In memoriam Járay József

2010. október 8.

40 éve hunyt el a neves tenorista – JÁNOSI ILDIKÓ írása

Járay-portré_293x426

Járay József

Járay József (eredetileg Jambrits József) 1913. szeptember 7-én született Nagygencsen. Katonai pályára készült, elvégezte a hadapródiskolát, repülőtiszt szeretett volna lenni. Fiatal korában jeles sportoló – atléta, dekatlonista – volt, ha nem az énekesi pályát választja, akkor talán sportolóként szerzett volna hírnevet magának.

A Zeneakadémián 1941-ben szerzett énekesi diplomát Székelyhidy Ferenc növendékeként. Ösztöndíjasként 1941-ben mutatkozott be az Operaházban a Tannhäuser Heinrichjeként, de azután elsősorban az olasz repertoár lírai tenor főszerepeiben aratta legnagyobb sikereit. 1942–1949 között az Operaház vezető Puccini-énekesei közé tartozott, kitűnő Cavaradossi és Kalaf volt, de Puccini-szerepein kívül emlékezetes alakítást nyújtott mint Edgardo, Mantuai herceg, Riccardo, Don José, Lenszkij, André Chénier, Hoffmann és Turiddu is. Jó kiállású, temperamentumos, biztos magassággal rendelkező spinto-tenor volt, hangjáról több hanglemezfelvétel készült (ezekből ma csupán egy, a Siciliana érhető el –  Hungaroton: A magyar opera csillagai 3., illetve a Pannon Classic: Magyar tenoristák CD-jén).

1949-ben elhagyta az országot és Svájcban vállalt szerződést, majd Dél-Amerikában énekelt  jelentős sikerrel. 1955-ben hazatért, 1956. január 1-jével újra szerződtette az Operaház, ahol 1964-ig számtalan főszerepben láthatta-hallhatta a közönség.

Pinkerton szerepében

Pinkerton szerepében

1964 decemberében deviza-bűncselekmények elkövetéséért (a vád szerint nyugati gépkocsik behozatalával és eladásával “súlyosan megsértette a devizagazdálkodás érdekét” és „jogtalan haszonhoz jutott”) négy és fél évi börtönbüntetésre ítélték. (Az ügyről bővebben: Tischler János: Az Onódy-ügy, 1964 – Sajtóhadjárat s ami mögötte van)

1967-ben amnesztiával szabadult, de az Operaházban már nem léphetett fel. Pályája utolsó éveit a debreceni Csokonai Színház tagjaként töltötte el, ahol Don Joséként mutatkozott be, majd kisebb szerepeket énekelt korai haláláig. 1970 májusában a színpadon, az Igor herceg előadása alatt agyérgörcs érte, később jobb oldalára lebénult. Többhavi kórházi kezelés után hazaengedték, ám néhány hét múlva agyvérzést kapott, s már nem tudták megmenteni az életét. 1970. október 1-jén, 57 éves korában hunyt el.

Hangját csupán egy, pályája kezdeti szakaszában, 1940-ben készült felvétel őrizte meg, amelyen a Parasztbecsület Sicilianáját énekli szenvedélyesen, fényes, telt hangon.

Siciliana

Elgondolkodtató, hogy ez a kiváló tenorista, aki a negyvenes években, majd 1956-tól nyolc éven át az Operaház egyik vezető, meghatározó művésze volt, a dalszínházban miért nem kapott helyet a hajdani tagok arcképcsarnokában?