– BÓKA GÁBOR és VERMES TIBOR képriportja
Zsurnalisztafordulattal élve: „bensőséges hangulatú ünnepség keretében” köszöntötték tanítványai december 21-én Sólyom-Nagy Sándort hetvenedik születésnapja alkalmából. A kamarakoncerten népszerű opera- és operettrészletek csendültek fel a tanítványok előadásában, személyes hangú köszöntőkkel, egy-egy történet felidézésével kiegészítve. Az alábbiakban a koncert emlékezetes pillanataiból válogatunk Vermes Tibor fényképei segítségével.
Aczél András műsorvezető egy percig sem kényszerítette magára a tárgyilagosság álarcát – itt és most helye volt az elfogultságnak:
Az est első fellépőjeként Sólyom-Nagy Sándor kevés női tanítványainak egyike, Tokai Ágnes lépett pódiumra:
Káldi Kiss András emblematikus szerepét, Anyegint idézte fel, majd a tanár úr repertoárjából énekelte Wolfram dalát az Esthajnalcsillaghoz:
A szájdobosként ismertté vált Czabán Gábor betegsége miatt csak prózában mesélhette el az ünnepelttel való első találkozását:
A színpadtól hosszú ideje visszavonult Gémes Szilvia igazi meglepetésként egy kíséret nélküli Kósa György-dalt énekelt:
A Mester figyeli tanítványait:
Az estet kísérő Oberfrank Péter ritkán ülhetett tétlenül a zongora előtt – a ritka pillanatok egyike:
Torreádordal – trióváltozatban: Káldi Kiss András, Szegedi Csaba és Geiger Lajos:
„Este, hogyha itt az óra…” A Don Pasquale hadaró-duettjét Szvétek László és Szegedi Csaba adta elő:
Oberfrank Péter – ezúttal munka közben:
Bretz Gábor csak a közös fináléban szögezhette le, hogy „vágyik egy nő után”:
Az est zárásaképpen Sólyom-Nagy Sándor deklarálta: mindabból, amit láttunk és hallottunk, nem mindent ő tanított a fiataloknak – viszont mindent vállal belőle:
