„Én a kottahűségre esküszöm” – beszélgetés Cser Ádámmal, a Miskolci Nemzeti Színház új zeneigazgatójával

Operácska-sorozatot indított a Miskolci Nemzeti Színház. Cser Ádám zeneigazgatóval VONA ILDIKÓ beszélgetett.

Cser Ádám (fotó: Bócsi Krisztián)
Cser Ádám (fotó: Bócsi Krisztián)

Mit kell tudni a miskolci Operácska-sorozatról?

Az ötlet onnan jött, hogy szerettünk volna indítani egy ifjúsági beavató operasorozatot, ahol nem csupán az operák történetébe avatjuk be a nézőket, hanem abba is, hogyan készül egy opera. Számos kérdés vetődik fel ilyenkor: miért izgalmas az opera? A zeneszerzők milyen eszközökkel élnek? Hogyan tudják azokat a dolgokat zenei elemekkel kifejezve, színpadi szituációkban megmutatni, amit a prózai színház nem tud? Ez nagyon izgalmas folyamat, és fontos, hogy a gyerekek minél korábban találkozzanak vele. A célközönség a 10-16 éves korosztály, de ez szélesedhet, hiszen az opera nemcsak a gyerekekre hat, hanem a felnőttekre is.

Milyen formában került Mozart Don Giovannija a gyerekek elé?

Béres Attila állította színpadra úgy, hogy a zenei anyag le lett csökkentve 70 percnyire. A főbb szerepekben Cseh Antalt, Herczenik Annát, Eperjesi Erikát, Dani Dávidot láthatta-hallhatta a közönség, és beiktattunk az előadásba egy Mesélőt is Hábetler András személyében. Azt akartuk, hogy a történet teljes egészében megszólaljon, de a legfontosabb szempont az volt, hogy legyen egy nagyon erős zenei benyomás, egy színpadi megjelenés, zenekari élmény, hangzásélmény; és legyen egy olyan közelség, amit én csináltam: odafordulni a közönséghez és megmagyarázni, mi micsoda. Különbségeket tenni a prózai és a zenés színház között. Mozart műve erre tökéletesen alkalmas.

Jelenet az Operácska-sorozat Don Giovanni-előadásából (fotó: Bócsi Krisztián)
Jelenet az Operácska-sorozat Don Giovanni-előadásából (fotó: Bócsi Krisztián)

Hogyan fogadták a gyerekek? Látható még a Don Giovanni?

Igen. Hatalmas sikere volt, így aztán januárban megint műsorra tűzzük. Eredetileg úgy terveztük: Don Giovanni, Nabucco és Bánk bán, de most inkább valamelyik Mozart-operát kellene a Nabucco helyett bemutatni. Mozartnál mindent pontosan megmutat a zene, míg a Nabucco esetében sokkal nehezebb kivesézni a jeleneteket. Minden Operácskát két-három előadásra terveztünk, de akkora sikert aratott a Don Giovanni, hogy igazodunk a közönség igényeihez és még műsoron tarjuk.

Azért nem kell teljesen lemondani a Nabuccóról, hiszen a Nagyszínházban bemutatják.

Igen, Kesselyák Gergely fogja rendezni. A címszerepben Cseh Antalt, illetve Massányi Viktort, a főbb szerepekben Rálik Szilviát, Herczenik Annát, Horváth Istvánt, Gábor Gézát, Szvétek Lászlót láthatja majd a közönség. Már folynak a próbák, a bemutató pedig februárban lesz.

Ha már szóba került Kesselyák Gergely, a „Bartók+…” Miskolci Operafesztivállal milyen közös munkát tervez?

Rugalmas együttműködést tervezünk, kölcsönösen kiszolgálva egymást. Ha valaminek nagy sikere lesz a fesztiválon, akkor az „bejön” a színházba, és a következő évadban bemutatjuk itt is; a színház zenekara pedig továbbra is a fesztivál egyik alappillére lesz.

Jelenet az Operácska-sorozat Don Giovanni-előadásából (fotó: Bócsi Krisztián)
Jelenet az Operácska-sorozat Don Giovanni-előadásából (fotó: Bócsi Krisztián)

Mi a véleménye az itteni színház zenekaráról?

Rendkívül fegyelmezett zenekarral találtam magam szembe, ami minőségi munkát produkál, és aminek a tagjai örülnek, ha elfáradnak a próba végére. Az itteni zenészek nagyon tudnak és akarnak dolgozni, de talán az a legfontosabb, hogy az első próbától fogva értjük egymást. Nagyon igényes vagyok, és nem bírom elviselni a hibákat. Nem tűrök hamis hangokat, rossz frazírokat, vagy nem-gyakorlást.

Tervei szerint a zenekar és a zenés darabok milyen százalékban lesznek jelen a színház életében?

Sok lesz a zenés előadás. Jelenleg egy musical és egy operett megy, aztán januárban kezdődnek a Nabucco próbái. Bérletes előadásként huszonkétszer kerül majd színre az opera, de átvisszük a jövő évadra is. A következő szezonban két új nagy zenés darab fog menni, amik a szórakoztató kategóriába tartoznak, de én készítettem egy komoly tervezetet. A most futó évad tervét kaptam, ebbe nekem nem volt beleszólásom, a következő évadra viszont már határozott terveim vannak. Nagyon szeretném a Don Giovannit megcsinálni nagyszínpadon. Utánanéztem: régen volt műsoron. Az Operafesztiválon lehetett látni, de a színház repertoárján rég szerepelt. Wagner nagy kedvencem, és Puccini is. Az sem kizárt, hogy valamelyik Wagner-operát mutatjuk majd be. Szeretném az Operácska-sorozatot folytatni úgy, hogy az kapcsolódjon a nagyszínházi operabemutatóhoz. Igazán az lenne jó, ha egy évadban három-négy opera lehetne repertoáron: egy bemutató, kettő felújítás, egy pedig valamilyen kísérleti dolog. Szó van erről, tárgyalunk róla, persze hely is kell hozzá, és természetesen pénz.

Magyar nyelven vagy eredetiben mennének az operák?

Nem mindig jó magyarul énekelni. Aki olyan zsenialitással van megáldva, mint Mozart vagy Verdi, tudja, hogy egy hangnak mire van szüksége, milyen hangzón jó azt énekelni. Ezt átfordítani mindig erőszak. A Nabuccónál is szerettem volna, ha olaszul megy, de ezt most magyar nyelven fogja hallani a közönség.

Jelenet az Operácska-sorozat Don Giovanni-előadásából (fotó: Bócsi Krisztián)
Jelenet az Operácska-sorozat Don Giovanni-előadásából (fotó: Bócsi Krisztián)

Ön karmester és zeneszerző is. Az opera műfaja mennyire áll közel Önhöz?

Nagyon szeretem az operákat és a szimfonikus irodalmat. Alap-beállítottságom: Mahler-szimfóniák, Sosztakovics, Bartók, Prokofjev. Ha opera, akkor Mozart, Mozart, Mozart, de azért nagy kedvencem Richard Strauss Elektrája és a Wagner-operák. Azt is el tudnám képzelni, hogy egy Strauss-operát műsorra tűzzünk a színházi évadban, de Wagnert mindenképpen szeretnék. A Trisztánnak nagy rajongója vagyok. Persze technikai problémákkal is szembe kell néznünk, amik meghatározzák a lehetőségeket: a Miskolci Nemzetiben sajnos elég kicsi a zenekari árok. Amikor két éve a Kékszakállú ment az Operafesztiválon, kint ültek a trombiták és a timpani a nézőtéren, mert nem fértek el az árokban. A Nyári színpadon sokkal egyszerűbb lenne megcsinálni egy Wagner-operát, de gondoljunk csak bele, hogy milyen költségvonzata van egy ilyen operának.

Mitől lehet egy opera sikeres manapság?

Zeneszerzőként és karmesterként is azt mondom, nem lehet egyéni újdonságokkal felülírni azt, amit a szerző eredetileg megírt. Én mindig visszatérek ahhoz, amit a zeneszerző leírt, mert az a legjobb. Gyönyörű példa erre Bartók Kékszakállúja. Értem itt a metronómszámokat és a zenei utasításokat, notációs megoldásokat. Én a kottahűségre esküszöm.

Fotók: Bócsi Krisztián / Miskolci Nemzeti Színház