Belcantón innen és túl

2010. október 20.

Szubjektív búcsú Joan Sutherlandtől – BÓKA GÁBOR írása

dame_joan_sutherland

Dame Joan Sutherland

A belcanto koronázatlan királynőjeként búcsúzott a múlt héten eltávozott Joan Sutherlandtől a világsajtó. Valóban: speciális énektechnikájával, a szép éneklés mindenek fölé helyezésével Dame Joan új irányt szabott a Callas utáni operajátszásnak – vagy legalábbis megmutatott egyet a lehetséges irányok közül. Kézenfekvő volna, ha ezek után Rossini-, Donizetti– és Bellini-hősnők alakítójaként méltatnánk őt – ám vannak stílusok, korszakok, melyek személyesen sokkal fontosabbak számomra az amúgy megkérdőjelezhetetlenül kiváló belcanto-triász munkásságánál. Joan Sutherland, noha specialista volt, nem volt szakbarbár: hosszú pályája során sokféle szerepben és stílusban próbálta ki magát – hogy élőben vagy lemezen kísérletezett-e szerepkörének határvidékein, azt jórészt a választott feladat megterhelő volta döntötte el.

Sutherland3

Joan Sutherland

A varázsfuvola – Az Éj királynőjének áriája, II. felvonás

Turandot. Minden olasz szerepek e leggyilkosabbikát kivételesen ihletett pillanatban rögzítették lemezre 1972-ben. Caballé, Pavarotti, Gyaurov – szerepeik kiválóságai –, vagy a veterán Peter Pears szerepeltetése mellett különösnek tűnhetett, hogy az ekkor belcanto karrierjének csúcsán álló Sutherlandet kérték fel a címszerepre. Különös, ám sokszorosan igazolódó választás. Dame Joan élőben is sokszor bizonyította, hogy hangjának vivőereje vetekszik egy drámai szopránéval – bombabiztos magasságai, kikezdhetetlen énektechnikája mind-mind alkalmassá tették e mindvégig az énekesi teljesítőképesség határán mozgó szerep megformálására. S mindemellett tudott olyasvalamit is, amit egyetlen más, általam ismert Turandot sem: ezt a wagneri vagy straussi módon koncipiált Puccini-szólamot is belcantóként adta elő – sutba dobva azt a közkeletű vélekedést, hogy Puccininál a zenekar énekel, az énekes pedig deklamál, ő Turandotként is sosem hallott szépségű dallamokat formált, sőt mintázott, mintegy kivirágoztatva e színekben gazdag távol-keleties partitúra vezető énekszólamát is.

Turandot – Turandot áriája (partner: Luciano Pavarotti)
Tosca – Tosca imája
Bohémélet – Mimi áriája, III. felvonás
Angelica nővér – Angelica áriája 

Pavarottival

Luciano Pavarottival

Wagner. A Turandot után természetesen csak egy lépés volt a Wagner-áriákból összeállított szólólemez – igazi csemege a gyűjtők számára. A lemezőrültek persze tudták és tudják, hogy Dame Joan nem ekkor találkozott először Wagner muzsikájával: a hatvanas évek elején már mikrofon elé állt, hogy Solti György legendás Ring-felvételén erdei madárként növelje a vállalkozás rangját. Sokkal kevésbé ismert azonban, hogy színpadon is megtalálta őt Wagner: karrierjének hajnalán Évát alakította a Covent Garden angol nyelvű Mesterdalnokok-előadásán Jon Vickers partnereként. Az ekkor még útját kereső díva alakítása több mint meggyőző: átütően fiatalos hang, már ekkor is lenyűgözően kimunkált szólamformálás és a későbbi szerepkörtől eltérő figura légkörének pontos ábrázolása, megteremtése. Lehet, hogy a belcanto-királynő születésével egyidejűleg egy nagyszerű Wagner-szopránt vesztettünk? A későbbi Erzsébet-, Sieglinde- és Izolda-bejátszások mindenesetre figyelemre méltóan árnyalják az e szerepekről kialakult sztereotípiáinkat.

Így készült… Sutherland Sieglinde elbeszélését énekli
A nürnbergi mesterdalnokok – jelenet a III. felvonásból (partnerek: James Pease, Jon Vickers, vez. Rafael Kubelik – Covent Garden, 1957)
Tannhäuser – Csarnokária

Festményen

Festményen

Händel. Ma már egyetlen angolszász énekes sem úszhatja meg a Händellel való ismerkedést. A barokk zene mindennapjaink része lett, az angolszász világban pedig ő számít az első számú barokk szerzőnek. Nem volt ez mindig így: a historizmus térhódítása előtt az operaszerző Händel alig-alig jutott szóhoz az oratóriumszerző mellett – s Sutherland nem volt par excellance oratórium-szólista. Néhány sláger, mint a Sámson vagy a Messiás szopránáriái természetesen nem hiányozhattak repertoárjáról, de ezek mintaszerű tolmácsolása mellett a szerző operáinak rehabilitálása volt az igazi tett, ami Dame Joan nevét elválaszthatatlanul összekapcsolta Händelével. Különösen a bemutatása óta nem játszott Alcina feltámasztása indított el visszafordíthatatlan folyamatot – a darab azóta is időről időre műsorra kerül valamelyik nagy operaházban. Meggyőződésem, hogy az Alcina nem foglalhatta volna el méltó helyét a repertoárban, ha Sutherland szerepformálása művészi minőségénél fogva nem szavatolt volna a mű magasrendűségéért. Jó előadást csak jó operából lehet alkotni – de egy mű nagyszerűségét a kottában ritkán elmélyedő hallgató bizony csak jó előadáson keresztül ismerheti meg. Sutherland túl azon, hogy az Alcina címszerepében is kiemelkedő vokális képességeit állította a jellemzés szolgálatába, ily módon a darabválasztással is zenetörténeti jelentőségű tettet hajtott végre.

Händel: Sámson – Let the bright seraphim 

Händel: Alcina – Tornami a vagheggiar:
1965
1983 

Händel: Rodelinda:
1.) részlet
2.) részlet

Lucia, New York

Lucia, New York

Donna Anna. Számomra ő mindig is elsősorban Donna Anna marad: első élményem a darabról Giulini klasszikus és máig felülmúlhatatlan lemezfelvétele, raja Sutherland talán legnagyszerűbb, legadekvátabb szerepformálásával. Az ekkor még fiatal, kevésbé súlyos hang épphogy felnőtt lányt állít elénk, a már ekkor is meglévő drámaiság Anna olykor a hisztérikusságig is fokozódó kitöréseit hitelesíti, a hanganyag szépsége és a szólamformálás nemessége pedig magától értetődővé teszi a figura társadalmi hovatartozását. Nem ismerek nagyobb dicséretet annál egy énekesre, mint hogy tökéletesen old meg egy Mozart-szerepet – Dame Joan Sutherland számára ez is megadatott. Ha csak ezt a Donna Annát hagyta volna ránk örökségül, akkor is a legnagyobbak között emlegethetnénk – de szerencsére átláthatatlan mennyiségű és utánozhatatlan minőségű a hangzó hagyaték, melyből épp hogy szemelgethettem a búcsú szomorú pillanataiban.

Don Giovanni – Non mi dir (1959)
Don Giovanni – Non mi dir (1978)