„Becsüld a mesternépet!”

2010. augusztus 7.

– 90 éve született Radnai György – VÉTEK GÁBOR írása

Radnai_portre

Radnai György

Richard Wagner A nürnbergi mesterdalnokok című operájának ünnepi zárójelenetéből Hans Sachs intelmei tolulnak fel bennem, miközben a Magyar Állami Operaház II. világháború utáni aranykorának egyik legmeghatározóbb személyiségére, Radnai Györgyre emlékezem. A művész emlékének ápolását azért is személyes kötelességemnek érzem, mert Radnai György döntő szerepet játszott abban, hogy már kisiskolásként átélhettem a zenés színpad csodáját. A Magyar Állami Operaház és Erkel Színház 1973-74-es évadjában első operabérletesként látott előadások nyomán örök élményként maradt meg bennem, ahogy a joviális Háry János, aki zamatos népi bölcsességgel tanította a Habsburg-császárnét a gyíkkenőcs receptjére, a következő előadásra varázslatosan átalakult a Tosca elegánsan zsarnoki rendőrfőnökékévé, majd a szezon végére a korhely, bumfordi heroizmussal nagyzoló, méltó büntetéssel megszégyenülő, s a mű végére mégis a nézővel tréfás cinkossággal összekacsintó Falstaff lovaggá. A közel harminc éves pályafutása során hatvanegy szerepet alakító művész igazi énekes-színész volt, alakításait a pompás hősbariton hang és a kifejező dikció mellett a színpadi átélés tette felejthetetlenné.

Denevér - László Margittal

Denevér – László Margittal

Az 1920. augusztus 7-én a Nógrád megyei Szurdokpüspökiben született Radnai György élete korai szakaszában csupán műkedvelő színtársulat tagjaként tevékenykedett, miközben érettségije után textilgyári bérelszámolóként dolgozott. Operaénekesi karrierjének kibontakozására a II. világháború után, a hadifogságból való hazatérésekor került sor, amikor László Géza tanítványa, majd a Nemzeti Zenedében Nádasdy Kálmán és Pless László növendéke lett. Miután az 1947. évi genfi énekversenyen második díjat nyert, 1948-ban szerződtette az Operaház, ahol Tonio (LeoncavalloBajazzók) szerepében debütált. Legjelentősebb sikereit a romantikus operarepertoár hősbariton-szerepkörében aratta, melynek illusztrálásához érdemes idézni néhány sort a korabeli zenekritikákból: „Radnai György, mint Macbeth emelkedő ívű alakítást nyújt. A skót vezér alakjában meggyőzően mutat rá a férfias, markáns vonásokra éppúgy, mint a belső határozatlanságra és ingatagságra… A Banquo látomásával viaskodó, a lelkifurdalás gyötrő mardosásaitól összeroskadó, majd újra magára eszmélő Macbeth jellemzése hangban és játékban egyaránt kiváló” (Fábián ImreFilm Színház Muzsika).
„Különösen sikerült ábrázolás Radnai György Lescaut hadnagya: elegáns és lump vonások, nagyvilági simulékonyság és cinikus züllöttség találóan színes és eleven keveréke. A meggyőző portré pontos és stílusos énekes teljesítményre épül, itt is joggal beszélhetünk művészi ambíció, képesség és szerep szerencsés találkozásáról” (Kovács JánosMagyar Nemzet)
„Rigoletto megszemélyesítője, Radnai György talán életének legforróbb sikerét aratta ezen az estén. Különösen a könyörgő ária kapott dörgő tapsot. A közönség igen érzékenyen reagál a művészi átélésre. Kitűnő baritonistánk pedig az átélésnek valóban mintapéldáját nyújtotta.” (Szenthegyi István, Magyar Nemzet)

Hans Sachs

Hans Sachs

A hagyományosan közkedvelt operák szerepei mellett a művész oroszlánrészt vállalt a XX. századi nemzetközi és magyar színpadi művek előadásában is, így nagy sikerrel alakította többek között Alban Berg WozzeckGeorge Gershwin Porgy és BessPetrovics Emil C’est la guerre című operájának bariton főszerepét. Továbbá előszeretettel művelte a könnyebb vokális műfajokat, mint például az operettet, a sanzont, sőt az Élet és Irodalom 1975. évi 16. számában Feuer Máriának adott interjúja alapján a nemes magyar nótahagyományokat is. Vendégszereplései során többek között Ausztria, Kanada, Románia, Törökország operaszínpadaira jutott el. A művészt 1977. április 4-én, ötvenhét éves korában érte az idő előtti halál, néhány hónappal azután, hogy Verdi Rigoletto c. operájának felújításában még nagy sikerrel alakította a címszereplő figuráját. Kertész Iván a következő sorokkal búcsúztatta Radnai Györgyöt a Muzsika 1977. évfolyamának 6. számában megjelent nekrológjában: „Szomorú dolog, ha egy nagy énekes fokozatosan elveszíti a hangját és kénytelen befejezni a pályafutását. Még szomorúbb azonban, ha a halál olyan művész karrierjét szakítja félbe, aki még sok szép élményt tudott volna szerezni közönségének.”

Lulu - Kalmár Magdával

Lulu – Kalmár Magdával

Felvételei közül sajnálatosan kevés élte túl a digitális korszakváltást, ezek jobbára kivonatosan lelhetők fel a Hungaroton emlékkiadványként megjelentetett CD-in, s olykor részletekben a Rádió műsoraiban. Utóbbiak híven őrzik az utókor számára a hajdanvolt Radnai-élmények értékét, példaként állítva a művész dikciójának és szerepformálásának emocionális erejét, a nüanszokra fordított figyelmet, melynek eredményeként minden szó, szótag, hangszínt árnyaló legato, lélegzetvétel értelmet nyer, integráns egésszé formálódik, s a dráma megjelenítését szolgálja. Bár szinte minden felvételét szóról szóra idézhetnénk és elemezhetnénk, a szerepformálási chiaroscuro árnyalatait talán leginkább az alábbiak jelenítik meg: Tiborcként messze túllép a nyomorult nincstelen egydimenziós figuráján, egyfajta paraszti Jeremiásként jeleníti meg a hozzá hasonlók sanyargatottságát és a nélkülözés szülte kényszerű alázat kemény kérge alól feltörő indulatot.

Jago szerepében a sátáni összeesküvő képét egyaránt ábrázolja a Credo infernális nihilizmusával (ugyan melyik zenehallgató háta nem borsódzik, miközben Radnai György előadásában a „Testeden dáridózva győz a bomlás”sort hallgatja) és az Álomelbeszélés édeskésen csepegtetett mérgével. Falstaff 3. felvonásbeli monológjában a kivénhedt, megalázott kalandor álarca mögül tragikus módon bújik elő a „vén John”, akit rendre megtépázott a „csúnya, nyomorult, gaz világ”, s aki a Temze szennyvizébe kis óbort vegyítve, az égi trillákat hallgatva mégis jobb kedvre derül. Scarpiaként pedig a grand guignol túlzásainak nem engedve a vérbeli úri zsarnokot, a szadizmus ínyencét formálja meg.

Rigoletto - Ágai Karolával

Rigoletto – Ágai Karolával

Idézhetnénk a Bajazzók bamba Tonióját is, aki a Prológban bölcsen, humánusan merengve adja értésünkre a „szegény bohóc” mélyen emberi mivoltát, ugyanakkor az első felvonásban a megalázott emberi roncs féltékenység szülte indulatkitörésével támad a szerencsétlen Neddára (Az I. felvonás végi recitativo-jelenetekben ismét a Radnai-deklamáció kiemelkedő mesterpéldáival találkozunk). Rigolettóként az udvari bolond jegesen metsző gúnya (Mi újság, te bohóc?) mögül előtörő apai szenvedélyt elementáris erővel jeleníti meg a Cortigiani-áriában. A C’est la guerre brutális világában pedig az önzetlen barát magánéleti viaskodásait ábrázolja drámai módon a Vigyázz magadra! baljós legatója. Végül pedig remek komikus tehetségét a Magyar Televízió Denevér-felvételén csillogtatja meg, énekben és prózában egyaránt (ld. az Önök kérték műsoraiban vissza-visszatérő, Latabár Kálmánnal együtt alakított börtönjelenetet).
Az alábbi felvételek hívatottak a fent elmondottakat az Olvasó számára illusztrálni, s Radnai György művészetét napjaink generációjával is közelebb megismertetni.

Koldusopera - László Margittal

Koldusopera – László Margittal

Díjak, elismerések:

Érdemes Művész (1972)
Kossuth-díj (1975)
Kiváló Művész (1977)

Főbb színpadi szerepei:

Berg: Lulu – Dr. Schön
Berg: Wozzeck – címszerep
Bizet: Carmen – Escamillo
Britten: Koldusopera – Lockit
D’Albert: Hegyek alján – Sebastiano
Delibes: Lakmé – Nilakantha
Donizetti: Don Pasquale – Címszerep
Donizetti: Don Pasquale – Malatesta
Donizetti: Lammermoori Lucia – Lord Ashton
Erkel: Bánk bán – Tiborc
Erkel: Hunyadi László – Cillei
Farkas: A bűvös szekrény – kádi (csak rádiófelvételen)
Gershwin: Porgy és Bess – Porgy
Kacsoh: János vitéz – Strázsamester
Kodály: Háry János – Címszerep
Kodály: Háry János – Marci kocsis
Leoncavallo: Bajazzók – Tonio

Aranykakas - Marton Évával

Aranykakas – Marton Évával

Mascagni: Parasztbecsület – Alfio
Mozart: A varázsfuvola – Papageno
Offenbach: Hoffmann meséi – Lindorf, Coppélius, Miracle, Dappertutto
Petrovics: Bűn és bűnhődés – Szvidrigajlov
Petrovics: C’est la guerre – Férj
Puccini: A Nyugat lánya – Jack Rance
Puccini: Bohémélet – Marcel
Puccini: Gianni Schicchi – Címszerep
Puccini: Manon Lescaut – Lescaut őrmester
Puccini: Pillangókisasszony – Sharpless
Puccini: Tosca – Scarpia
Puccini: Turandot – Ping
Ránki: Pomádé király – Miska
Ravel: A pásztoróra – Don Inigo Gomez
Rimszkij-Korszakov: Az aranykakas – Dodon cár
Rossini: Hamupipőke – Don Magnifico
Rossini: A sevillai borbély – Figaro

Porgy - Szirmay Mártával

Porgy és Bess – Szirmay Mártával

Strauss (J.): A denevér – Frank
Strauss (J.): A cigánybáró – Zsupán Kálmán
Strauss (R.): A rózsalovag – Faninal
Szabó Ferenc: Légy jó mindhalálig – Pósalaky
Szokolay: Hamlet – Színészkirály
Verdi: A végzet hatalma – Don Carlos (csak rádiófelvételen)
Verdi: Aida – Amonasro
Verdi: Falstaff – Címszerep
Verdi: Falstaff – Ford
Verdi: Macbeth – Címszerep
Verdi: Otello – Jago
Verdi: Rigoletto – Címszerep
Verdi: Simon Boccanegra – Címszerep
Verdi: Traviata – Germont
Wagner: A nürnbergi mesterdalnokok – Hans Sachs
Wagner: Trisztán és Izolda – Kurwenal

Hunyadi László - Simándy Józseffel

Hunyadi László – Simándy Józseffel

Lemezfelvételei:

Nagy magyar előadóművészek – Radnai György (portré)
Erkel: Bánk bán – Tiborc (Komor Vilmos; Joviczky József, Osváth Júlia, Delly Rózsi, Fodor János, Külkey László)
Puccini: Tosca (részletek) – Scarpia (Erdélyi Miklós; Mátyás Mária, Simándy József)
Mascagni: Parasztbecsület – Alfio (Lukács Miklós; Dunszt Mária, Simándy József, Barlay Zsuzsa, László Margit)
Leoncavallo: Bajazzók – Tonio (Komor Vilmos; Orosz Júlia, Simándy József, Réti József, Palócz László)
Petrovics: C’est la guerre – férj (Blum Tamás; Dunszt Mária, Ilosfalvy Róbert, Palcsó Sándor, Gombos Éva)
Verdi: Az álarcosbál (részletek) – René (Lamberto Gardelli; Takács Paula, Ilosfalvy Róbert, Tiszay Magda, László Margit)
Offenbach: Hoffmann meséi (részletek) – Lindorf, Coppélius, Miracle, Dapertutto (Erdélyi Miklós; Ilosfalvy Róbert, Ágai Karola, Déry Gabriella, Orosz Júlia)
Farkas: A bűvös szekrény – kádi (Vaszy Viktor; László Margit, Réti József, Gregor József, Bartha Alfonz, Déry Gabriella, Sándor Judit, Barlay Zsuzsa)
Lehár: Cigányszerelem (részletek) – Dragutin (Breitner Tamás; Házy Erzsébet, Ilosfalvy Róbert)
Kálmán: A cigányprímás (részletek) – Rácz Pali

Hallgatnivaló:
Puccini: Tosca – Te Deum-jelenet
Rossini: Hamupipőke – Don Magnifico áriája
Verdi: Rigoletto – „Cortigiani”-ária
Erkel: Bánk bán – Bánk és Tiborc kettőse (Bánk: Joviczky József)
J. Strauss: A denevér – Frosch és Frank jelenete (Frosch: Latabár Kálmán)
Kiss Manyi és Radnai György nótázik