Az éneklés, a feladatok éltetnek – interjú Jevgenyij Nyesztyerenkóval

2009. október 30.

Október 13–15. között a Rákoshegyi Bartók Zeneházban tartott mesterkurzust a világhírű orosz basszista, Jevgenyij Nyesztyerenko. Az egész napos tanítás alaposan lekötötte a mester idejét, így csak néhány perce maradt a beszélgetésre. JÁNOSI ILDIKÓ interjúja

Jevgenyij Nyesztyerenko

Jevgenyij Nyesztyerenko (fotó: T. Szántó György)

– Pályája során sokszor kereste fel az Ön számára fontos zeneszerzők (Glinka, Muszorgszkij stb.) életében fontos helyeket. Milyen érzések töltik el itt, Bartók egykori lakóházában?

– Mindig is érdeklődtem a nagy zeneszerzők szülőföldje, szülőhelye iránt. Felkerestem többek között Bach, Schubert, Mozart, Beethoven, Verdi, Muszorgszkij és Glinka szülőhelyét, házát. És amikor a nagy komponisták házában járok, szinte beleborzongok, hogy ott lehetek, ahol valamikor élt és alkotott egy nagy művész. Itt, a Bartók Zeneházban szétnézek, és elképzelem, amint éppen ebben a szobában tartózkodik Bartók Béla és dolgozik az asztalánál, talán éppen írja a Kékszakállút…  Ezért is különösen nagy öröm nekem most itt tanítani.

– Ön az első külföldi művész, aki a budapesti Operaház színpadán is elénekelte magyarul a Kékszakállút.

– A Kékszakállú herceg egyike a legjobb és legkedvesebb szerepeimnek, és Bartók operáját az operairodalom egyik legnagyobb művének tartom. 1978-ban a Bolsojban énekeltem először a Kékszakállút – oroszul, Jelena Obrazcova Juditja mellett. Mikó András rendezővel, Ferencsik János karmesterrel és Forray Gábor díszlet- és jelmeztervezővel három hónapos, komoly felkészülési időszak előzte meg a bemutatót. Amikor betanultam a művet, kértem egy igényes szöveghű fordítást. A közönség feszült figyelemmel követte a darabot, megértette és az előadás végén ovációval fogadta a zeneművet. Az a legfontosabb, hogy a művész hitelesen közvetíteni tudja a zene lelkét, törekedjen a szólamok hangi megformálásán túl a tartalmi megformálására is, a szereplők közti viszonyok ábrázolására. Nagy vágyam volt, hogy az Operaház színpadán, magyar nyelven is elénekelhessem a Kékszakállút. Erre néhány év múlva sor került, amikor 1981-ben Ferencsik vezényletével – újra Obrazcovával – lemezre énekelhettem magyarul, majd 1985-ben az Operaház színpadán is megformálhattam. Sok energiát fordítottam a helyes kiejtésre, a magyar szöveg hű artikulációjára. Nagy öröm és felejthetetlen élmény volt énekelni és játszani Bartók művét.

Jevgenyij Nyesztyerenko

Jevgenyij Nyesztyerenko (fotó: T. Szántó György)

– 1970-ben járt először Magyarországon, ez volt első külföldi vendégszereplése. Azóta gyakran megfordult nálunk, mondhatni bensőséges viszony fűzi hazánkhoz.

– Évtizedek óta rendszeresen fellépek Magyarországon, és mindig boldogan jövök, több magyar művészhez köt barátság. Amikor 1970-ben megnyertem a Csajkovszkij-énekversenyt, megnyílt előttem a nagyvilág, melynek első állomása Budapest volt. Miután Gounod Faustjának Mephisztójaként sikerrel mutatkoztam be az Operában, a vezetőség azt mondta: „Előtted mindig nyitva áll az Operaház kapuja!” Innentől kezdve gyakran vendégszerepeltem Önöknél, legtöbbször Fülöp királyként, Borisz Godunovként, Greminként léphettem fel, de nagyon emlékezetes számomra a margitszigeti Mephistopheles címszerepe Boito művében. Az utóbbi években többször énekelhettem Miskolcon a Bartók+ fesztiválon is. Sok tehetséges fiatal magyar művészt ismerhettem meg, nemzetközi énekversenyek révén olyan magyar énekesek tartoznak a felfedezettjeim közé, mint Rost Andrea vagy Lukács Gyöngyi, akik ma már világsztárok.

– A mesterkurzus a tanítás egy speciális formája. Mit lehet átadni a növendékeknek ilyen rövid idő alatt, ennyire koncentrált formában?

– Keveset. Néhány nap igen rövid idő, szerencsésebbnek és hatásosabbnak tartom, ha legalább egy héten át, mindennap részt vesznek a növendékek a kurzuson. Persze aki tehetséges és intelligens, annak néhány tanács és instrukció is sokat segíthet.

– Egész életében szenvedélyesen kutatott új dolgok után, tanult új szerepeket, dalokat. Mostanában milyen újdonságokra készül?

– Továbbra is tanítok a bécsi konzervatóriumban, énekversenyeken zsűrizek – legközelebb a Csajkovszkij-énekversenyen –, könyvet írok, mesterkurzust tartok, a tervek szerint 2010 tavaszán Gödöllőn adok koncertet. Mindig elhatározom, hogy következő évben már nem vállalok annyi munkát, de az éneklés, a feladatok éltetnek. Az utolsó leheletemig szeretnék dolgozni.

Fotók: T. Szántó György

Hasonló bejegyzések