150 éve született Ábrányiné Wein Margit

2011. december 14.

A neves szopránra és énektanárra emlékezünk – JÁNOSI ILDIKÓ írása

Wein Margit

Wein Margit

Wein Margit 1861. december 15-én született Lesnyeken, előkelő polgári családban. Édesapja, Wein János a Fővárosi Vízművek első igazgatója és részben megteremtője volt.

A szép hangú leány énekesi tanulmányait a Zeneakadémián végezte, közben 1882-ben feleségül ment ifj. Ábrányi Emil költőhöz. 1884. április 1-jétől a Nemzeti Színház szerződtette, majd ugyanebben az évben az újonnan megnyíló Magyar Királyi Operaház tagja lett, ahol 1899-ig énekelt. Népszerű, ünnepelt énekesnő volt, 1897-ben Bécsben is vendégszerepelt – a Theater an der Wienben a Bajazzók Neddájaként –, de fellépett Kolozsvárott is.

Elsősorban szubrett- és koloratúrszoprán szólamokban aratta sikereit, repertoárján többek között a következő szerepek sorakoztak: Melinda (Erkel: Bánk bán), Gara Mária (Erkel: Hunyadi László), Papagena (Mozart: A varázsfuvola), Cherubin (Mozart: Figaro házassága), Zerlina (Mozart: Don Juan), Lola (Mascagni: Parasztbecsület),  Nedda (Leoncavallo: Bajazzók), Rosina (Rossini: A sevillai borbély), Gilda (Verdi: Rigoletto), Musette (Puccini: Bohémélet), Matild (Rossini: Tell Vilmos), valamint Donizetti Lammermoori Luciájának és Puccini Manon Lescaut -jának címszerepe.

A Manon Lescaut címszerepében

A Manon Lescaut címszerepében

A Vasárnapi  Újság 1894. október 7-i száma így ír pályafutásáról: „Mikor tíz évvel ezelőtt a nemzeti színház operájánál tette első színpadi kísérletét, kevesen hitték volna, hogy a csekélyke hanggal rendelkező fiatal asszonyka tíz év múlva az opera kiváló tagja lesz. De megtörtént. A hang megizmosodott s kiváló művésznői tulajdonai érvényre jutottak. A konzervatóriumot végzett fiatal leány, ki hamarosan férjhez ment s már-már hátat fordított a művészi élet csábjainak, gyors emelkedéssel díva lett. A legszebb sikereket mint szubrett-énekesnő aratta, de kísérletei a koloratur, sőt a drámai szakban is beváltak. Midőn tavaly Manon Lescaut czimszerepét énekelte, a jelenvolt szerző, Puccini, el volt ragadtatva alakításának művészi volta által.”

1899 után már nem lépett fel többet az Operaházban. 1901-től tanára lett a Zeneakadémiának, ahol 1920-ig tanította növendékeit az éneklés fortélyaira.

1906–1920 között férjével, ifj. Ábrányi Emillel Szentendrén élt a ma is álló Ábrányi-villában (A művész házaspár villájának falán ma is emléktábla áll.) Wein Margit szép hangjában sokszor gyönyörködtek a környék lakói, gyakran járt náluk vendégségben Puccini.

Ábrányiné Wein MargitIfj. Ábrányi Emil is korának meghatározó, népszerű személyisége. Ábrányi Kornél zeneszerző fia 1850. december 31-én Pesten született, költő, műfordító, kritikus, publicista, politikus; a Petőfi Társaság másodtitkára; a Figyelő, majd a Koszorú szerkesztője. Több költeményét ihlette felesége – az Újabb költemények (1882) kötetében található a Margithoz című dalciklus. Munkássága talán műfordítóként a legjelentősebb, Byron Don Juanjának (1892) és Rostand Cyrano de Bergeracjának (1900) fordításai nevezetesek, de ő ültette át magyar nyelvre Wagner Trisztán és Izoldáját is (1889).

Házasságukból két fiú született: Gábor (gyermekkorában meghalt) és legifjabb Ábrányi Emil zeneszerző-karmester.

Ábrányi Emil halála után (1920. május 20.) Wein Margit eladta a szentendrei villát és Sasadra költözött. Itt lakott élete végéig, 1948. november 27-én hunyt el. A Kerepesi temetőben nyugszik férjével és az Ábrányi család többi tagjával.

Wein Aladár önéletrajzi visszaemlékezésében (A Wein család krónikája, 1949.) így ír Wein Margitról:

Az Ábrányi család sírja

Az Ábrányi család sírja

„Mindennapos vendég volt nálunk nagynéném, Ábrányi Emilné, Wein Margit, aki a közelünkben lakott az Albrecht úti Lónyai házban és neki, aki neves operaénekesnő volt, igen sokat köszönhetek a művészet és a színház körül szerzett ismereteimből. Házában sok kiváló művésszel találkoztam, ezek közül Nikisch Artúr világhírű karmesterrel, Puccinivel, Jászai Marival és másokkal, de sok neves politikussal is, kik közül rám a legmélyebb benyomást Ábrányi Kornél tette. Ábrányi Emil bácsival kétszer jártam kint Visegrádon Görgey Artúrnál. Ábrányiék révén sokat jártam színházba, nagyszüleinknek állandó páholya volt a Vígszínházban. Emil unokabátyámmal két évig a színiakadémia tánciskolájába jártunk, ahol ugyan kedvem híján nem tanultam meg táncolni, de megismerkedtem az egész ifjú színész gárdával, többek között Fedák Sárival, Várady Ilivel…”