A kékszakállú herceg vára – egy opera kétszer az Operaházban

Harminc éve, 1979-ben merült fel először a gondolat Fischer Ádámban, hogy Bartók Béla operáját egy este kétszer kellene színre vinni – derült ki A kékszakállú herceg vára közelgő operaházi felújítását megelőző sajtótájékoztatón.

Az előadás plakátja
Az előadás plakátja

Akkor Herbert Wernickével terveztek közös produkciót, aki végül egyedül valósította meg elképzelését s így Fischer Ádámnak mind a mai napig nem nyílt rá lehetősége. 1979-ben Németországban külön aktualitást adott a darabról való gondolkodásnak, hogy  a Bundestag hosszú társadalmi vita után kimondta: válás esetén egyik fél sem hibás. Harminc évvel később, néhány nappal azután, hogy az Országgyűlés hasonló törvénymódosítást hozott, nem kell különösebben magyarázni az opera örökérvényűségét – mondta a főzeneigazgató.

Fischer hangsúlyozta azt is: a produkció a próbák során folyamatosan alakul, s nemcsak harminc évvel ezelőtti elképzelései változtak meg mára, de a próbafolyamat kezdete óta is másként látja a darabot. A kezdeti koncepció – egyszer férfi, egyszer női szemszögből eljátszani az operát – átadta a helyét egy árnyaltabb megközelítésnek: egy házasságban évtizedeken keresztül újra és újra ugyanazok az alapproblémák kerülnek elő, de az emberek nem tanulnak ezekből. A kettős előadást a térlátáshoz hasonlította: egy darabbal kapcsolatban sosem lehet kimondani a végső szót, de egy este két megközelítés elmélyítheti a Kékszakállúval kapcsolatos tudásunkat. A karmester elmondása szerint a Kékszakállút nem akkor érti meg igazán a közönség, ha tapsviharral fogadja, hanem ha otthon továbbgondolja a látottakat-hallottakat. Ezért hozzátette azt is: aki nem nyitott újabb és újabb, akár a hagyományostól eltérő megközelítésekre, az inkább ne váltson jegyet az előadásra.

Hartmut Schörghofer rendező a szereplők eltérő nézőpontjairól, a darabban és a kettős előadásban meglévő tükröződésről beszélt, ami a koncepció alapja. A látványvilágról egyelőre nem akart közelebbit elárulni: szavai szerint „csak október 11-én lesz karácsony”. A Juditot éneklő Vizin Viktória elmondta: azért vállalta a szerepet, mert egyszerre két nézőpontból tudja megjeleníteni a Nőt – csalódásait és túlélési technikáit, melyek előbb a kapcsolat megmentését, később a kapcsolatból való kilépést célozzák. A címszerepet alakító Szabó Bálint a rendezői színház mellett foglalt állást: elmondása szerint eljárt az idő a testes, egy helyben álló énekesek uralma felett, a nézők igazi színházat szeretnének látni.

Újságírói kérdésre válaszolva Fischer Ádám elmondta: a kettős előadás zenei megformálásában lesznek különbségek, de minimálisak, alig észrevehetők; inkább az egész hangulatát szeretné kicsit másképp megragadni. Véleménye szerint ebben Bartók is kezére játszik, amikor egymásnak ellentmondó időtartamokat és metronómszámokat ad meg a kottában, ráadásul a személyes felügyelete alatt létrejött 1936-os felújítás ezektől is eltér – vagyis számos dolgot a szerző sem rögzített pontosan, véglegesen, s így az előadóknak viszonylag nagy a mozgástere.

A Kékszakállú herceg vára új produkciójának (mely a darab tizenegyedik operaházi színrevitele) bemutatója október 11-én lesz. A további előadások október 14-én, 16-án, 18-án és 24-én láthatók.

Bartók Béla: A kékszakállú herceg vára 

Egy opera kétszer 

Szövegíró: Balázs Béla

Karmester: Fischer Ádám
Rendező – díszlettervező: Hartmut Schörghofer
Látványtervező: Andreas Grüter
Videó: fettFilm (Homme Hinrichs, Torge Moller)
Jelmezterveő: Corinna Crome
 

A kékszakállú herceg – Szabó Bálint
Judit – Vizin Viktória