„Bátran küzd seregünk, hogyha kell…”

Operagála a Honvéd Férfikar és a Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar közreműködésével – FÜLÖP KÁROLY beszámolója

Budai vár, Hadtörténeti Múzeum
2006. július 15.

Énekes szólisták (a megjelenés sorrendjében):
Cser Péter, Cserhalmi Ferenc, Káldi Kiss András, Derecskei Zsolt, Bándi János, Tóth János, Sárkány Kázmér, Gulyás Dénes, Gurbán János, Albert Tamás, Ambrus Ákos, Gerdesits Ferenc
Km.: Sudár Gyöngyvér, Szolnoki Fatime

Vezényelt: Werner Gábor
Moderátor: Farkas Erika

A Hadtörténeti Múzeum
A Hadtörténeti Múzeum

Mindenekelőtt tisztáznom kell: nem udvariatlanságból kezdtem a szólisták felsorolását ezúttal a fiúkkal. A koncert jellege indokolja, hiszen egykor– énekesi pályájuk valamely korai szakaszában valamennyien a Honvéd Férfikar tagjai voltak – s most ez a gálakoncert erről szólt leginkább: egy kellemes nosztalgikus öregdiák-találkozó, amit az „alma mater” iránti szeretet és tisztelet hozott össze. Ezt a koncert során a nézőkhöz intézett kiszólásokból és az előadás utáni öltözői hangulatból egyaránt lehetett érezni. A hölgyek szerepe ezúttal főként az volt, hogy lényükkel és művészetükkel bájt, finomságot és új színeket varázsoljanak e férfias-katonás koncertbe, ők most a fiúk vendégei voltak, bár – mint a műsorközlőtől megtudtuk – Sudár Gyöngyvér például több szálon is kötődik a férfikarhoz.

Kitűzött cél, műsor és helyszín szerencsés találkozásának lehettünk tanúi szombat este. A Várban, hangulatos környezetben – a Hadtörténeti Múzeum udvarán – rendezték meg a programot. Az épület sarkához rézsút felépített színpadon hátul a kórus, elöl a zenekar foglalt helyet, előttük a karmester és a szólisták.

Mint említettem, a műsor összeállítása jól sikerült, jórészt a katonai tematikának megfelelően történt – ügyelve persze arra, hogy népszerű, ismert részleteket hallhasson a közönség kedvenc operáiból vagy épp kevésbé ismert művek slágerré vált részleteit. Az alábbi koordinátákon tudnám elhelyezni a különböző számokat: katonaság-szabadság, harc-béke, haza és száműzetés; bor, mámor – józan bölcsesség; pokol és menny. Sajnos egy-két tervezett műsorszám elmaradt betegség vagy más elfoglaltság miatt, így például le kellett mondanunk Radames románcáról vagy Turiddu és Santuzza vívódásáról. Egy-két énekes érezhetően túlvállalta magát, többen repertoárjuk mostani vagy korábbi sikereit énekelték eltérő színvonalon.
Nyilván nem az adott számok világelső megszólaltatásait hallottuk, de ez a koncert nem is erről szólt. Mindenki énekesi hivatásának más-más állomásán van jelenleg, s ebbe a műsorba most belefértek a kedvenc vagy legjobb szerepek, a szerepálmok, amik tán soha nem teljesülnek már. A nézőtéren szép számban ültek barátok, családtagok, egy kicsit nekik is szólt ez a választás. Egy osztálytalálkozón sem azt nézzük, ki volt a legjobb tanuló, hanem a közös emlékeket keressük. Nyilván megvan ez a szándék a Honvéd Férfikar egykori és mostani tagjai közt is.

A jubileumi összejövetel ceremóniamestere a szintén legendás és az együttessel sokat fellépő Farkas Erika volt. Felidézte minden szólista életéből azt az időszakot, amikor a Honvéd Férfikarban szolgált, elmondta – olykor napra – ki mennyi időt töltött ott, vagy felhívta a figyelmet különböző érdekességekre, például, hogy Albert Tamás éppen 1050-szer énekelte már Bánk áriáját. A száraz tényfelsorolásokat humorral próbálta fűszerezni. A koncert katonás hangulatát távoli lövések dördülése is fokozta: a vár alatt francia utcabál volt az este, s a tűzijáték durranásait a múzeumudvarban is hallhattuk.

A műsor:

I. rész

1. Weber: A bűvös vadász – Vadászkar
2. Mozart: Figaro házassága – Figaro C-dúr áriája (Cser Péter)
3. Mozart: Varázsfuvola – Sarastro áriája (Cserhalmi Ferenc)
4. Rossini: A sevillai borbély – Figaro belépője (Káldi Kiss András)
5. Rossini: A sevillai borbély – Almaviva kavatinája (Derecskei Zsolt)
6. Puccini: Tosca – Tosca imája (Sudár Gyöngyvér)
7. Leoncavallo: Bajazzók – Canio áriája (Bándi János)
8. Gounod: Faust – Katonakórus
9. Gounod: Faust – Mefisztó rondója (Tóth János)

II. rész

1. Kodály: Háry János – Toborzó (Sárkány Kázmér)
2. Kacsoh: Rákóczi megtérése (Gulyás Dénes)
3. Erkel: Bánk bán – Bordal (Gurbán János)
4. Erkel: Bánk bán – Bánk és Tiborc kettőse (Albert Tamás, Ambrus Ákos)
5. Erkel: Bánk bán – Hazám, hazám… (Albert Tamás)
6. Verdi: Ernani – Banditák kara
7. Verdi: A végzet hatalma – Leonora áriája (Szolnoki Fatime)
8. Verdi: Traviata – Pezsgőduett (Sudár Gyöngyvér, Gerdesits Ferenc)
9. Verdi: Nabucco – Szabadságkórus (mindenki)

„Bátran küzd seregünk, hogyha kell” – énekelték a fiúk az ismert kórusszámot. Reméljük persze, hogy nem az énekszámok megszólaltatásával vagy az élet nehézségeivel való küzdelemre gondoltak. Szerencsére háború is messze elkerül minket, elszántságuk azonban biztató: jó kezekben a hon védelme – és a zenei utánpótlás képzése. Így volt ez korábban is:

„A budapesti Honvéd Férfikar – Magyarország egyetlen hivatalos férfikórusa – 1949-ben született a magyar zenekultúra, az énekesi hagyományok ápolására és gazdagítására. Az azóta eltelt mintegy hat évtized alatt Európa kiemelkedő kórusainak sorába emelkedett művészi nyitottsága, tehetséggondozói képessége és szakmai színvonala által. A 43 főt számláló együttes repertoárján tartja a teljes férfikari kórusirodalom legnagyobb részét: a capella és zongorakivonatos műveket, operarészleteket, teljes operákat és oratóriumokat, operettrészleteket valamint számos átiratot.
Tagjainak többsége szólista feladatokra is képes, olyannyira, hogy a mai magyar operaszínpadokon éneklő férfi magánénekesek többsége – így a koncert résztvevői is – a Honvéd Férfikarban kezdte pályáját. Számos nemzetközi hírűvé lett művészünk is a kórus tagja volt, így Ilosfalvy Róbert, Réti József, Gregor József, B. Nagy János és a Metropolitanben is éneklő Gulyás Dénes; az elmúlt évtizedek alatt a kórussal dolgozott többek között Doráti Antal, Fischer Iván, Fischer Ádám, Lamberto Gardelli, Lovro von Matacic, Zubin Mehta, Giuseppe Patané, Michel Plasson, Jurij Szimonov, Sir Georg Solti, Giancarlo Viotti. A Honvéd Férfikart művészi munkjáért 1998-ban Bartók BélaPásztory Ditta-díjjal tüntették ki.”*

A koncerten örömmel hallottunk néhány számot ismét magyarul, és jó volt hallani a kórust azokban a számokban, amelyekben a szerzői szándék szerint van (pl. Sarastro, Pezsgőduett, Mefisztó rondója), de koncerttermekben sokszor elmarad, hiszen énekkar nem mindig áll rendelkezésre.

Zárószámként Verdi Szabadságkórusa hangzott el a Nabuccóból az összes fellépő közreműködésével. A szólistáknak már nem is jutott hely a kis színpadon, így a színpad előtti szűk térben énekeltek. Mint az egyik énekes a színfalak mögött nagyon szimpatikusan megjegyezte, nem is az volt a fontos, hogy ott őket lássák, és az ő hangjuk legyen kihangosítva; nem versenyezni akartak a kórussal, hanem együtt énekelni.

Egyfajta örömzenélést hallhattunk tehát: igen jól szólt a kórus, s közben már ki-ki találgathatott, vajon a jelenlegi fiatalokból hányan válnak szólistává, az Operaház magán- vagy éppen vezető énekesévé.

* Forrás: a Honvéd Férfikar honlapja