem feltétlenül újító zene, amit csinálok, de úgy gondolom, fontos, hogy a közönség jó szájízzel távozzon az előadásokról. Igyekszem humoros lenni, és egy kis meghökkentés is belefér.

– Többféle műfajban ír. Van olyan szerzeménye, ami különösen kedves önnek?

– Azok a kedvesek, amelyek saját magamnak íródtak. Ilyenkor verseket zenésítek meg, esetleg egyházi zsoltárokat kórusra vagy énekhangra, és azok többnyire olyanok, mint én. Egy vers folyamatát próbálom megragadni, és elmélkedés is van benne. Persze ezek hangzanak el legritkábban, mert ha a zeneiskola elmegy egy versenyre, ott nem tudom felhasználni a hasonló szerzeményeimet.

– Mostanában mi készül?

– Nemrég fejeztem be egy zongora négykezest a balassagyarmati versenyre egy zeneiskola részére, egy Nyelvtörők című darabot, és a Vikár Sándor Zeneiskolával közösen készülünk a már említett pályázatra. Ezeken kívül egy kollegámmal, akinek már jelentek meg verseskötetei, tervezek közösen egy irodalmi estet. Ő elszavalja a verseit, én pedig kiválasztanék közülük hármat-négyet, és azokat megzenésíteném.

– Beszéltünk az Armelről és a Bartók Pluszról, most mindkettőnek van operaíró-versenye. Elképzelhető, hogy egyszer valamivel Miskolcra is benevez?

– Azt szokták mondani, hogy kétszer nem lehet ugyanabba a folyóba lépni. Kaptam egy e-mailt, hogy meddig lehet jelentkezni a miskolci pályázatra; még benne vagyunk a határidőben. Elképzelhető, hogy ha megvalósul a nyíregyháziakkal közös operatervem, akkor azt benevezem rá.

A képeket Kerek Gábor bocsátott rendelkezésünkre

Hasonló bejegyzések