„Az első mindig nagyon fontos”

2013. július 15.

Kínában, Tiencsin (Tianjin) városában mutatták be nagy sikerrel Bartók Kékszakállúját Cser Krisztián és Meláth Andrea főszereplésével. Az idei év Székely Mihály-emlékplakett tulajdonosával, Cser Krisztiánnal VONA ILDIKÓ beszélgetett.

Kékszakállú: Cser Krisztián

Kékszakállú: Cser Krisztián

– Hogyan került a Kékszakállú Kínába? Hogy jött létre a kinti előadás?

– Muhai Tang karmester, aki a sanghaji, a tiencsini és pekingi zenekar élén áll – Karajannál tanult és Zürichben is van egy kamarazenekara –, nagyon a szívén viseli az európai kultúra megismertetését Kínában. A feltételek egyre jobbak, mert felépítettek egy modern színházat, ami nagyon impozáns, és az akusztikája is csodálatos. Igazából ez egy komplexum: van benne egy 1200 fős koncertterem és egy 1600 fős színházterem; ebben a színházteremben játszottuk a Kékszakállút. Úgy tudom, hogy Kínában a mostani volt az első színpadi előadása A kékszakállú herceg várának. Tavaly ugyan Meláth Andrea már elénekelte egy svájci partnerrel, de akkor koncertszerűen ment.

– A budapesti Művészetek Palotájának volt szerepe az előadás létrejöttében?

– Igen, a Müpán keresztül ment a szervezés. A rendező, a zenekar, a díszlettervező, mindenki kínai volt, rajtunk kívül. Két hétre mentünk ki, és először Pekingben próbáltunk. Két kínai énekes is volt ott, akik a második előadáson énekeltek magyarul.

– Ti csak egyetlen előadást énekeltetek?

– Igen, de Pekingbe is el akarják majd vinni a produkciót, elvileg lesz ennek folytatása. Nagyon törekedtünk az érthetőségre. Ebben az előadásban a Regős is a Kékszakállú, én mondtam a szövegét.  Magyarul ment a szöveg felvételről, és a színpad két oldalán futott a kínai felírat. Tudni kell, hogy a kínai közönség más, mint az európai, de nagyon jól fogadták Bartókot, és nagy ünneplés volt a végén.

– Megerőltető volt két hét alatt „összedobni” ezt az operát?

– Nem volt megerőltető, miután Meláth Andreával mindketten tudtuk a szerepünket. A rendezőnek volt egy elképzelése, és nagyon tetszett neki, amit mi hoztunk magunkkal. Természetesen ő is tudta: két hét nem elég ahhoz, hogy kidolgozzuk. Így már könnyebb volt, hogy nem a nulláról indultunk, hiszen Meláth Andi is számtalanszor énekelte Juditot, én is eljátszottam már párszor a Kékszakállút. Igaz, együtt most énekeltük először. A rendező sok mindent ránk bízott benne, ő is sokat tanult tőlünk a darabról.

Meláth Andrea és Cser Krisztián

Meláth Andrea és Cser Krisztián

– Mennyire jelent kihívást, hogy mindig más Judittal játszol? Miskolcon Rálik Szilviával, Rómában Fodor Bernadettel…

– Annál színesebb, mert mindenki mást hoz ki a szerepből és persze belőlem is.

– Láttam a Miskolci Operafesztiválon a KERO®-féle rendezést, aki ugyanazokat az elemeket használta, mint az Operettszínházban, és nem volt idegen Bartóktól.

– Nagy mázlim volt, hogy úgy csináltam először színpadi rendezésben, mert az első mindig nagyon fontos. Ott rendesen be volt minden próbálva, ütemenként haladtunk. Azért szeretem különösen ezt a darabot, mert nagyon sokféleképpen lehet előadni. Az említett KERO®- rendezés is megállja a helyét, de lehet teljesen szimbolikus is a darab, sőt zongorával is nagyon jól elő lehet adni.

– Apropó zongora: mesélsz kicsit a római előadásról?

– Rómában tavasszal koncertszerűen, zongorakísérettel adtuk elő, Sass Sylvia instrukciói alapján, aki fejből tudja az egész darabot, és tökéletesen át is tudja adni. Három-négy napunk volt a felkészülésre. Sem Fodor Bernadett, sem az én típusom nem igazán az, amit ő szeretett volna – mi annál vehemensebbek vagyunk mind a ketten, ott meg nem igazán lehetett mozogni –, de megcsináltuk, amit kért tőlünk. Meghallgatta, amit mi szerettünk volna, de neki volt egy elképzelése, és aszerint terelt minket. Szép emlék a római előadás.

Meláth Andrea és Cser Krisztián

Meláth Andrea és Cser Krisztián

Mennyire áll hozzád közel a Kékszakállú herceg alakja?

– Kedvenc szerepem. Nagyon szeretem. A Kékszakállú mindig más. A figura nehézsége, hogy a szerep mély rétegeinek is látszaniuk kell. Először 2010-ben talált meg ez a szerep. A miskolci koncepció az volt, hogy nagy szerelem van a két főszereplő között, és aztán romlik el köztük a dolog.

A közeljövőben merrefelé láthatnak a nézők?

– Martonvásárban Kocsis Zoltánnal lesz koncertem, a nyár további részében pedig tanulok, mert a jövő évadban sok új szerepem lesz. Boleyn Anna Gruberovával a Müpában, amit a „Kassa Európa Kulturális Fővárosa” program részeként, koprodukcióban Kassán is előadunk majd koncertszerűen. Utána rögtön következik Richard Strauss A hallgatag asszony című operája Kocsis Zoltánnal, amit Anger Ferenc fog rendezni. Lesz az évadban Verdi Requiem, Mozart Varázsfuvolája és amik már korábban is voltak: például Bohémélet, vagy Ariadné Naxoszban, ami nagy kedvencem, mert sok némajáték, tánc van benne. Énekegyüttes-szerűen kellett énekelni, és a komédiások nagyon jók. Horváth Istvánnal, Szegedi Csabával rengeteget nevettünk a próbák során. Aztán éneklek még Figarót, Ferrandót, Nazarénust a Saloméból, Cipollát a Mario és a varázslóból, szóval rengeteg munkám lesz jövőre.

További képek a kínai előadásról a művész honlapján találhatók

Hasonló bejegyzések