Tizenöt év a zenében – Miklósa Erika jubileumi koncertje a Nemzeti Hangversenyteremben

2006. március 5.

Nagy közönségsikerrel záruló áriaesttel ünnepelte szombaton Miklósa Erika pályakezdésének tizenötödik évfordulóját – FÜLÖP KÁROLY beszámolója

Miklósa Erika

Miklósa Erika

A koncert kísérőfüzetében férje s egyben menedzsere, Lóránth Zoltán idézi fel korabeli sajtókritikák segítségével az énekesnő pályafutásának néhány mérföldkövét: egy 1989-es szegedi újságcikk nyitja a sort, mely az Éj királynőjének áriája kapcsán a hangi csúcsteljesítményen kívül a drámai kifejezőerőt is kiemeli a fiatal énekesnő produkciójából, aki nem sokkal később, húszévesen az Operaház ösztöndíjasa lett, majd 1991-ben Papagénaként (!) debütált ugyanott. Ugyancsak kiemelik Strauss Denevérjében nyújtott teljesítményét, a Lammermoori Luciát, majd külföldi karrierjének állomásait: a salzburgi, firenzei és Baden-badeni Éjkirálynőket. 

A különleges koncerten kimagasló énekes-partnerek léptek fel: Leo Nucci napjaink egyik legjelentősebb baritonja a világ operaszínpadain, Wiedemann Bernadett pedig az Operaház vezető mezzoszopránja. A mostani koncerten mindketten önálló számokkal és az ünnepelttel együtt is felléptek.
MÁV Szimfonikus ZenekarHarazdy Miklós vezényelte.

A sokat emlegetett Königin nem szerepelt az est műsorán – persze most Erika az ünnepelt, Mozartot meg éltetik egész évben úgyis! Helyette a művésznő máskor is hallott kedvenc bravúráriái és a Magyar Állami Operaházban énekelt szerepeinek részletei csendültek fel.

Az első rész három blokkból állt: A sevillai borbély nyitánya után Rosina kavatinája és Figaro belépője hangzott el Rossini operájából, ezeket követte két részlet az „érett” Verditől: Elena áriája A szicíliai vecsernyéből, illetve Ebolié a Don Carlosból. Végül a Rigoletto-blokk következett a címszereplő áriájával, az ezt követő jelenettel és Bosszú-kettőssel.

A szünet után olasz belcanto és francia operák részletei következtek: Don Pasquale-nyitány, Lucia-kettős, a Dinorah Árnyéktánca, Seguidilla a Carmenből.
A kiadottól eltérően – jó érzékkel – elhagyták Philine áriáját a Mignonból, így Gérard monológja a Lakmé-részletek (Mallika és Lakmé kettőse, ill. Csengettyűária) előtt hangzott el.

Az ismert és kevésbé ismert operarészletek közötti tájékozódást Kertész Iván magyarázó jegyzetei segítették a koncert kísérőfüzetében, melyekből megtudhattuk, melyik ária milyen szituációban hangzik el az adott operában, illetve néhány zenei megoldásra is felhívták a figyelmet. Az esten műsorközlő nem volt, a színvonalas műsorfüzet talán kárpótolt ezért, csak ezt nehéz volt követni a sötétben.

A kedvencét ünneplő közönség hatalmas ovációja természetesen ráadásszámot is „követelt”, így lehetőség nyílt még egy kettősre Leo Nuccival, majd az azt követő brávózást a művésznő prózában szakította meg, s végezetül hegedűszóló után a capella a jól ismert dallal köszönt el rajongóitól: „Adjon Isten jó éjszakát…”

Hasonló bejegyzések