Carmentől Charlotte-ig – beszélgetés Schöck Atalával

2015. október 19.

Az ősz folyamán két francia opera női főszerepében is láthatjuk az Operaházban, illetve az Erkel Színházban: a szeptemberi Carmen-sorozatot követően a hétvégén bemutatásra kerülő Wertherben is színre lép Charlotte-ként. Schöck Atalával beszélgettünk a Werther próbaidőszakának kezdetén. KOVÁCS ALEXANDRA interjúja

Schöck Atala Carmen szerepében az Erkel Színházban (fotó: Magyar Állami Operaház)

Schöck Atala Carmen szerepében az Erkel Színházban (fotó: Magyar Állami Operaház)

– Hogyan találkozott először Carmen szerepével?

– Nagyon zárt ember, azon belül is egy zárkózott nő voltam, tehát soha nem gondoltam Carmenre. Eszembe se jutott, sőt, próbáltam távol tartani magamtól. A mezzók állandóan, minden gálán Carment énekelnek, én többnyire valami mást kerestem. De egy idő után nem volt mit tenni, jöttek a felkérések, így elkezdtem énekelni.

Úgy debütáltam Carmenként, hogy korábban soha nem énekeltem a darabot zenekarral. Viszont be kellett ugranom a Prágai Nemzeti Operaházba egy Carmen-produkcióba, úgy, hogy előtte néhány hónappal volt két próbám szobában. Az volt a szerencsém, hogy a Prágai Operában sokat énekeltem, ismertek, így amikor beugrottam, a műszak megtette nekem azt a szívességet, hogy felállították délután, az előadás előtt a színpadot, és megcsinálták a változásokat. Ez óriási dolog volt, hiszen a díszletek nehezek, órákba telik, mire felállítják őket, ráadásul nekik ez az időszak szünet lett volna. Háromtól ötig a rendezőasszisztenssel lejártam a Carment, pihentem egy kicsit, majd szinte kezdődött is az előadás… Szerintem hiba nélkül ment le a darab; manapság már úgy érzem, nem vállalnék ilyet, de akkor épp ennek volt itt az ideje. Ráadásul örültem is, hogy nem itthon kellett benne debütálnom, hanem ismeretlen emberek előtt, hiszen mindenkinek nehéz a saját hazájában. Később Nadine Duffaut-val, egy francia rendezővel dolgoztam együtt a Carmenen Debrecenben, ami csodálatos volt.

Ilyen előzmények után már nem is szerettem volna kikerülni a szerepet: megszerettem. Volt egy gála az Operaházban, élő tévéközvetítéssel, hétórai kezdéssel. Családi körben ültem, mikor ötkor felhívtak, hogy be kellene ugrani egy Habanerára és még egy részletre. Elvállaltam, bementem. Azt sem tudtam, hol vagyok, soha nem csináltam azon a színpadon, azokkal a partnerekkel, karmesterrel, ráadásul a többség nem is tudta rólam, hogy én ezt már játszottam. Megbeszéltem a férfikarral pár szóban, hogy szerintem mi nézne ki jól, rendezgettem a dolgokat, és állítólag nagyon jól sikerült. Utána jött a felkérés az Operától, hogy álljak be a darabba – és beleragadtam.

Carme a debreceni Csokonai Színházban (fotó: Csokonai Színház)

Carmen a debreceni Csokonai Színházban (fotó: Csokonai Színház)

– Beleragadt?

– Úgy érzem, ebben az évben érett be igazán a szerep. Harmadik éve játszom Kiss B. Atillával, szerintem mostanra forrtunk össze. Egy szerep folyamatosan fejlődik, és egy idő után elérünk egyfajta biztonságérzetet: a szólam úgymond „be van énekelve”, tehát énektechnikailag is pontosan tudjuk már, hogy hol lehet pihenni, többet adni, segíteni a másiknak, de ez csak a tapasztalaton keresztül megy, egyre több előadáson. Úgy érzem, a Carmen kapcsán már birtokában vagyok ennek a tudásnak.

A Prága Nemzeti Színházban (fotó: Národní Divadlo)

A Prágai Nemzeti Színházban (fotó: Národní Divadlo)

– A Carmennel párhuzamosan már új szerepre is készült…

– A következő produkció, amiben színpadra lépek, a Werther lesz, amiben Charlotte szerepét éneklem. Tulajdonképpen ez volt az egyetlen titkos szerepálmom. Ezzel diplomáztam, és úgy éreztem, hogy ez én vagyok, olyan, mintha magamról énekelnék. Érdekes, hogy diploma után nagyjából tizenöt évvel viszont már nem egészen az vagyok, hiszen közben Carmen is lettem.

Nagyon régen nem játszották ezt a darabot itthon, most pedig elővette az Operaház, és én kaptam meg Charlotte szerepét. Óriási öröm, beteljesült álom ez számomra. Most olvasom újra Goethe Wertherét: fantasztikus érzés, amikor gyakorlom vagy éneklem, mindig sírok. Számomra most az a nagy feladat, hogy ne én sírjak a színpadon, hanem a közönség a nézőtéren. Gyönyörű a zene, tiszta a történet; ez a legjobb szó rá, hogy tiszta. És ez a tisztaság manapság nagyon hiányzik, pedig az ember vágyik valami ilyesmire. Ezért aztán nagyon szép időszak ez az életemben.

Schöck Atala

Schöck Atala

– Carmen és Charlotte különböző nőtípusok, ráadásul egymás után fogja őket játszani. Mire kell a legjobban figyelnie?

– Teljesen ellentettjei egymásnak: óriási színészi és emberi feladat is ezt megoldani. Mindig ezer százalékkal élem bele magam a szerepeimbe, nem tudok felszínesen elmenni mellettük – ezért van pár álmatlan éjszakám is, kaparászom a bensőmben, én ez a típus vagyok. Most nem lehet megúszni e nélkül. Mindkettő olyan szerep, ami egészen a gyökereinkig, a zsigereinkig hatol. Már láttam a Werther színpadtervét, nagyon tetszik. A ruhaterveket is megnéztem, ami egy énekesnőnek – legalábbis nekem – mindig az első és legfontosabb. Nagyon szép, korhű ruhákban leszek, amire már régóta vágyom. Nagyon boldog és bizakodó vagyok, kiváló partnerekkel és karmesterrel fogok együtt dolgozni – szerintem gyönyörű előadásra van kilátás.

Hasonló bejegyzések