Egy szép felvétel… – Bizet: Carmen

2010. október 26.

FÜLÖP KÁROLY lemezkritikája

Bizet: Carmen

Bizet: Carmen

Bizet remekművének számtalan felvételét ismerjük, köztük nem egy mára legendásnak számít. Most a Universal Music Group gondozásában megjelenő Opera! sorozatban egy igen szép felvételhez juthatunk – mérsékelt áron. A mérsékelt ár persze a kiadvány külcsínét is behatárolja: a két lemezből álló album egyszerű műanyag tokban, meglehetősen csúf borítógrafikával, librettó nélkül jelent meg, akárcsak a sorozatban napvilágot látó valamennyi testvére. A felvételek a Deutsche Grammophon és a Decca archívumából származnak, a Carmen az utóbbiéból: a hanganyagot 1988-ban a Radio France nagytermében, Párizsban rögzítették.

A külcsín után essék szó a belbecsről, magáról a hallható élményről, hisz mégiscsak ez a fontos. Szép felvétel, már említettem. Ezzel pozitívumait és egyben alapvető hibáját is összefoglaltam. Szép, hiszen kiváló énekesek szólaltatják meg a főszerepeket, a SeijiOzawa vezényelte zenekar is pontosan szólaltatja meg Bizet muzsikáját. Jessye Normannél gyönyörűbben éneklő, kiegyenlítettebb hangú művészt nehezen találnánk a címszerepre. Neil Shicoff színpadi alakításai alapján – ha figurájában nem is – de hangilag érzelmes, szenvedélyes Don Josénak ígérkezne. S bár Shicoff lemezfelvételein sokszor csalódást kelt, itt szépen énekel, igaz, nem épp a Virágária lesz előadásának csúcsa, sőt még csak makulátlanul meg sem szólal. Viszont nagyon érzelmes a Micaelával énekelt duettjében, ahol Mirella Frenivel ketten valóban feledhetetlen pillanatokat ajándékoznak a hallgatónak. Freni énekkultúrájával, Micaela sablonfigurájába életet lehelő szerepformálásával a lemez legkiválóbb teljesítményét nyújtja. Simon Estes markáns Escamillója jól illeszkedik a kiváló vokális teljesítményt nyújtó szereplők sorába.

Természetesen Jessye Norman a lemez „arca” –, ha lehet efféle képzavarral élni hangfelvétel esetén. Nemcsak a címszerep révén, a lemezt ő adja el: az operakedvelő Jessye Norman Carmenjére kíváncsi. Norman rajongói pedig különösen. Az énekesnő nem is okoz csalódást, nagy formátumú vokális teljesítményt hallunk ragyogó magasságokkal, a Kártya-áriában fantasztikus mélységekkel, s a hang sehol nem fakul, nem vékonyodik el, mindenhol megvan a szükséges vivőerő. Perfekt.

Mi hát a hiba? A sok kiválóság mellett nem, vagy csak részben szólal meg a muzsika mögött a verista dráma. Minden pontosan el van énekelve, s nagyon kevés jelenik meg a játékból. Ha Callas felvételeire  gondolunk: szinte látjuk magunk előtt a szereplőket, látjuk, mit csinálnak, miként néznek… Hogy legendás Carmen-felvételt említsek: a Magyarországon sokáig egyedüliként kapható Berganza–Domingo-album volt ilyen. Itt azonban minden nagyon kimért, patikamérlegen adagolt – például a Habanera egészen lassúra vétele –, s bizony a figyelmünk olykor-olykor elkalandozik. A hanggal láttatás szintjét csupán Mirella Freni éri el kivételes művészi lényével és eszközeivel.

Egy szép felvétel tehát Seiji Ozawa Carmen-albuma; öröm hallgatni, a művel ismerkedők számára ideális zenei anyag – a prózai dialógusos változatban, Bizet muzsikájának maradéktalan tolmácsolása. A gyűjtők is szeretni fogják, az izzó drámára vágyók viszont más felvételeket is meghallgatnak majd minden bizonnyal.

Bizet: Carmen
Közreműködik: Orchestre National de France
Jessye Norman, Neil Shicoff, Simon Estes, Mirella Freni – ének
Karmester:  Seiji Ozawa
Kiadja: Decca
Értékelés: 10/8

Seguidilla

Finálé – Jessye Norman és Neil Schicoff

Hasonló bejegyzések