Sári József: Napfogyatkozás – bemutató az Operaházban

2009. november 18.

Sári JózsefNapfogyatkozás című operáját mutatja be november 28-án a Magyar Állami Operaház. A két felvonásos opera egy szereposztásban, még négy alkalommal kerül színre az évadban: december 1-jén, 4-én, 6-án és 13-án.

Az opera plakátja

Az opera plakátja

Sári József operájának ősbemutatója 2000-ben, a németországi Pforzheimben volt. A német nyelvű librettóra komponált darab sok-sok szállal kapcsolódik a magyar történelemhez és kultúrához.
Az Arthur Koestler életéről szóló szövegkönyvet Elisabeth Gutjahr jegyzi, a darab német címe (Sonnenfinsternis – Napfogyatkozás) Koestler híres regényére (Darkness at Noon – Sötétség délben) utal, maga az opera azonban nem a regény színpadi adaptációja, hanem valóságos vagy „akár meg is történhettek volna” típusú események története. Tizenegy jelenet, melyekben 1914-től 1983-ig – Koestler gyermekkorától az író öngyilkosságáig – filmszerűen peregnek az események.

A sokszereplős darabban minden figura valóságos személy: családtagok, a pesti és a nemzetközi irodalmi élet figurái (például Walter Benjamin, Németh Andor, József Attila, Kassák Lajos vagy Radnóti Miklós), a kommunista mozgalom aktivistái (Otto Katz). Megelevenedik a Japán kávéház színes forgataga, a spanyol polgárháború, egy kihallgatás, a valóság pedig néha összemosódik a regény valóság által ihletett fikciójával.

Az opera „hőse”, Arthur Koestler 1905-ben, Magyarországon született. Író, szépíró, filozófus, tudománytörténész, a paranormális jelenségek kutatója, több nyelven (magyar, német, héber, francia, angol) publikáló politikai gondolkodó és esszéista; a társadalmi kérdések iránt rendkívüli érzékenységet mutatott, szoros kapcsolatba került a cionizmussal, a kommunizmussal, majd az antikommunizmussal, a liberalizmussal; a Nyugat válságára a távol-keleti filozófiákban kereste a választ, ám ebben is csalódnia kellett. Koestler a szellem „kalandora” volt, sorsa pedig egy különösen radikálisan megélt, jellegzetes 20. századi sors, minden kétségével, poklával, tévedésével és beismeréseivel együtt. Újságíróként, tudósítóként megjárta a Közel-Keletet, Párizst, Berlint, a Szovjetuniót, a spanyol polgárháborút, és gyakran megfordult Budapesten is. 1931-ben lett tagja a német kommunista pártnak, 1938-ban lépett ki, ezután Nagy-Britanniában telepedett le. 1940-ben, angolul jelent meg Sötétség délben című regénye, mely világhírűvé tette. A könyvben a kommunizmusból való kiábrándulását dolgozta fel egy öreg orosz bolsevik történetén keresztül. A regény sokak szerint nagy szerepet játszott abban, hogy Franciaországban a háború utáni választásokon vesztettek a kommunisták.
Koestler a szerelemben, a magánéletben sem az átlagemberek sebességével közlekedett, utolsó, nagy döntése is radikális volt.

A jelenetek (A librettó szerzője, Elisabeth Gutjahr vázlata a mű cselekményéről) 

Első rész

1914
Budapest az első világháború kitörése előtt. Arthur Koestler mintha régi fényképen látná gyerekkorát és az elsüllyedő k.u.k. Monarchia világát: szüleit, Leopold nagypapát, gyermekként saját magát. Ám feltűnnek későbbi életének útitársai is: Dörte, Maria Klöpfer, József Attila, Németh Andor, Otto Katz… Az élet egyensúlyozó mutatvány.

TANÚK PADJA
Arthur Koestler és Németh Andor, az egykori barátok, mérleget készítenek. Koestler elmondja céljait és azok bukását, Németh barátságuk bukását. Az eredmény ugyanaz: „Mindenki más úton jár.”

A JAPÁN KÁVÉHÁZ,
ÍRÓK SZÁMŰZETÉSE SAJÁT HAZÁJUKBAN

Budapest, 1933 késő nyara. Arthur Koestler néhány hetet a budapesti irodalmi körökben tölt. A Japán kávéházban találkozik mindenki: az írók, feleségeik, elvált feleségeik, barátnők és szeretőik. A középpontban Németh Andor és Arthur Koestler áll, közösen írnak bűnügyi regényt: „Wie ein Mangobaumwunder” [magyar címe: A Sanda Kandúr].

AZ ÖKÖRSZEM
József Attila egy költeményét idézi, életének egyfajta búcsúdalát: „Ifjúságom, e zöld vadont / szabadnak hittem és öröknek / és most könnyezve hallgatom, / a száraz ágak hogy zörögnek.” Paul Werner, más néven „A kis Löwy”, szintén örök vesztes, hontalan, a rémálmairól mesél.

A CELLA
Ez is rémálom, emlékezés a spanyolországi fogságra, a bezártság traumájára, a kivégzésekre. Más foglyok kopogtatás-üzenetei. „Velőtrázó kiáltások voltak, amelyek befészkelték magukat a hallójáratba, és akkor is jelen voltak, amikor a kiáltó már örökre elnémult.”

A VILÁG MULANDÓ
Az ignorancia világában senki sem figyel Otto Katzra és üzenetére. Csak Walter Benjamin látja a közelgő háború veszélyét úgy, mint ő. Közben Koestler szülei: két lény egy másik korból.

HALÁLRAÍTÉLTEK CELLÁJA
Magánzárka. Koestler írni kezd, hogy meg ne bolonduljon. Egy gyermek – önmaga – víziója. A nyíl képe, mely a végtelen kékbe röpül. Ám a képet Koestler nem tudja rögzíteni.

Második rész

A KIHALLGATÁS
Otto Katz, a meggyőződéses kommunista, saját elvtársai tisztogatási akcióinak áldozata lesz.  A pártnak tett utolsó szolgálataként olyan bűntetteket ismer be, amelyeket soha nem követett el.

A HATÁRÁTLÉPŐ
Dörtének sikerül Arthur Koestlert, akitől két éve külön él, kihoznia a spanyol fogságból.
Ugyanakkor végérvényesen búcsút vesz tőle: „Bátran vállalsz búcsút. Magadhoz hű vagy.”

MAMAINE ÉS AZ ÚJ ÓVILÁG
– A MENEKVÉST ADÓ PART

Külföldön Koestler megpróbálja elmondani az igazságot a háborúról, de alig hallgatják meg.

– SZALON
Találkozik Mamaine-nel, második feleségével. Új, boldog élet, tele tervekkel és ideákkal. Mamaine:„Farmunk lesz, hol gondozzuk a jószágokat.” – Koestler: „Ligát alapítunk társainkkal a szabadságért, az emberi méltóságért.”

– PÁRIZS
A háború véget ért. Egy párizsi kávéházban Koestler találkozik Némethtel és Jucival: azokkal a barátaival, akik túlélték a háborút. De már nem egy nyelvet beszélnek. A találkozás kínosan végződik. Koestler az Egyesült Államokba akar menni.

– A LEVÉL
Mamaine nem követi őt az Államokba. Az asszony beteg, és meg fog halni.

– USA
Koestler interjút ad az amerikai újságíróknak.

A TÁVOLI ORSZÁG
Sokkal később. Arthur Koestler harmadik feleségének, Cynthiának diktál. Búcsúzik a világtól: „A végéről én döntök.” 

  ***

 „Arthur Koestler és a Napfogyatkozás” címmel premier előtti beszélgetéseket szervez az Operaház középiskolás és egyetemista fiatalok számára. A beszélgetéseken részt vevő fiatalok 1000 forintos áron válthatnak jegyet az Operaház nézőterének földszinti soraiba; számukra előadásonként 150 széket foglal le a dalszínház a Napfogyatkozás előadásaira.

A beszélgetések időpontjai:

November 20-án 14.30-kor
Helyszín: az Operaház nézőtere
Meghívott vendégek: Sári József, Kovalik Balázs, Hamar Zsolt

November 25-én 18 órakor
Helyszín: ELTE Gólyavár (1088 Bp. Múzeum krt 6-8.)
Meghívott vendégek: Kovalik Balázs (rendező), Sári József (zeneszerző), Hamar Zsolt (karmester), Körmendy Zsuzsa (Koestler egyik monográfusa), Makovecz Benjamin (számos Koestler mű fordítója), Tallai Gábor (a Terror Háza múzeum programigazgatója), Dr Márton László (író, kritikus). Moderátor: Várkonyi Benedek újságíró.

Alkotók és a szereposztás:

Szövegíró: Elisabeth Gutjahr
Fordító: Csákovics Lajos

Karmester: Hamar Zsolt
Rendező: Kovalik Balázs
Díszlettervező: Horgas Péter
Jelmeztervező: Angelika Höckner
Karigazgató: Szabó Sipos Máté

Arthur Koestler: Perencz Béla
Németh Andor: Palerdi András
József Attila: Geiger Lajos
Otto Katz: Nyári Zoltán
A kis Löwy: Kiss Tivadar
Funkcionárius: Gábor Géza
Walter Benjamin: Tóth János
Dörte, Koestler első felesége: Hajnóczy Júlia
Maria Klöpfer, Koestler barátnője: Schöck Atala
Az anya: Kovács Annamária
Mamaine, Koestler második felesége: Fodor Gabriella
Leopold nagypapa: Szüle Tamás
Juci, Németh Andor felesége: Szolnoki Apollónia
Zsuzsa: Váradi Zita
Kassák Lajos: Asztalos Bence
Marika grófnő: Gémes Katalin
Radnóti Miklós: Cser Krisztián
Lesznai Anna: Sánta Jolán
Ignotus Pál: Clementis Tamás
1. hivatalnok: Ambrus Imre
2. hivatalnok: Egri Sándor
Udvarló: Takács András
1. hölgy: Réder Katalin
2. hölgy: Nagy Gabriella
3. hölgy: Baukó Gabriella
4. hölgy: Németh Mónika

Hasonló bejegyzések