„Felfedeztem Erkel Ferencet”

Az ismeretlen Erkel címmel adott koncertje előtt beszélgettünk Miskolcon, a Herman Ottó Múzeum Szemere-szalonjában Kassai István Liszt-díjas zongoraművésszel. VONA ILDIKÓ interjúja

–  Egy teljes hangversenyt szánt Erkel Ferenc műveinek. Miért?

– A mai rendezvény főszervezője, Flach Antal javasolta ezt a koncertet, mert ismeri az ilyen irányú tevékenységemet. 1987-ben történt, hogy felfedeztem Erkel Ferencet. Kaptam akkor egy felkérést a világ egyik legnagyobb lemezkiadójától, és Ernest Bloch összes műve után ajánlottam az Erkel-összest, amit fel is vettünk. Kis híján harminc éve játszom már a darabjait. Erkel nem csak operaszerző és Himnuszunk zeneköltője volt, hiszen majdnem minden műfajban alkotott. Sokáig a legjobb magyarországi karmesternek és zongoristának számított, de aktívan részt vett a zenei élet szervezésében. Jelentős szerepet játszott a Zeneakadémia, az Operaház, a Filharmóniai Társaság, az Országos Daláregylet megalapításában, sőt zenei tevékenysége mellett még sakkozóként is komoly eredményeket ért el.

–  Igaz, hogy korai zongoradarabjait később beépítette az operáiba?

– Igen. A korai műveket Kolozsváron írta, amikor még házitanító volt. Ezek a zongorára komponált darabok nagyrészt elvesztek; ami fennmaradt, az többnyire más szerzők műveiből készített átirat. Saját operáiból – elsősorban a műkedvelő nagyközönség számára – énekszólam nélküli zongorakivonatokat alkotott: ilyen a Bánk bán átirata. A Saroltáé annyira jól sikerült, hogy szinte a teljes kivonat alkalmas koncertelőadásra is.

Kassai István (fotó: Vona Ildikó)
Kassai István (fotó: Vona Ildikó)

– A mai hangverseny anyagát mi alapján állította össze?

– Abból tudtam válogatni, ami nyomtatásban vagy kéziratban fennmaradt. A Bátori Máriából mindössze egy induló jelent meg zongorára, az Erzsébetből szintén. A Bánk bánból a himnuszt választottam, amit szövege miatt igen sokáig nem lehetett játszani, ezért sajnos nem is közismert: „Ó, ég ura, kérünk, légy Te velünk, halld buzgó imánkat, óvjad szeretett hazánkat! Hogy a magyar szabad legyen az áldott ősi földeken, Isten, halld meg fohászunkat, óvjad a magyart.”

– Menjünk végig a műsoron, és kérem, mondjon az operákról pár gondolatot! Mit hallunk ma este?

– A Bátori Máriával kezdek, mert ez Erkel első operája, és a magyar operatörténetben nincs is számottevő előzménye. Erkel a komponálást megelőző időben meghangszerelte Mercadante Eskü (Il Giuramento) című operáját a Pesti Magyar Színháznak. Ez volt az előgyakorlat, majd harmincéves korában megkomponálta a Bátori Máriát. Sehol sem érződik rajta, hogy kezdeti próbálkozás lenne: nagyon rutinosan van megszerkesztve, csodálatosan szép részek találhatók benne, amelyek arányosan állnak össze egésszé. A bemutató azért emlékezetes, mert ettől a naptól nevezték a Pesti Magyar Színházat Nemzeti Színháznak. A nyomtatásban megjelent Magyar induló hangzik el ma este.

Hunyadi László lesz?

– Nem, mert Flach Tóni azt kérte, hogy inkább kevésbé ismert darabokat játsszak.

A Szemere-szalon (fotó: Vona Ildikó)
A Szemere-szalon (fotó: Vona Ildikó)

– Az Erzsébetből viszont lesz részlet. Alig tudunk valamit erről a műről, sőt az interneten több olyan Erkel-életrajzot is találtam, amiből egyszerűen kihagyták.

– Nem ismerik. A Rezső téri templomban még 1995-ben hallottam az Erkel által komponált felvonás újkori bemutatóját, máig bennem él a hatás, amit keltett. A darab keletkezéstörténete is érdekes: a császári csapatok Solferinónál elszenvedett csúfos veresége után az uralkodó engedményekre kényszerült, és Pestre látogatott. Ekkor sokféle mű született, persze nem Ferenc József, hanem Erzsébet királyné tiszteletére. Erkel csak egy felvonást komponált a megrendelt darabhoz, a másik kettőt a Doppler testvérek készítették. A szövegkönyv történeti alap nélküli alkotás, Árpád-házi Szent Erzsébet életének egy költött epizódjáról. Külön érdekessége a Magyar indulónak, amit most játszani fogok, hogy benne van a „Ha férfi lelkedet…” dallama.

Sarolta?

– Ezt bukott operaként emlegetik, pedig – Mosonyi Szép Ilonkájához hasonlóan – csak azért nem ért meg hosszabb előadássorozatot, mert a címszereplő visszavonult, a két férfi főszereplő pedig külföldre távozott. Ez a vígopera öt évvel korábbi, mint Az eladott menyasszony Smetanától. Az első felvonás fináléját hallhatja most a közönség.

Dózsa György?

– A kiegyezés évében, 1867-ben született, és a bemutatót maga Erkel vezényelte, de nem lett hosszú életű. A Dózsa György a maga nemében azért különleges, mert Muszorgszkij megoldásait, a Boriszt vetíti előre. Nemcsak a kiterjedt kórustablók miatt, hanem azért is, mert a Dózsa társadalmi dráma, ahol már nincs egyértelműen pozitív vagy negatív hős. Mondanivalója mindig aktuális volt: nem kellenek nekünk „gaz merániak”, tönkretesszük mi egymást idegen közreműködés nélkül is.

–  A mai napig a Bánk bán és a Hunyadi László Erkel két legsikeresebb műve. Vajon miért?

– Részben történelmi okai vannak: nagyon szerencsés időben keletkezett mind a kettő. Az operák cselekménye pontos választ adott az akkori fojtogató helyzetre, ezért annyira rögzültek az emberek szívében, hogy többé nem lehetett onnan kiirtani őket – bár megpróbálták.

Brankovics György?

– A Dózsa György azért nem lehetett sikeres, mert a kiegyezés évében egy parasztvezérről darabot írni önmagában véve rebellis állásfoglalás. A Brankovics meg azért nem, mert a bemutató idején a császári udvar politikája törökbarát és szerbellenes volt, Erkel operája viszont szerbbarát és törökellenes. A dunai népek összefogásáról szól a darab.

István király, Névtelen hősök?

– Ezekből most nem játszom a koncerten; egyébként nyomtatásban nem is jelent meg belőlük zongoraátirat, egyetlen részlet sem. Viszont lesz három zongoradarab, közülük az Eredeti magyar azért izgalmas, mert át lett emelve a Brankovics Magyar indulójába. Egyébként az Erkel-operáknak az a „baja”, hogy a szövegkönyvek mindegyike nemzeti sorskérdésekről szól, a Bátori Máriától az István királyig. Ezek a problémák máig időszerűek. A történelem folyamán nem volt olyan vezetése hazánknak, amely számára valamilyen szempontból ne lettek volna kényelmetlenek Erkel operalibrettói. Ami pedig a politikának kellemetlen, azt elsüllyeszti. Erkel operáiból máig sincs játszóanyag kereskedelmi forgalomban! Hogyan játsszák ezeket a műveket, ha nincs miből?

– A mai programban szerepel még: Változatok Bartay A csel című operájára. Ez mi?

– Bartay Endréről tudni kell, hogy amikor igazgató lett a Nemzeti Színházban, ő írt ki pályázatot a Himnusz és a Szózat megzenésítésére. Erkellel nagyon jó barátságban volt, a Csel 1839-es bemutatóján Erkel vezényelte a vígoperát. Sajnos csupán néhány előadást ért meg, pedig remek zene. Nem tudom, miért nem tetszett a közönségnek. Jó opera, elő kéne venni.

– A toborzót ismerjük belőle, nemrég eljátszotta a Miskolci Szimfonikus Zenekar. A „változatok” mit takar?

– Bevezetés, téma (a toborzó az operából), három virtuóz, majd egy lassú variáció és finálé a mű felépítése. Formája Chopin hasonló szerzeményeit követi. Több mint negyedórás darab, és minden szempontból Erkel legjelentősebb zongoraműve. Azért játszom el, valahányszor adódik rá alkalom, mert a darab kéziratát én fedeztem fel, de azóta még nem sikerült nyomtatásban megjelentetni.

– A mai koncertet máshol is hallhatja a közönség?

– Nem, most csak itt. Korábban persze már előadtam több helyen. Mint a legtöbb koncertemen, itt is ismertetni fogom az elhangzó műveket. A miskolci Szemere-szalon különleges helyszín olyan szempontból, hogy berendezése a 19. századi szalonokéra emlékeztet. A falakon a kor híres személyiségeinek portréi függenek, Deák Ferenctől Sissiig. Tökéletes környezet Erkel Ferenc kamarazenéjéhez. Külön élvezet gépzongorán játszani: ez egy működőképes, papírtekercses Grotrian Steinweg hangszer, ami azonban koncertzongoraként is használható.

Fotók, videók: Vona Ildikó