„Egy szerepet nem határozhat meg a rövidsége”

2015. november 5.

Operaházi debütálása előtt beszélgettünk az idei a Wagner-napokon nagy sikerrel bemutatkozó fiatal mezzoszopránnal, Fodor Bernadett-tel. KONDOR KATA interjúja

Fodor Bernadett (fotó: Nemeth Peter Photography)

Fodor Bernadett (fotó: Nemeth Peter Photography)

– Miért alakult úgy, hogy külföldön kezdted a pályádat? Milyen emlékeket őrzöl bécsi tanulmányaidról?

– Budapesten nem vettek fel a Zeneakadémiára. Bécsben próbáltam szerencsét, ahol valóban szerencsém lett, mert Gabriele Lechner professzor osztályában nagyon jó helyem volt. Az egyetemi színpadon alkalmam nyílott Menotti A médium című darabjának címszerepét és Bartók Juditját énekelnem. Ezen évek alatt debütáltam a nemzetközi színpadokon, Indiában és a Frankfurti Operaházban is. Nagyon értékes időszak volt, de természetesen igen küzdelmes nekem és a szüleimnek is.

– Hogyan kerültél a Linzi Színházba? Milyen volt ott dolgozni?

– Részt vettem egy előéneklésen A Rajna kincse Erda szerepére, és kétévados szerződés lett belőle. Nagyon örülök, hogy így alakult, ez egy vadonatúj zenés színház volt, kellemes társulattal, néhány Bécsből ismerős kollégával. Sok új szereppel gazdagodott a repertoárom. Boldog voltam, hogy kipróbálhattam magam Carmenként és a Ring számos karakterében. Leginkább Az istenek alkonya Waltrautéja volt számomra különleges felfedezés, annál inkább, mert minden előadáson két szerepet játszottam, én voltam a nornák egyike is. A walkür Frickája szintén repertoáromba került, de debütálásomat akkor egy betegség hiúsította meg. Remélem, hogy hamarosan újra alkalmam nyílik rá.

– Egzotikus helyszíneken is szerepeltél. Miben más az ottani operajátszás, mint amit mi ismerünk?

– India és Argentína is csodálatos. Előbbinek az illata, a hangulata és az ízei teljesen különböznek a miénktől, utóbbi pedig a Teatro Colón miatt volt meghatározó, ami egy hatalmas és lenyűgöző akusztikájú operaház. Nem gondolom, hogy az operajátszás nagyban különbözne attól, amit Európában megszoktunk. Csak a háttérben értünk dolgozó helyiek különbözőek egy picit mindenhol. Indiában rengeteg mosolyt és mai napig tartó jó barátságokat kaptam ajándékba, Argentínából pedig felejthetetlen emlék, hogy Linda Watsonnal és Jukka Rasilainennel állhattam egy színpadon.

– Már az eddigi pályád során is több jelentős díjat kaptál. Melyiket tartod ezek közül a legfontosabbnak, és miért?

– Minden díjam, beleértve a konzervatóriumi évek alatt elnyert hazaiakat is, nagy öröm és motiváció volt a továbblépéshez. Még csak két éve tanultam énekelni, amikor Csengery Adrienne javaslatára különdíjjal jutalmaztak Szegeden. Ez azért volt meghatározó, mert először kaptam visszajelzést arról, hogy jó úton haladok. Az ilyen pillanatokat soha nem felejti el az ember. Az idén elnyert Osztrák Zenésszínházi Díj, melyet a linzi Rajna kincse Erdájáért kaptam Bécsben, abban erősített meg, hogy nincs kis szerep. Ebben mindig is hittem. Egy szerepet nem határozhat meg a rövidsége, a színpadi jelenlét súlya nem az időtartamtól függ. Erda a lelkembe ivódott, és talán mindig az egyik legkedvesebb szerepem marad.

Fodor Bernadett (fotó: Nemeth Peter Photography)

Fodor Bernadett (fotó: Nemeth Peter Photography)

– Hogyan és miért vált Wagner ennyire dominánssá a repertoárodban?

– Nem kimondottan én terveztem így, de egyáltalán nem bánom. Már első énekmesterem, Dobi-Kiss Veronika is sokszor megjegyezte tanulmányaim kezdetén, hogy hall egy speciális Wagner-csengést a hangomban. Úgy tűnik, igaza lett, bár harminchárom évesen úgy érzem, hogy mind a lelkem, mind a hangom kész arra, hogy több irányba nyíljon, és újabb utakon fejlődjön tovább.

– Milyen érzés volt beállni a Wagner-napok Ringjébe? Ismerted korábban a produkciót?

– A produkciót sajnos csak felvételről ismertem, de Fischer Ádám és a korábban Erdát megszemélyesítő Gál Erika mélyen inspiráltak. Természetesen nem elhanyagolható, hogy először álltam hazai színpadon. Örömteli volt.

– Hogyan érzed magad az operaházi Rajna kincse-előadásban?

– Az Operaház hangulata nagyon megérintett az első színpadi próba alkalmával. Magyar énekesként, bárhol is jártam eddig, mindig vágyam volt, hogy ezeken a deszkákon álljak. Ez a Rajna kincse-előadás újabb aspektusát tárja fel annak a széles skálának, amelyen Wagner műveit értelmezni és feldolgozni lehet. Különleges, érdekes produkció. Örülök, hogy a részese lehetek.

– Mik a terveid a jövőre nézve? Hol fogsz szerepelni a következő időszakban, és miket szeretnél még énekelni?

– A budapesti Rajnát követi majd az Operaház Walkürje, jövő tavasszal pedig a Frankfurti Operaház Ringje. 2017 tavaszán Wiesbadenben leszek, ahol az Erdák mellett a számomra oly kedves Waltrautét is újra énekelhetem Az istenek alkonyában. Személyes vágyaim között szerepel újra előadni A kékszakállú herceg várának Juditját – melyet legutóbb Rómában, Sass Sylvia meghívására Cser Krisztiánnal énekeltem –, és minél több olasz hősnőt megformálni. Az eddigi egyetlen Verdi-szerepem, Ulrica fontos állomás volt. Szeretném újra átélni ezt az élményt, aztán kibővíteni Azucena, Amneris és talán később Eboli karaktereivel is.

Fotók: Nemeth Peter Photography

Hasonló bejegyzések