A doktor úr – Operettszínházi esték VII.

2010. február 28.

Molnár Ferenc: A doktor úr – sajtóbemutató, Thália Színház, 2010. február 3. FÜLÖP KÁROLY kritikája

Faragó András

Faragó András

Bajor Imre sajnálatos megbetegedése miatt néhány nappal a januári premier előtt Faragó András ugrott be a Budapesti Operettszínház és a Thália Színház közös produkciójának főszerepébe. Puzsér figurájának alakítója négy nap alatt tanulta meg a szerepet, így nem kellett elhalasztani a Molnár Ferenc darabjából készült zenés bohózat bemutatóját. A sajtópremierre azonban – a történtek okán – csak a bemutató után, februárban került sor.

Az Operettszínház bevallottan arra törekedett, hogy azt a színházi hagyományt kövesse, mely szerint adott színészekre, a konkrét szereposztásra készül az adaptáció. Tetten is érhető e törekvés az előadás számos pontján. Egyrészt a színház legjobb erőit, a közönség kedvenceit választotta ki Molnár Ferenc remekéhez: Földes Tamás (dr. Sárkány, ügyvéd) a musicalcsapat sztárja, Kalocsai Zsuzsa (Sárkányné) a színház vezető primadonnája, Kékkovács Mara (Lenke) és Peller Károly (Bertalan) az ifjú nemzedék tehetségei, Lehoczky Zsuzsa (Marosiné) és Benkóczy Zoltán (Cseresnyés) az Operettszínház több évtizedének meghatározó, legendás művészei szerepelnek egy színpadon a vendég Szombathy Gyulával (Csató, a korrupt rendőrtiszt) és a Bajor helyett beugró Faragó Andrással (Puzsér), akik a közönség megnevettetésének nagymesterei. Több helyen érezni, hogy egy-egy jelenetet, poént Bajorra írtak, vagy épp ő inspirálta őket, amit aztán Faragó valósít meg. Ugyanakkor jutott még energia a beálló művészre szabni a szerepet, ennek emlékezetes példája az álöltözési jelenet, melyben Puzsér „üzleti” partnerének, Sárkánynak adja ki magát, s felölti annak ruháit. Bajor és Földes esetében nem jelentene ez gondot, de Faragó alkati adottságaiból adódóan ki kellett találni valamit… S a poén ül!

„A Doktor Úr című darab (1903) Molnár Ferenc első drámai alkotása, mégis valódi mestermű. Minden, a későbbiekben megnyilatkozó írói mesterfogása már csírájában megtalálható ebben a darabban is. Megismerhetjük benne Sárkány doktort (a Doktor Urat), a gátlástalan ügyvédet, akinek semmi sem számít, csak saját dicsősége és karrierje. Üzleti, és részben szellemi partnere egy tizenkilencszer elítélt, minden hájjal megkent, de mégis szeretetre méltó, az igazságot kimondó, céljainak elérése szempontjából meghökkentően gátlástalan tolvaj, Puzsér.

Izgulhatunk, hogy vajon siker koronázza-e az önmagában is bizonytalan Sárkányné flörtjét a korrupt rendőrtiszttel. Mindezek mellett tanúi lehetünk egy angyali humorral ábrázolt, nyiladozó szerelemnek, az ilyenkor elengedhetetlen félreértéseknek és még számtalan váratlan fordulattal tarkított élethelyzetnek, amelyek végül meghozzák a várva-várt megoldást.” (az előadás szórólapjáról)

Kalocsai Zsuzsa és Szombathy Gyula

Kalocsai Zsuzsa és Szombathy Gyula

A darab zenés színpadra alkalmazója Böhm György. Az előadásban tehát találkozik a legnépszerűbb színpadi szerző, Molnár Ferenc és a kor legnépszerűbb zeneszerzője, Zerkovitz Béla. Molnár legelső színpadi műve A doktor úr, nem a legtökéletesebb, de ismert, népszerű darabja a szerzőnek, tele remek szerepekkel, komikus helyzetekkel ugyanakkor komoly, erkölcsi kérdéseket is felvet. Az első rész gyakorlatilag – kissé hosszadalmas – előkészítése a második felvonás mozgalmas humorparádéjának. Lefordítva: az első rész nagyobb figyelmet, szellemi erőbedobást igényel; ki kicsoda, mire is készül stb. Kissé talán fárasztó is éppen ezért, s kellő számú poénnal sem halmozza el a közönséget. Néhol talán le is ülne a dolog, egy-két támpontot, felrázó segítséget azonban kap a néző a betétslágerek révén. Az est során felcsendülnek Zerkovitz ismert, nagyszerű nótái: Az alvilágnak nincs romantikája, Én és a holdvilág, „Bukj el” szoknya, Lehoznám néked a csillagokat, Pesti nő… Persze nem minden dal illeszkedik szervesen az előadásba, olykor kényszeresnek tűnik a betoldás: ezt vagy azt a szereplőt is el kell látni valamilyen slágerdallal. Az első rész végén ennek megfelelően még mérsékelt a siker. A másodikban azonban győz Molnár zsenije, összefutnak a szálak, félreértések és félreérthető helyzetek adódnak, poén poénra következik: nem kap egy perc nyugtot sem a nézői rekeszizom. Illetve a dalok során mégis: a második felvonás ebben az értelemben az első inverzeként funkcionál. A dalok közül különlegességét tekintve kiemelkedik Sárkányné éneke, a Petőfi-verset megidéző Szeptember végén.

Kellemesen ódivatú előadás A doktor úr. Sokan tán hibának rónák fel, én örömmel fogadom. Kedvesen idézi fel annak a kornak az emlékét, amelyben a cselekmény játszódik, s amely a szerzők kora is: a XX. század hajnalát. A színjátszás kliséi, a szereplők manírjai, modorosságai egy komoly polgári-társadalmi drámában zavaróan hatnának, a zenés vígjátékban azonban a helyükre kerülnek. Ezektől persze a jellemek vagy a tolmácsolt érzelmek kissé idétlenebbnek hatnak, mint amennyire feltételezhetően mélyek és őszinték például az ifjú szerelmespár esetében, de hát szórakozni, nevetni ültünk be elvégre egy fárasztó munkanap után az előadásra. A szereplők tehát hozzák azokat a bevált eszközeiket, amelyekkel máskor, nagyoperettek nagyjeleneteiben nagy érzéseket közvetítenek, és itt is bevetik ezeket, sőt vállalják, hogy maguk vagy szerepkörük karikatúrájává váljanak. S ez nagy erény egy bohózatban.

Lehoczky Zsuzsa és Faragó András

Lehoczky Zsuzsa és Faragó András

Faragó András nem Bajor. Erénye, hogy nem is akar az lenni: saját egyéniségét, megszokott karakterét hozza, alighanem pályája egyik legösszetettebb, legigényesebb szerepében. Alakítása nagyjából kiszámítható, ugyanakkor megható tud lenni, drámai vénája is előkerül akkor, amikor Puzsérban megszólal a lelkiismeret hangja. Dr. Sárkányt, a híres és gátlástalan ügyvédet Földes Tamás alakítja. Színpadi figurája eléggé egy tömbből faragott, alakítása új színeket csak őrjöngésekor kap, mikor kénytelen eltűrni az ügyvéd, hogy Puzsér a helyébe lépett. Kalocsai Zsuzsa az unatkozó szépasszony, Sárkány doktor felesége. Énekelnivalójában korrekt, szép, árnyalt megoldásokat alkalmaz, megjelenése a nagy primadonnáké, alakítása is ilyen: a ház asszonyaként is színpadi nagyasszony. Prózája, beszédhangja az alakítás gyengéje: részben a hangszín adottságai miatt nem mindig hallható és érthető szövegmondása. Szombathy Gyula a kabarétréfákból ismert figuráját hozza a szerelmi légyottra vágyó, korrupt rendőrtiszt megformálásában. Marosiné betörők iránti vadromantikus vágyát Lehoczky Zsuzsa vérbő, humoros alakítása teszi hitelessé. Cseresnyés – nomen est omen – állandóan pálinkagőzös mákonyban botladozó, ám a lépcsőről soha le nem eső figuráját Benkóczy Zoltán remekül alakítja-éli. A darab lírai vonalát, a tiszta, őszinte szerelmet megélő ifjú pár története adja. Peller Károly alakítja Bertalant, aki szerelmében őszinte, de ennek elérésében már nem romlatlan: ravaszkodik az aktamásolással, hogy szerelme közelében lehessen. Pellernek megjelenése, fiatalsága és lelkes alakítása okán elhisszük mindezt, de mint művész, lassan vigyáznia kell, nehogy modorossá váljék, illetve a rossz maníroktól megszabaduljon. Lehet, hogy kevesebb bukfenc és tótágas, fotel alá gurulás hitelesebb figurát eredményezne. Pellernek dolgoznia kellene azon, hogy ne a nagy elődök elkoptatott megoldásait alkalmazza, ne ezek váljanak alakításának meghatározó jegyeivé, hanem önmaga személyiségéből építsen fel figurákat, és teremtse meg saját imázsát. Mindezt azért tartom fontosnak lejegyezni, mert amúgy tehetséges és szorgalmas művészről van szó, s a jelek szerint a színház is számít rá, s önmaga is hosszú távon kíván berendezkedni a táncos-komikus szerepkörbe. Kedveseként, Lenke szerepében Kékkovács Marát láthattuk, aki már szintén szép szerepek birtokosa az Operettszínházban, s most sem okoz csalódást. A szerelemben – akárcsak párja – őszinte, az ő romlottsága az iskolai tanulmányok hanyagolása. Ennek megfelelően diadalmaskodik az ifjak szerelme – és Lenke elhasal a vizsgán. A Csókos asszonyban is hallhattuk, most ismét meggyőződtünk, hogy ez a dallamvilág, a korabeli pesti hangulat jól illik a fiatal művésznő egyéniségéhez. Most színésznőként is meggyőzött: a bortól és szerelemtől megittasult leány jelenete remek volt a második felvonásban, bájos és elbűvölő!

Kékkovács Mara és Peller Károly

Kékkovács Mara és Peller Károly

A darabban ezúttal a zenéé volt a másodlagos szerep. Molnár drámája önmagában is megállja helyét a színpadon, a dalok ugyan kellemesen kiegészítik a művet, a kor hangulatát, dramaturgiai funkciójuk esetleges, így kissé háttérbe szorultak. Az előadásban inkább fellépnek színészek, akik olykor dalra fakadnak, mint énekművészek, akik prózai feladatokat is megoldanak. Ennek megfelelően, jó stílusérzékkel látja el feladatát a zenekar és a karmester, megteremtik a jó zenei megnyilvánulások alapfeltételeit, illetve a kíséretet a szereplők számára.

Túri Erzsébet jelmezei dekoratívak, ötletesek, díszletei egyenesen káprázatosak. A Thália színpadnyílását kiszélesítve hatalmas teret alkot a vörös-zöldben pompázó szalonnak, melyből folyosó, könyvtárszoba s egy szecessziós jellegű előtér nyílik. Minden kidolgozott, a fal kárpitja, a festmények – a jólét tanújelei. Elképzelhető a játék kisebb térben, szegényesebb falak között, de igazán szemet gyönyörködtető, grandiózus látvány, amit Túri Erzsébet a színpadra varázsolt. Megint mondhatnánk: a túl szép már túlzottan hagyományos. Én viszont szeretem az efféle hagyományt, jó látni, hogy ilyen is van még a színpadi minimalizmus térhódításának idején.

És jó betérni a Tháliába, ha az ember önfeledt kikapcsolódásra vágyik. Minden adott hozzá: humor, jó darab, látványos színpadi megoldások, jó zene és mozgalmas táncok. Egy fárasztó nap után megérdemli az ember az önfeledt kacagást, a lélek karbantartását. S az Operettszínház Doktor ura ezt nyújtja. A színház – mint más darabok esetében is – őrzi a pesti Broadway színházi hagyományait, az újításokban pedig mértéktartó.

(Fotók: Budapesti Operettszínház)

Hasonló bejegyzések