Beszélgetés Sass Sylvia operaénekesnővel – VONA ILDIKÓ interjúja
– Önnek Rómában eseményekkel teli a 2013-as év. Kezdte egy koncerttel, amit a mesterkurzus résztvevői adtak…
– Immár hagyomány, hogy minden év januárjában a római Magyar Akadémián mesterkurzust rendezünk. Eddig tizenöt országból érkeztek énekesek, hogy tovább képezzék magukat. Az operaáriák mellett kötelező anyagként szerepel egy Liszt-dal előadása, a záró koncerten ezzel ünnepeljük a magyar kultúra napját. Nagy örömömre megtisztelt bennünket jelenlétével a nápolyi Teatro di San Carlo opera művészeti vezetője, Vincenzo De Vivo is.
– Kiket emelne ki az énekesek közül?
– A kurzus kiemelkedő tehetsége egy lengyel szoprán, Aleksandra Buczek volt. Fantasztikusan könnyed koloratúrkészségével lenyűgözte a közönséget, és szerintem a jövő egyik legjobb Normája lehet. Nagyon tehetséges magyar résztvevője is volt a kurzusnak: a huszonhárom éves Peidl Katalin, aki jelenleg a Grazi Zeneakadémia növendéke. Gyönyörű Liszt: Loreleyt énekelt és egy bájos Blonde-áriát a Szöktetés a szerájból című Mozart-operából.
– A februári Francia esten mit hallhatott a közönség?
– Szerettem volna bemutatni a költészet és zene egymásra hatását a Nocturne című esttel, így tisztelegve a francia művészetnek. Nagy zeneszerzők alkotását számos Paul Verlaine-, Paul Éluard-költemény ihlette. Debussy, Fauré, Gounod, Poulenc műveit Kiss Péter zongoraművész átszellemült tolmácsolásában hallottuk. A gyertyafény lángjánál két olasz színész, Marta Bifano és Nestor Saied előadásában keltek életre a költői sorok, színházi előadássá formálva a varázslatos estét.
– Spanyol estjük is volt…
– Június 21-én, az Európai Zene Ünnepén rendeztük a hangversenyt a festői helyen épült San Pietro in Montorio templomban. A Magyar Akadémia igazgatója, Molnár Antal sokat fáradozik azon, hogy ilyen rendezvények létrejöjjenek. A római Spanyol Intézettel közösen rendezett koncert szép példa az együttműködésre. A zene összekötő erejét mutatja. Az összeállításban Manuel de Falla, Obradors, Granados ritkán hallott művei csendültek fel, hazánkat Liszt szerzeményei képviselték, a koncertet pedig Puccini és Mascagni művei zárták.
– Mit, illetve kit emelne ki ebből a különleges programból?
– Jenny Navarro chilei szopránt 2005-ben fedeztem fel, amikor a São Paolo-i Callas Énekverseny egyik díjazottja volt, és azóta állandóan figyelemmel kísérem a pályáját. A koncert egyik kiemelkedő értéke a spanyol művek hiteles tolmácsolása, különösen a ritkán előadott Álvarez-ima drámaisága volt magával ragadó. Feltétlenül meg kell említeni Nagy Márta zongoraművésznő nevét, aki méltó partnere volt a szépen kidolgozott művek előadásában. Kiemelném még Ryoko Tajika Drei japán zongoraművésznő Liszt–Schubert: Litanei című átiratának előadását, ami mély áhítatot teremtett a zsúfolásig megtelt Montorio-templomban. Szintén varázslatos pillanat volt a zongorára álmodott legendák megszólaltatása: Assisi Szent Ferenc a madaraknak prédikál és Paolai Szent Ferenc a hullámokon jár címmel. Liszt Ferenc szerzeményei különleges színeikkel elvarázsolták a közönséget.
– A Wagner-évhez hogyan kapcsolódott az Ön koncertje?
– A Wagner-évfordulót májusban ünnepeltük, a koncertre összeállítottam egy ismertető füzetet, számos korabeli fényképpel illusztrálva az előadott műveket. Készítettem egy válogatást is Liszt és Wagner levelezéséből, hangsúlyozva Wagner életének magyar vonatkozásait. Úgy éreztem: méltó megemlékezés, ha Liszt Funérailles című műve is megszólal a koncerten – Ryoko Tajika Drei előadásában –, mintha a hűséges barát búcsúztatná zeneszerzőtársát. Részleteket adtunk elő a Tannhäuser és A bolygó hollandi című operákból, itt én is felléptem: Elsa álmát énekeltem a Lohengrinből és Erzsébet imáját, valamint az ezt követő jelenetet adtuk elő Riccardo Certi olasz baritonnal a Tannhäuserből. A koncert zárásaként a Csarnokária hangzott el Tiffany Rufini amerikai szoprán tolmácsolásában.
– És a Verdi-évforduló?
– Verdi évfordulóját különleges helyszínen, a Trevi-kút mögött lévő Palazzo Poli dísztermében ünnepeltük. Rómában ez a palota ad otthont az egyik legnagyobb grafikai gyűjteménynek. A Dante-terem hatalmas boltívei alatt ismét Liszt emlékével találkozunk, hiszen itt hangzott el egykor a Dante-szimfónia a zeneszerző jelenlétében. A műsorunk egyik fénypontja Rigoletto és Gilda duettje volt, melyet a kiváló prágai szoprán, Vera Likérova énekelt Riccardo Certi baritonnal. Az est másik szólistája Tiffany Rufini volt, aki nagy drámaisággal adta elő Erzsébet áriáját a Don Carlos című operából, Davide Finotti zongoraművész kíséretével, de részletek hangoztak még el a Macbeth, a Nabucco, a Falstaff című operákból. Nagy öröm számunkra, hogy a koncerten Balla János nagykövet úr és még számos diplomata megtisztelt bennünket jelenlétével.
– Karácsonyi koncertet is ad Rómában…
– A decemberi Verdi-összeállításunk – azt hiszem, túlzás nélkül mondhatom – Róma egyik legkiemelkedőbb Verdi-megemlékezéséhez kapcsolódik. A Lincei Akadémia állította össze a Verdi-évforduló alkalmából az egyik legérdekesebb kiállítást, melynek záróakkordja a Magyar Akadémia és a Lincei Akadémia együttműködésének köszönhetően megrendezésre kerülő koncert. A fellépő művészek között lesz egyik nagy büszkeségem: Marta Torbidoni olasz szoprán, aki már számos kurzusomon vett részt és legutóbb nagy sikerrel debütált Rietiben, a Teatro Flavio Vespasiano színpadán, Anna Bolena szerepében. Ez a koncert a karácsonyi készülődést megelőző időszakhoz kötődik, Róma harangjai naponta zengik az ünnep közeledtét. Én úgy élem meg, mintha naponta megáldanának.
– Könyvbemutatója is lesz. Mit tudhatunk róla?
– Megjelent Az angyalok bűvöletében című könyvem olasz fordítása, melynek kurátora Dr. Marco Guardo, a Lincei könyvtár igazgatója. Az olasz kiadás címe: Diedi il canto agli astri, a híres Vissi d’arte ária, Tosca imájának egy mondata. Az olasz kiadást még kibővítettem néhány fejezettel, mely itáliai fellépéseimhez fűződő emlékeimet gyűjti egy csokorba. A könyvbemutató 2014. január 17-én kerül megrendezésre mint a jövő évi mesterkurzus nyitó eseménye.
– Festeni szokott még?
– Helyszűke miatt most inkább a grafikáknak van itt az ideje. Számos illusztrációt készítettem a Kékszakállú-előadások szövegkönyvéhez, így valamilyen formában a képzőművészet most is szerves része az életemnek.
– Idén A kékszakállú herceg vára szinte folyamatosan jelen van az életében. Cser Krisztián és Fodor Bernadett előadásáról az Opera-Világ portál is hírt adott, de mi történt azután?
– Márciusban Róma egyik legszebb templomában, az Oratorio del Caravitában adtuk elő Bartók művét, majd októberben a bolognai operaházban, a Teatro Comunale di Bolognában is nagy sikerrel fogadták az általam betanított Kékszakállú herceg vára előadást, ez a koncert szintén része a 2013-as Magyar–Olasz Kulturális Évad eseménysorozatának. Most a napokban pedig A kékszakállú herceg vára szereplői: Riccardo Certi, Tiffany Rufini és Ryoko Tajika Drei a New Yorkban megrendezésre kerülő előadásra készülnek a Dimenna Center koncerttermében. Nagy büszkeség számomra megélni, hogy a növendékeim egyre inkább szárnyra kelnek. Persze ilyenkor képes vagyok egész éjjel fent maradni, hogy itt legyek, amikor szeretnék elmesélni, hogyan sikerült az előadás.
– Októberben Ön és három közvetlen munkatársa kitüntetést kapott…
– Igen. Ricardo Certi, Ryoko Tajika Drei és Tiffany Rufini a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét vehették át a magyar kultúra terjesztése érdekében végzett tevékenységükért, valamint a 2013. évi Magyar–Olasz Kulturális Évad nagyszabású eseményein nyújtott teljesítményükért Balla János nagykövet úrtól. Én pedig a Pro Cultura Hungarica kitüntetést kaptam október 23-án. Nagy megtiszteltetés számunkra ez az elismerés!
Fotók: Várhelyi Klára