Felavatták Márkus László emléktábláját

Tegnap délelőtt felavatták Márkus László, az Operaház főrendezője, igazgatója emléktábláját egykori lakhelyén, a VIII. kerületi Somogyi Béla utca 18-as szám alatt. 

Márkus László emléktáblája
Márkus László emléktáblája

Az emléktábla létrehozását dr. Szende István kezdeményezte, a dombormű Krasznai János alkotása.

Márkus László (1881–1948) a budapesti Operaház történetének egyik legsokoldalúbb egyénisége, rendező, díszlet- és jelmeztervező, kritikus, színházesztéta és drámaíró egy személyben. 1923-tól az Operaház főrendezője, 1935 és 1944 között igazgatója. Első operaházi rendezése, Poldini Ede Farsangi lakodalom című daljátékának színpadra állítása Oláh Gusztáv szerint „… a legnagyobb lépés, amit Operánk együttese a realizmus felé tett. Végre élő embereket, életből vett típusokat láttunk a színpadon”.

Márkus László később is megkülönböztetett figyelemmel és tehetséggel vitte színre kortársai (Dohnányi Ernő, Hubay Jenő, Weiner Leó, Kósa György) új alkotásait, ő rendezte Kodály Háry János (1926) és Székely fonó (1932) című daljátékainak ősbemutatóját. Rendezései közül Wagner operáinak színrevitele mellett kiemelkedik Debussy Pelléas és Mélisande (1925), Puccini Turandot (1927) és Sztravinszkij Oedipus rex (1928) című művének budapesti bemutatója. Rendezéseire a századforduló új irányzatai, Max Reinhardt szecessziós költőisége és az Appia és Gordon Craig által képviselt színpadi látvány volt hatással.

Márkus László számos ifjú művész pályakezdését segítette. 1938 után, a kirekesztő zsidótörvények értelmében az Operaháztól 37 énekest, táncost és zenészt kellett volna elbocsátani. Márkus Lászlónak azonban a Színészkamara és a jobboldali sajtó nyomása ellenére sikerült huszonegy zsidó származású művészt egészen 1944 márciusáig a színháznál tartania. A német bevonulást követően, 1944 júniusában megvált az Operaháztól, 1948-ban bekövetkezett haláláig a Színművészeti Főiskola tanára volt.