110 éve született Fehér Pál

2010. augusztus 4.

A neves tenoristára emlékezünk – JÁNOSI ILDIKÓ írása

Fehér Pál

Fehér Pál

Fehér Pál tenorista Budapesten született 1900. augusztus 4-én. Tanulmányait a Zeneakadémián, majd Milánóban (De Luca énekmesternél) végezte. 1928–36 között a berlini Krolloper tagja volt, a Klemperer-éra idején. A drezdai Semperoperbe is meghívást kapott, majd 1936–37-ben Zürichben a Stadttheaternél működött.

A nácizmus elől 1938-ban hazatért, itt előbb a Városi Színházban (a mai Erkel) lépett fel, ahol többek Gounod Faustját, és Napóleont énekelte Németh Mária oldalán a Josephine császárné című Kálmán Imre-operettben.

Zsidó származása miatt 1939-től már a Városi Színházban sem léphetett fel, az embertelen törvények sok művésztársával együtt őt is száműzték az ország nagy színpadairól, csupán az OMIKE (Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület) művészakciójának opera-előadásain szerepelhetett. A hitközség Wesselényi utcai épületének díszterme, a Goldmark Terem kis színpadával alkalmas volt előadások rendezésére, és 1944-ig biztosította az állástalan művészek megélhetését. Olyan kiváló művészek kerültek ide az Operaházból, mint Halász Gitta, Relle Gabriella, Lendvai Andor, Kálmán Oszkár…

Fehér Pál ezekben az években elénekelte Izmaelt, Florestant, Lipótot a Zsidónőben, majd Hoffmannt, Belmontét, Manricót, Riccardót, a Mantuai  herceget, Rodolphe-ot, Almavivát, Ernestót, Edgardót, s utoljára 1944 januárjában Faustot.

Hoffmann szerepében

Hoffmann szerepében

Aztán megint szörnyű idők jöttek… De hála istennek a tenorista átvészelte Budapest ostromát is, és 1945 nyarán már az Állatkert zenepavilonjában énekelte A denevér Alfrédját.

1946-ban, annyi vész és viszontagság után végre az őt megillető dalszínházba, az Operaházba került, ahol haláláig énekelt és játszott. Gazdag repertoárja új szerepekkel is bővült, mint a Márta Lyonelje, a Falstaff Fentonja vagy a Peter Grimes Bob Bolesja. Legtöbbször Rodolphe, a két Alfréd (Traviata és Denevér) és Pinkerton jelmezében lépett színpadra, de megrendítően énekelte Lenszkijt  is. Legjobb és legemlékezetesebb alakítása, amelyet már a Krolloperában is nagy siker kísért, a Hoffmann meséi címszerepe.

1958-ban Érdemes Művész-díjjal tüntették ki. Az Operaházban utolsó szerepe a Figaro házassága Don Basiliója volt.

Ötvenkilencedik születésnapját már nem érhette meg, 1959. február 7-én elragadta a halál.

Családjából többen is zenei pályára léptek: fia Fehér András operarendező, zeneszerző, unokái pedig Fehér Adrienn, a népszerű musicalénekesnő és Fehér Gábor a Cotton Club Singersből.

Hallgatnivaló: 

Hoffmann meséi: Kleinzack-legenda